Oldalak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

A'la Bamba lapszámok

A'la Bamba 2000. Ádvent 6.oldal

Kóstoló

Hajnali öt-fél hat lehet, hallom, amint apám a sötétben motoz, A csizmát húzza, rendetlenkedik a kapca.
- Gyere - kérlel csöndesen.
A hús meg a szalonna még az ólban gubbaszt, és apró szemeivel szúrósan pislog. Lehet talán másfél mázsa.

Az utóbbi napok esőzése föláztatta az utat, az autók pedig kátyúsra tördelték. A téesz traktora épp a házunk előtt akadt el. A sofőr kínlódik, bőgeti a motort, rázza a kormányt. Az első kerekek jobbra-balra tekeregnek, a gép nem mozdul.
- Tolni - mondja az egyik bámészkodó - Ki kell tolni! Én is elakadtam, még nyolcvanháromban, de úgy kitoltuk, hogy valami csoda - magyaráz, és közben a biciklijére támaszkodik- Pálinkabűz, kék Szimfónia, borostás, ötvenes férfi, sötét téli reggel.
- Kapcsold le a lámpát, mert leszopja az akkut - irányit. - Nekem is leszopta, még kezdő koromban, hetvennégyben,
A traktor nyög és sir, a fülkében semmit nem hallani.
- A lámpát! - ordítja emez. A motor lefullad, nyílik az ajtó.
- Köszi - mondja a vezető, és kiköp.

- Igazán jól csak szalmával lehet pörzsölni - állítja a szomszéd. Rossz alvó, előbújt a traktor hangjára, aztán a készülődést látva átjött.
- Mi gázzal szoktuk - jegyzi meg nagyapáin, miközben a kukoricacsutkát dugja a katlanba Azt hinned, a fenébe kívánja a szomszédot. De amint felegyenesedik, hozzáfordul, és megbeszélik a kilátásokat. Hogy lesz-e például időnek előtte ebben az alföldi faluban új polgármester, vagy mi vár az igazgatóra?

Ahogy mesélik, az iskola igazgatója elfogadta és kifizette a polgármester számláit nem létező padokról, táblákról, szekrényekről, aztán megosztoztak a pénzen. Nemrég leltár volt, és az egyik új Íróasztalról kiderült, hogy még nyolcvan hatban került az iskolába. Azóta áll a bál, a polgi folyton iszik, alig jár haza, és egy hete a barátnőjénél sem volt.

Az ól másik lakója alig valamivel kisebb disznó.

- Letagad mindent, azt mondja, a polgármester kényszerítette. Majd pont a polgi! - legyint dühösen. Nagynéném halkan kontráz, valami vizsgálatot emleget, ő is a direktort szidja.
- Többen is be voltak avatva - okoskodik a szomszéd. - De ez a legegyszerűbb dolog, most majd bemártják a polgármestert. Szétesik lassan az egész falu, nem marad egy árva vezetőnk sem, akiben megbízhatnánk

Óda a disznóhoz

- Gyerekek! Megjött a böllér, elő a meggylikőrt és a jóféle mérges pálinkát!
- Hol az a disznó? - rikkantja bőszen el magát.
Kinézünk az udvarra, még félhomály, szikrázó hóesés.
Elemében a böllér, újrakiált: - Hé malac, eljött érted a vég!
Kihömpölyög a társaság a hóra, az arcok kipirulnak.
Hiába, no, egy évet vártunk erre, s a szemekben vad fények gyúlnak.
Ősi ünnep ez, az életben maradáshoz szükséges rítus.
Kell a családnak az eleség, a friss hús.
Édesapám az ólban egy szép hízóra rámutat:
- Kapjátok fülön, úgy- nézem, ő lesz az.
Mivel a törvény szerint kímélni kell az állatot,
Piff-puff, dirr-durr, és már nem is tudja, miért fekszik ott.
Édesanyám, mint máskor a rántást, keveri a vért egy tálkában,
Hiszen ott a helye a finom majoránnás hurkában.
A csillámló porhó a lábunk körül néha felkavarodik.
Érkezik Ilike kezében üveg: - Hát a társaság soha nem iszik?
Túl vagyunk ezen is, mint fiatal ellenőr az első bliccelőn.
Kezdődik a koplalás, hullajtja szőrét, fehéredik rettentőn.
Pörzsöléssel csillogó feketén eredeti színét visszaállítjuk.

Csöndben figyeli, ahogy' a tára elvérzik. Mikor vége, a hátsó lábainál fogva kivonszoljuk az áldozatot, és a szomszéd rosszallása ellenérte jön a gázpalack.
- Szegény jószág - veti közbe a nagybátyám - ez se hitte volna még az előbb, hogy nem fog reggelizni.
Sötét van, csak a gázláng világít, még mi sem ébredtünk föl egészen. Nagynéném tálcával egyensúlyoz, kávét, pálinkát kínál, senki nem utasítja vissza. Az ólban maradt disznó is iszik, társa vérét lefetyeli. Ennyit a disznó-szolidaritásról.

- Az igazgató meg úgy jár-kel, mintha mi sem történt volna - a kávé még jobban megoldja a szomszéd nyelvét.

Szerintem az emberek úgy választottak, nehogy teljesen alkalmas legyen a főnök, és akkor majd úgy kormányozzák, ahogy nekik tetszik. Most persze nem hajlandó elvinni az egész balhét, ezért elintézik.
- A disznókon nem kell csodálkozni - bólogat a traktoros, akit becsalt a fény. - Nekünk hét malacunk született tavaly, de csak hatnak jutott tej, A nagyobbak ezért elintézték a legkisebbet. Harapdálták, kergették, kiharaptak egy darabot a farkából. Muszáj volt levágni idő előtt.
- Pedig kellene a jószág nagyon. A téesznek nincs pénze. Amióta én élek, mindig csak kínlódtunk ezen a rossz, szikes földön. Most meg, hogy
A'la Bamba lapszámok előző következő A'la Bamba