A'la Bamba lapszámok Oldalak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. A'la Bamba 2007. Szent Iván hava 7.oldal

A söripar mégsem számított jelentős iparágnak sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban. Ennek oka elsősorban az volt, hogy nagyobb mennyiségű és olcsó bort termeltek, így a lakosság többsége ezt itta. Az ország az ipari fejlődés kezdetén állt, szerény volt a tehetős városi lakosság, aki meg tudta volna vásárolni a sört. Ezen kívül az osztrák sörgyárak nagy mennyiségű, olcsóbb terméket szállítottak be, és ezek komoly versenyt jelentettek a magyar söröknek. A század utolsó éveiben aztán nagy fordulat következett be a piacon. A filoxéravész következtében másfél évtized alatt kipusztult a szőlőültetvények kétharmada, így a borárak nagyon megemelkedtek. Ezzel párhuzamosan megnőtt a kereslet a sör iránt, és a termelés emelkedni kezdett. A meglevő gyárak - elsősorban a kőbányai Dreher - jelentős bővítést hajtottak végre. 1892-ben megalakult a Kőbányai Polgári Serfőző Rt., majd 1894-ben a Kőbányai Király Serfőző Rt. Utóbbi késve ugyan, 1898-ban megkezdte a termelést, de nem bírta a versenyt a többi nagy gyárral; két év után csődbe került, és fel kellett számolni. A gyárat a Deutsch család vette meg 1900-ban, és a négy nagy budapesti gyárnak (Dreher Antal Sörgyára, Első Magyar Részvényserfőző Rt., Kőbányai Polgári Serfőző Rt. és Haggenmacher Henrik Sörgyára) biztosítékot nyújtott arra, hogy a gyárban nem fognak sört főzni, kizárólag malátagyártással foglalkoznak. Így alakult meg a Deutsch féle Malátagyár is, amely sziklapincéiben a Kőbányai Sörgyárakhoz hasonlóan kiváló minőségű malátát tudott előállítani. Dreher Antal a gyárakat technikailag és technológiailag továbbfejlesztette, kapacitásukat növelte, így a kőbányai Dreher serfőzde rövid időn belül Magyarország legnagyobb, legkorszerűbb gyárává fejlődött a helybéli, kőbányai konkurencia ellenére. A család negyedik generációjának vezetésével 1907-ben önálló magyar részvénytársaság lett: Dreher Antal Serfőzdéje R.T. néven. Ekkor már négy nagy sörgyár volt Dreherek kezében a Monarchia határain belül: Schwechatban, Kőbányán, Triesztben és Michelobban. Az üzemek együttes termelése meghaladta az egymillió hektolitert, így Dreher Antal nem csak a Monarchia, de egész Európa egyik legnagyobb sörgyárosának számított.
A kereslet annyira fellendült, hogy vidéken több új sörgyár létesült. Ekkor alapították a Nagykanizsai Sörfőző Rt.-t és az Első Soproni Serfőzde és Malátagyár Rt.-t is. Az új sörgyárak alapításával és a régiek bővítésével a kis serfőzdék száma tovább csökkent, úgy, hogy a századfordulón már alig száz üzem működött. A nagy sörgyárak 1902-ben kartellbe tömörültek.

 

Ennek oka az volt, hogy ismét lényegesen csökkent a sör iránti kereslet. A Magyar Serfőzők Egyesülete ennek okát abban látta, hogy a sörfőzdéknek a sörtermelési adók mellett söradópótlékot is kellett fizetniük. A gyárak az egymás közötti verseny miatt ezt nem merték a fogyasztókra hárítani, inkább csökkentették a termelést. A kartellszerződés az értékesítési terület felosztására, a mennyiségi kontingensek megállapítására, a viszonteladók egymás közötti elosztására, a hitelfeltételek szigorítására és a sörárakra vonatkozott. A kartell létezését a fogyasztóközönség hamarosan érezhette: az árak jelentős emelkedésén. De az áremelkedés ellenére - mivel a gazdasági helyzet ismét javult, és a szervezettség is éreztette hatását - a sörfogyasztás újra emelkedni kezdett. A XX. század elején a kormány által továbbra is fenntartott magas adó ellenére igen jelentősen emelkedett a termelés, és tovább csökkent a gyárak száma. Az 1910-es évekre Magyarországon már csak 86 sörgyár volt, ezek termelése az utolsó 15 év alatt kétszeresére nőtt, és elérte az évi 3,2 millió hektolitert. A termelés ilyen jelentős felfutásához nagymértékben hozzájárult a városi lakosság gyors növekedése és az általánosan javuló gazdasági helyzet. A fejenkénti fogyasztás ekkor mintegy 16 liter/fő volt évente.
A Dreher kőbányai üzemének irányítását közben a család negyedik generációjának tagja, Dreher Jenő vette át. Ő - bár inkább tartotta magát sportembernek - tovább gyarapította a Dreher befolyását, így 1923-ban a nagyváradi, 1926-ban pedig a nagykanizsai sörgyárat vásárolta fel. 1933-ban végül megalakult a Dreher-Haggenmacher Első Részvényserfőzde Rt., amely a Dreher Antal serfőzde, az Első Magyar Részvényserfőzde, a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. és a Dreher-Haggenmacher Textil-művek egyesüléséből jött létre. A világháború után 1948-ban államosították a részvénytársaságot. Dreher Jenő, a család utolsó férfi leszármazottja 1949-ben hunyt el.

A'la Bamba lapszámok előző következő A'la Bamba