A'la Bamba lapszámok Oldalak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. A'la Bamba 1999. ősz 6.oldal

Firkák a söralátéten

A kővetkező dumák, persze sördumák Hasekról szólnak, ezért ez a képzeletbeli korsó legyen: Hasek-korsó!

Dr. Seregélyest János sörei/sorai

Bármit mond az akadémikus irodalomtörténet. Jaroslav Hasek és a sör, nagyon is összeillő fogalmak. Ne tévesszen meg minket, hogy az egyikre inkább a cseh irodalom, másikra inkább a cseh élelmiszerkultúra a büszke. Azért lehet közöttük kapcsolódási pontokat találni. Kereskedelmiesedjünk el annyira, hogy kettőjük láttán rögzítsük: világmárkákról van szó. (A szokatlan megközelítésen Hasek biztos nem csodálkozna.) No de, lássuk az összefüggéseket.
Hasek. rövid élete folyamán, rengeteget írt (kb.: 19 kötet), és rengeteg sört ivott (még megbecsülni sem tudjuk). Alaposan feltehető, hogy alkotó-lélektani szempontból jó hatással volt rá a sör, és ezt Ő nagyon átérezte. Szerette a sört, kedvelte a sörözők világát. Kicsit is ismerve a prágai sörözök hangulatát, ez még a különösebb alkotókészséggel nem megáldott emberek számára is érthető... Az enyhén szólva, bohém természetű író, szinte egész életét különféle vendéglőkben töltötte. Itt élt, és itt írt. Nem különösebben zavarta a többé-kevésbé zsibongó vendégsereg, könnyen és gyorsan írt. Néha még irodalmi, fogalmazási bűvészmutatványokra is vállalkozott. Egy-egy korsó sör ellenében, azonnal és természetesen készülő kéziratába foglalta a bemondott neveket, témákat. Amikor valamely szerkesztőség alkalmazta - mert többnyire szabadúszóként dolgozott - a fizetési megállapodás sem nélkülözte a sörrészesedést. (Havi: 180 korona + napi két korsó sör.)
Amikor 1911-ben választásokat írtak ki, gyorsan, hivatalosan bejegyeztetett egy pártot, és elindult.

A sajátos párt neve: Mérsékelten Haladó Párt. teljes nevén a ,,Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladó Párt". A párt elnökjelöltje, kampányfőnöke, vezérszónoka Hasek volt. A párt kampánystratégiája nem kívánt különösebb földrajzi távolságokat átfogni. A kampány a prágai vendéglőkben és sörözőkben folyt. A választási szónoklatok szóbeli rögtönzések voltak, de akár órákig is tartottak. Hasek söröskorsóval a kézben, ha lehetett, söröshordó tetején, egyfolytában beszélt. Ha beleszóltak, vagy bekiabáltak, még inkább elemében volt, és nem kevés színészi képességről tanúskodva szövegelt. (Később mindenki sajnálta, hogy nem próbálta gyorsírással legalább részben rögzíteni az elementáris svejki dumát.)
Végül is, amennyire ismerjük az Osztrák-Magyar Monarchia sajátos történetét, Hasek nem került be a Parlamentbe, később pedig még ennél is rosszabbra fordultak a dolgok. (Azt azért tudjuk, hogy 37 választó, Őt választotta volna...) Pedig választási ígéretei figyelemre méltóak voltak, pl.: ,,Aki reánk szavaz, az számíthat reánk a földrengés elleni tiltakozásoknál!" vagy ,,Ha reánk szavaz, síkra szállunk az állampolgári jogon járó, zseb-akváriumok mellett!".
Aztán később sok minden történt Hasekkel. Például talált egy érdekes témát és - ha befejezni ugyan nem is tudta - megírta a Svejket. Ha szerencsésebben alakul az élete, a Nobeldíj bizottság tagjai, valószínűleg megszavazták volt a Nobel-díjat. Mint tudjuk, a ,,Nagy Regény" is, egy prágai sörözőben, az un. Kehelyben kezdődik. A valamikor kis külvárosi kocsmának számító söröző, ma is megvan, sőt, az utóbbi évtizedekben van csak meg igazán. A vendéglátó-ipari mohóság otrombán alakította át.
Már a szocialista vendégkereskedelem attrakciót csinált belőle, a nem hivatalos városnézések, mégiscsak kötelező programját. De hiába mérnek éppen olyan velkopopovicei sört, a hodállyá átépített étteremből, száműzték a Hely igazi Szellemét.
Látszólag minden a Svejkre emlékeztet, csak éppen Hasek fordulna ki

először, a hangulattalan semmitmondásból. Pedig a Svejk és a Kehely, minden látszat ellenére, a legfontosabbakról szól. Amikor egy elképzelhetetlenül ostoba háború kellős közepén, Vodicka - az öreg árkász - azt kiabálja Svejknek: ,,Hát. akkor találkozzunk, háború után, este hatkor" (természetesen a Kehelyben). akkor az szerintem szebb, mint Picasso békegalambja...

Az én léggömböm
Piros Csaba írása

Gyönyörű, napsütéses nyár volt. A két kisgyermek kint játszott a házuk udvarán, ki-ki a magáén. Mivel szomszédok voltak, szinte egyszerre hallották meg a furcsa hangot, a mennydörgő fújtatást. Felnézve az égre, gyermeki naivságukban ámulva látták a csodát. Egy óriási léggömb szállt az égen.
Egyikük izgatottan rohant át pajtásához, te is láttad, lassan már leszáll, menjünk, kapjuk el! A Pelikán melletti szántóföld már nem jelentett akadályt. Bár a két kis ember számára ez is igen fárasztó út volt, mindezt feledtette a csillogó élmény, az előttük tornyosuló óriási lufi, amit menet közben már el is osztottak. Az Aligváriba érve már igen közelinek tűnt.
- Majd egyik nap nálam lesz, és te jössz át játszani vele, a másik nap pedig majd én megyek hozzátok.
Felérve Regénye határába, valóban ott volt még. A falu apraja-nagyja körülötte álmélkodott. Mindezt látva csalódásuk óriási volt. Egy álom elszállt. A hőlégballont összecsomagoló emberek mit sem vettek észre a két lurkó bánatából, akik sarkon fordulva, leszegett fejjel indultak haza.
Felnőttként hasonlót látva mindig eszembe jut ez az élmény. Már nem futok minden álom után. Ebből a megvilágításból egy tanulság nagyon lényeges számomra. A gyermekek tisztán, ártatlanul látják a világot, A felnőtté válás, mint ahogy a léggömb ereszkedik le a magasból, ennek az ártatlanságnak az elvesztése.

A'la Bamba lapszámok előző következő A'la Bamba