Fehér Dezső rovata

Egy taxis az erdő szélére érve, húsz órai szolgálat után úgy határoz, hogy néhány órát bóbiskolni fog. El is szunyókál, amikor arra fut egy kocogó, bezörög a szélvédőn, és megkérdezi, hány óra?
- Negyed hét - dörmögi a sofőr, de még mielőtt visszaaludna, kiírja a szélvédőre:
- Nem tudom, hány óra van.
Kisvártatva elalszik, de ismét kopogtatásra ébred.
- Háromnegyed hét - mondja neki egy készséges kocogó.

Olvasóinkhoz!
Késve, és nagyon szerény terjedelemben vehetik kézbe e havi lapszámunkat Olvasóink.

A' la Bamba A görcsönyi Bamba Club községi lapja. Megjelenik kéthavonta. Szerkeszti: dr. Seregélyesi János (Firkák a söralátéten), továbbá a Bamba Club, Görcsöny Alkotóközössége: Besenyei Géza (felelős kiadó), Fehér Dezső, Kelemen György (főszerkesz-tő), Kurt Bauer, Kutas György, Molnár János, Horváth Tibor, Pohnert János, Pusch János (Kertrovat) valamint Sz.Koncz István. Prepress hardware: Bertalan Tamás. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Diána Kávézó, Görcsöny, Ifjúság útja 23. Sokszorosítás: Dembo Digital Gyorsnyomda, 7624 Pécs, Rókusalja u. 19. A lap díjtalanul jut el valamennyi görcsönyi címre, ahol azt kérik. Megjelenését a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Dembo Digital Gyorsnyomda támogatja.

 

Késve, és nagyon szerény terjedelemben vehetik kézbe e havi lapszámunkat Olvasóink.
Az ok igen prózai, pontosabban technikai. A teljesen elektronizált szerkesztőségnek ugyanis nem használtak az ismétlődő áramkimaradások. Az adatok visszamentése hosszadalmas, időigényes folyamat volt. Mégis úgy gondoltuk, Olvasóink nem maradhatnak a jól megszokott újság nélkül. Sok kézirat maradt fiókban, ezekkel a tanév végét követő újságban találkozhatnak. A történtekért - bár vétlennek érezzük magunkat - szerzőink és az Önök elnézését kérjük.

Március 15.
A Puchner tábornok vezette, jelentős túlerőben lévő császári seregek fölött 1849. február 9-én fölényes győzelmet aratott Bem apó maroknyi serege. Az ütközet után a lengyel származású tábornok szemlét tartott a püski csatatéren, hogy fölmérje a veszteségeket. Egyszer csak figyelmes lett egy haláltusáját vívó osztrák hadnagyra. A szerencsétlen vízért nyöszörgött éppen. Bem József intett a szárnysegédjének:
- Adjatok neki inni - mondta. A hadnagy ekkor fölismerte a tábornokot, ráemelte a pisztolyát és lőtt. A golyó pár centivel süvített el Bem feje mellett. A szárnysegéd erre visszalépett a kulacsával.
- Akkor is adj neki inni - szólt rendíthetetlen nyugalommal a tábornok.

Az ünnepi beszéd rövidített változata

Az 1848-49-es szabadságharcnak március 15-e a karácsonya. Körbeveszi a születés misztériuma. Az, a ma már megfejthetetlennek tetsző csoda, hogy Magyarország fővárosa éppen Pozsony, és hogy az események onnan indulnak ki, s terjednek át Pest-Budára. A világosi fegyverletétel ugyanakkor a forradalom húsvétja. A tudható, a kiszámítható, az előre látható tragikus vég valamennyire a születés örömét is beárnyékolja. A Szentírásban boldogan olvassuk, hogy a már nem éppen fiatal Erzsébet szíve alatt Mária látogatásakor fölujjong a gyermek.

A néma Zakariás újból megszólal, amikor a fiúcska nevét kell megmondania. És bár az idős szülők nem érik meg, mégis elgondolkodtató, hogy mit gondolnának a fiúk haláláról, arról a pillanatról, amikor Keresztelő Szent János fejét veszik? Hát ezért kellett? Érdemes volt? Ezért örültek ők ennyire az ő Jánoskájuknak? - gondolhatnánk hitetlen fejjel. Nyilvánvalóan nem ezért. Hanem azért a küldetésért, amit létével, életével Szent János beteljesített. Hogy tudniillik előkészítette valakinek, történetesen Jézus Krisztusnak az útját, akinek ő, saját szavai szerint még a saruszíját sem oldhatta meg, merthogy méltatlan volt rá.
1848-49 is előkészít valamit. Jelesül egy folyamatot, amely nélkül nem lehetne 1867, amely nélkül nem jöhetne létre a kiegyezés. 1956 is hasonló szerepet tölt be a közelmúlt történetében. Előkészíti 1968-at, 1989-90-et, végső soron azokat a napokat, amelyeket ma élünk. Lehet, hogy ez volna az újkori forradalmak küldetése? Nehéz erre feleletet adni.
Különös módon mintha mai napság is ilyen, sorsfordító időket élnénk. Most ugyan nem egy forradalomtól várjuk, hogy megalapozza a jövőnket, hanem egy népszavazástól. Ki így, ki úgy. Akad, aki titkon abban reménykedik, hogy a végeredmény a rövidebb szó, a nem lesz. Mert így érzi biztonságban magát, gyermekei holnapját. Mások az igent várják, és azt a hétköznapokat jobbító évtizedet, amely az ő életükben is eljöhet még. Tudnunk és éreznünk kell, hogy jövőt formálunk, ha elmegyünk szavazni. Akár igennel voksolunk, akár nemmel. És bármi lesz is a végeredmény, látnunk kell, hogy mi csak előkészítői vagyunk egy folyamatnak. Ha a fejünket nem is veszik, a jövőnkért, vagy inkább a gyermekeink jövőjéért rengeteg áldozatot kell majd hoznunk az előttünk álló években.
Egy dolgot azonban nem szabad szem elől tévesztenünk. Egy varázslatos, nagy író mondását, Karinthyét, aki szerint az emberért minden áldozatot meg kell hozni, csak az emberáldozatot nem.
Szóval, nem lesz egyszerű. Még az is előfordulhat, hogy valaki rád lő.
De akkor is adj neki inni.