Ami
a Vendégkönyvből kimaradt...
Folytatjuk kalandozásunkat a gasztronómia világában,
azokkal az írásokkal, amelyek a két éve megjelent Vendégkönyv
című kötetbe - terjedelmi okok miatt - már nem fértek be. Ezúttal
a pécsi Víg Apát Kisvendéglő vendégei leszünk.
Szöveg:
sky
Néhány ragyogó könyvet hozott a Jézuska, nem állom
meg, hogy ne számoljak be róluk. Megkaptam Váncsa István receptgyűjteményét,
két Krúdy is befutott, a tavalyi évfordulót kissé késve követve,
A has ezeregyéjszakája és A jó étvágy titkai. Egyébként olvasom,
hogy miközben itthon egy munkanélküli női mikrofonállvány Sebesen
valamit, ami ehető vagy mi a csuda címmel ad ki szakácskönyvet,
Olaszhonban mozgalom van kibontakozóban, amely a lassú étkezés visszaállítását
tűzte ki célul. Jelzem, az említett Váncsa- és Krúdy-kötetek már
megteremtették a komótos ínyesség hazai követőinek szakirodalmát.
Könyörgök továbbá: csillagomnak valaki magyarázza már el, hogy nem
minden egyes-egyedül és kizárólag a pénzről szól e földtekén, és
hogy a Váncsa-könyv nem csak azért jobb ezerszer, mint az övé, mert
harminc év tapasztalatát sűríti egybe, hanem azért is, mert nevezett
tud főzni, nota bene írni is.
Nos, fölvértezve tehát friss hírekkel, szakirodalommal az ember
új izgalommal indul új helyek felé. Mi tagadás, a pécsi Víg apát
kisvendéglőben csak egy ízben jártam korábban, de vágyam egy szép,
lassú vacsora iránt töretlen maradt máig. Az étlapot tanulmányozva
a persze megszálltak az emlékek. Tepsis burgonya tűnt föl tudniillik,
és ez ma már bizony igencsak kikopott a spájzcetlikről. A Nádor
fénykorában lehetett nagyszerű tepsis burgonyát kikönyörögni, s
ehhez apró szalonnadarabkákkal adott kellő bolondítást az ottani
személyzet. Emlékeznek a kávéházban kínált terrinekre? |
Nagy ritkán ugyan
(főleg szovjet IBUSZ csoportok látogatását követően), de föltűntek
ezek a tűzálló tálban készült, gyönyörű pástétomok. Aztán meg...
Ám ne kalandozzunk ilyen messzire a tepsis burgonya újrafelfedezésétől!
E köretet egyébként jó gyomrúak, súlyosabb fogásokat választók asztalára
javaslom. Ha már nehezebb ételekről szólunk, ide kívánkozik az igen
ingerlő bajor csülök (amelyhez párolt káposzta dukál), illetve a
pirított kacsamáj - hagymás tört burgonyával körítik. A másnapos,
gyötrött gyomrok megtöltésére a rizibizivel tálalt, sonkával töltött
sajt ugyanakkor kíméletesebb fölvezetés.
S akkor most a hely specialitásairól! Legelébb is a Víg apát módra
készült pulykáról. Az alkotás folyamata nem túl bonyolult, de a
vég-eredmény nagyon finom. Az alaptétel a töltelék, amelyhez szárnyas
májat (pulyka volna ez is?) és gombát használnak. Nem merek megesküdni
rá, de mintha tojással fognák össze a májat és a gombát. Na, mindegy,
ha megízlelik, úgyis kialakítják majd a saját véleményüket. A lényeg,
hogy a pulykamell-filét megtöltik, majd az egészet vékonyra szeletelt
császárszalonnába burkolják, és kisütik. Néhány nap már eltelt ott
jártunk óta, most vacsora előtt vagyok éppen, úgyhogy további részleteket
ne várjanak. Azért még hamar ajánlom a tárkonyos vadragu-levest.
Egyik asztaltársunk bundázott pecsenyekacsát küldött utána juhtúrós,
kapros sztrapacskával. Dicsérte.
Van az étlapon egy furcsa nevű fogás, a Béla apát ülepe. A kifejezés
óriás rántott szeletet takar. Petrezselymes burgonyát pottyantanak
mellé - mondhatnám stílszerűen, de igazán nem akarom kedvüket szegni,
mert a fogás tényleg kellemes. Csak eszembe jutott róla a nagyapám,
aki az 1929-33-as világgazdasági válság idején megkopaszodott. Az
egésznek semmi köze nem volt egyébként a válsághoz, de büszke volt
rá, hogy neki is lehettek veszteségei. Na, ő mondta mindig, ha tar
kobakját na-gyon sütötte a nap, hogy legalább valami kis hajat hagyhatott
volna a sors, mert így, idézem:
- Urunk Jézus, ha lenéz ránk, még azt hiszi, a fenekünkkel vagyunk
fölfelé. |
