Ő maga közismert alakja a város vendéglátásának. A Tettyét követően a Szliven Étteremben dolgozott hosz-szú éveken át, mainapság pedig a Ferences (egykor: Kupa) Vendéglőben segít, immár nyugdíjasként, fiának. Egy szó, mint száz, az ő idejében lépett felnőtt korába a Tettye, s Maszler József alatt vált hamisítatlan, sváb étteremmé. Fontos megálljunk egy pillanatra, ugyanis, mint e hasábokon többször hangsúlyoztam már, elengedhetet-lennek tartom a helyi gasztronómiai hagyományok újjáélesztését, megőrzését. Maszler József az évek alatt rengeteget tett a mindennapos étkezési követelményeknek is meg-felelő ,,ungarn-deutsche" fogások kiválasztásáért, a hangulat megteremtéséért. Sokszor alig észrevehető, apró lépésenként tökéletesítette az étlapot, honosította meg az igazi svábbálokat, vagy hívta például annak idején Meiszter Pétert és csapatát ide muzsikálni.
De hogy az ennivalóról is essék szó, az e helyt szinte kötelező, legmagasabb elismerés mellett, megemlítem, hogy egy sváb lakodalmon rétest ettem itten. Mégpedig, ahogy mondani szokták, kőtt, azaz kelt réstest. Az valami elképesztő! Két cipót gyúrnak, kelesztenek, majd papírvékonyságúra nyújtanak. A hosszú rétes-kígyó belsejét vékonyán bekenik baracklekvárral, majd fahéjas, vékonyra reszelt, dinsztelt almával töltik föl. Külön hangsúlyozandó, hogy előzőleg rumban kövérre áztatott mazsola is kerül az almába. A töltelékhez, ha igaz, még felvert tojást csurgatnak. Házilag nem érdemes próbálkozni vele, és ezt igazán nem azért mondom, mert bárki konyhaművészetéről lesújtó véleményein volna, hanem mert egyszerűen utánozhatatlan. Egyébként veszélyes dolog bármit kiragadni a Tettye Vendéglő kínálatából, mert esetleg leragadnak annál, amit javasoltam, pedig ezúttal nem vállalnám ezt a felelősséget. S ha már a címhez csatolunk vissza, hadd kívánjak mindannyiunknak olyan nyarakat, amikor rengeteget ülhetünk majd a Tettye varázslatos kertjében.