Vigyázó szemünket ne a forradalmi eseményekre
vessük, hanem arra a tényre, hogy ebben az évben feltünt Pécsett
egy Hirschfeld Lipót nevű úr. Nem sokat tudunk róla, feltehetően
kereskedő, üzletember, vállalkozó volt. Jött, ment, kérdezett,
figyelt. Úgy gondolta, Pécs elbírna egy komolyabb serfőzőt is.
A város vezetőinek tehát adózást, a serfőző legényeknek munkát
igért. És megkezdődött az ipari méretű serfőzés.
A kívánatos italt a mecseki, első-sorban bálicsi forrásokra
alapította. Jól számított. Jó sert főztek. Terjedt a hír Pécsen
túl is. Bár a levert szabad-ságharc után nem illett koccintani,
a nehéz idők átvészelésében segített a jóféle pécsi ser.
Megkönnyítette a 67-es kiegyezés elfogadását is a sörös hangulat.
Nem rendítette meg az első igazi, ipari törvény (1872) sem a
kis serfőzőt, pedig ennek hatására tízezrek vesztették el szakmájukat.
Felszabadította a millenniumi hangulatot is az egyre jobb hírű
pécsi ser. Aztán megint jött egy évszám: 1907! Kérjük jól megjegyezni!
A Hirschfeld-féle serfőző valamelyik kísérletezgető kedvű sörmestere
újfajta sörízre talált. A söríz tetszett. Nevet kerstek neki.
Ekkor kapta a Szalon sör kedves nevet. Az új italt még abban
az évben bejegyezték az Iparkamarába. Ettől kezdve számítjuk
a Szalon sör sikertörténetét.
1908-ban a Hirschfeld-féle serfőző egyesült más pécsi serfőzőkkel.
Kartellt létesítettek. 1911-ben létrejött az az egyesült serfőző,
ami már nyugodtan tekinthető sörgyárnak, a mai Pécsi Sörfőző
Rt. elődjének.
A Szalon sör egyre ismertebb, egyre kedveltebb lett. Már régen
nem csak Pécs, hanem a teljes Dél-Dunántúl sörös torkain zubogott
lefelé. Aztán 1917-ben kitört egy zavaros sajtóbotrány. Ez valamilyen
okból közelről érintettte a Hirschfelt Rt.-t. Ezért célszerűbb
volt fölvenni a Pannónia Serfőző Rt. nevet. (E név aztán egészen
az államosításig, 1948-ig maradt...)
|
Természetesen az I. világháború sem tett jót
a béke italának, a sörnek. (Megrontja ám a hangulatot, ha az
ember lövészárokban sörözget...) 1918-ban az újonnan kikiáltott
Szerb-Hrovát-Szlovén királyság csapatai szállták meg Pécset.
Azonnal rátették a kezüket a sörgyárra is. Szegény Linder Béla
polgármester naponta alkudozott a kissé agresszív parancsnokokkal.
(Mint tudjuk, Linder Béla egy szerencsétlen mondatával került
a történelembe. Kilenc napig tartó hadügyminisztersége idején
- 1918., Károlyi-kormány - kissé besörözött állapotban, egy
gyűlésen kijelentette: Nem akarok több katonát látni! Sokan
úgy vélik, minden, XX. századi kínkeservünk erre a mondatra
vezethető vissza, Trianon, Dunakanyar, Nagy Imere per, Weöres
Sándor nem kapott Nobel-díjat etc.)
Szóval, a szerb felszabadítók furcsa hónapjaiban a Szalon sör
is Szalon Pivo-ra változott. Aztán nagy nehezen, ha nem is jószántukból,
de kivonultak a szerb-horvátok. A sörgyár maradt, de elveszett
a piac. Mesterségesen vissza kellett fejleszteni a kapacitást.De
azért a Szalon sör magmaradt, és segített enyhíteni Trianon
önkívületét. Aztán jött valamiféle konszolidáció, valamiféle
reménység, és a pécsi sörözőket barátian átölelte a Szalon sör.
Lassan emelkedett a termelés is. De belesodródtunk egy újabb,
vesztes háborúba. Jött a nyersanyag-hiány, s a sörgyár kínjában
kitalált egy bizonyos, Komlólelke nevű, úgynevezett egységsört,
ami bizonyára valami finom eufemizmus a sört illetően.
Aztán jöttek a szovjet felszabadítók. Ezek, szegények, életükben
nem ittak rendes sört, a Komlólelkéről is azt hitték: burzsoá
kicsapongás. Megint visszaesett a fogyasztás, ami talán nem
esett volna meg, ha nem esik a kapacitás is. Ezen nem sokat
segített az amúgy lendületes államosítás sem. Megalakult a Pannónia
Sörgyár, ami immár elsősorban a munkásosztályt kívánta a paradicsomba
segíteni. A Szalon nevet meghagyták, bár adott alkalmat bizonyos
gyanakvásokra.
(Legközelebb folytatjuk.)
|
|
A'
la Bamba
...vagyis bamba módra az ember hajlamos úgy képzelni, hogy a komolyabb
serfőzés Európában úgy négy-ötszáz éve kezdődhetett. És akkor kiderül,
hogy II. Vencel király már 1295-ben sörfőzési jogot adományozott Plzen
városának.
Ezzel együtt a cseh barátainknál készült ital igen kevéssé volt hasonlatos
ahhoz az aranylóan habzó szomjoltóhoz, amelyet ma fogyasztunk. Forrásaink
szerint a serek gyakran sötétek és homályosak voltak. Dédnagymamám még
tudott sert főzni, na, az ő italai sem igen különböztek e gyanús külsejű
és ízű folyadékoktól. És itt fontos hangsúlyozni a színt. Merthogy a
világ első, elismerten arany sörét Joseph Groll sörfőző mester alkotta
meg. És éppen Plzenben. Új terméke igazi föl-fedezésnek számított.
A Pilsner Urquell - merthogy ez lett az új lelemény neve, magyarul talán
Plzen eredeti forrásának fordíthatnánk - hatalmas sikert aratott, és
1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás nagydíját is. Sikerének titka
három tényezőben keresendő. A zateki aromakomló, az érett cseh árpa,
és a speciális sörélesztő adja egyedi ízét a különlegesen lágy víz mellett.
A beavatottak azonban tudni vélik, hogy az ereje sokkal inkább egy olyan
eljárásnak köszönhető, amelynek során a cefre egy harmadát kivonják,
rézedényben felforralják, majd visszaforgatják. És ezt háromszor ismétlik
meg.
Hogy mindez miért kívánkozott most lapunk hasábjaira? Mert egy friss
hír szerint, Csehország határain kívül, példa nélkül álló módon, tavaly
egymillió hektoliter kelt el ebből a márkából. Piaca nálunk is bővül,
és ha megkóstoljuk, jó, ha tudjuk, hogy mit iszunk.
|