Söröző
a katedrálishoz
Bement az ember a nyáron, mondjuk, a Palatinusba, a Minaretbe vagy éppen a Pezsgőházba, és nagyon kellemes meglepésben lehetett része. A Zenélő Pécsi Gasztronómia rendezvénysorozatának ugyanis - többek között - ezek az éttermek szolgáltak helyszínül.

Ami a Vendégkönyvből kimaradt...

Az előadók és a vendéglátók ízlése szerint a közhelyszerűen könnyű dallamoktól a folk-rockon át a blues-ig sok minden fölbukkant ezeken az estéken. Mindeközben a konyhák ünnepi fazekaiból, a fedők alól előbújtak a jó szagú gőzök, bejárták a várost, és békét vittek az emberek korgó lelkébe.
Elfogódott vagyok: rám a reveláció erejével hatott a Palatinus Grand-hotel Éttermének augusztusi sorozata, és ezen belül is a Borisz-trió (szerencsére) többször ismételt jazz-estje.

Emlékezetes siker
a breitenbrunni szakácsversenyen

Talán azért is, mert ezt tartom a város egyik (ha nem ,,A") legjobb konyhájának. És talán azért is, mert végképp kiderült, hogy a zenekarban nem a nagyszerű zongorista, Borisz Jaksov, de még csak nem is az egyébként kiválóan basszusgitározó Sándor Péter az igazán nagy formátumú muzsikus, hanem a héttérben szerényen meghúzódó, ám mindig pontos, úgyszólván tévedhetetlen dobos, Szabados Gábor. A tavasszal szem- és főleg fültanúja voltam egy bravúros beugrásának. Vitray Tamás műsorában az Európa-hírű zongorista, Neumark Zoltán méltó alkalmi partnereként szerepelt. Két éve, hasonló körülmények között, a Csontváry Múzeumban, Gerendás Pétert segítette ki. Valószínűleg már régen, hogy is fejezzem ki magam, nagyobb visszhangú termekben kellene játszania. Aki olvassa, adja át tehát: Szabadost kéretik fölfedezni!
Zenei rovatunkat ezzel a sóhajjal be is rekesztem.
Más. Úgy gondoltuk, épp elég idő telt már el a Citrom utcai Rundó Söröző újranyitása óta, itt az ideje bevizsgálni a régi-új támaszpontot. Képzeljék el, az egyik törzsvendég, Pórteleki Péter még a fölújítás előtt biztosra mert fogadni, hogy a bázis a régi nevén szerepel majd megint. Bevallom, én reménykedtem, hogy nem. Bár a Graz tér tőszomszédságában, egy német nemzetiség által is lakott városban nem hat idegenül a német eredetű elnevezés, talán mertem volna fennköltebb lenni... Nem tudom, mennyire közismert, hogy ez a városrész - a történelmi hagyományokat tekintve - egyáltalán nem a vendéglátásról volt híres. Az épület alatt ugyanis egy elég tekintélyes méretű, XIV. századi, Szent Benedeknek szentelt templom romjai, alapjai találhatók.