Firkák
a söralátéten

(Folytatás a 3. oldalról)

Bizony, Hrabal élete java - mint megannyi derék embernek - különféle sörözőkben telt. Itt hallotta, és csak itt hallhatta azt a rengeteg, fantasztikus kocsmai dumát, szöveget, locsogást, amit később megírt. Ezek az ellenállhatatlanul zúduló sörközi történetek homéroszi eposzként hömpölyögtek a söröskriglik között. Akinek érzékeny füle volt a hallásra, éles szeme a látásra, aranymosóként kimosta a vegyes történetekből az irodalom nemes fedezetét. Mert Hrabal sörözgetés közben legtöbbször csak hallgatott és figyelt. Nem igen kívánt a kocsmák mindenkit túlbeszélő showmanje lenni, mint például Hasek, aki ilyen közegben virult ki, és kezdett el szikrázni igazán.
Hrabal legtöbbször csak ült kedvenc kocsmáiban, mint például a libeni Komlóbokorban, vagy a Zöld vendéglőben, vagy a Kilátóban, hallgatta a különös történeteket, amelyek maguk voltak a Történelem és az Élet. (Liben Prága peremkerülete.) Ezek kocsmai ivócimborák voltak, az én Beatrice-im, nyilatkozta később. Kerülte a látványos, turistacsalogató Potemkin vendéglátóhelyeket.
Voltak sajátságos sörözési szokásai. Fiatal korában egyszerre mindjárt két korsó sört rendelt. Az egyiket egy ültő helyében megitta, ...na, most már kezdhetünk sörözni, kezdte kocsmai székfoglalóját. Elhatározta, hogy végigjárja Prága összes kocsmáját, és mindegyikről riportot ír. Sajnos, ez az igazán irodalmi terv torzó maradt, pedig egy Balzac-i mértékű Emberi színjátékot sejtetett. Nem csak szerette, féltette a sört. Ha véletlenül feldőlt egy korsó, felcsattant:
- Inkább egy gyerekkocsi boruljon ki, mint a sör! (Ettől, persze, még nevezhetnek el róla akár kisdedóvókat is.)

- Milyen az igazi, jó söröző? - kérdezte tőle egyszer az igazi, jó kérdések kifundálásával nemigen fáradozó magyar újságíró.
- Ahol sokat nevetnek - tanított a Mester.
Hrabal a Mennyországot is hangulatos sörözőként képzelte el. Gyönyörűen csillognak a rézcsapok, lágyan omlik a sörhab, és a csapos: maga Szent Péter.
Ma már a Prága közeli városka, Nymburk sörgyára Hrabal életművére építi reklámstratégiáját. Valószínűleg van némi érzékük az irodalmi hatáshoz a nymburki PR- és reklámstratégoszoknak. A kis sörgyár ismert lett, és szépen exportál, még Amerikába is. Van már ,,Pepin bácsi söre" márka is. ezzel a kedves, lökött nagybácsi az irodalom után bevonulhat a sörtörténetbe is.
Van persze különbség a mégoly jó, cseh sörök között is. A pilseni sör például nemzeti büszkeség, sőt, a pilseni sör a cseh nemzetkarakterológia tudatformáló tényezője. Azt bűn rosszul csapolni.
Hraballal történt, még 1968-ban. Állami-díjjal tüntették ki, a Szigorúan ellenőrzött vonatok Oscar-díját követően. A magas ünnepség a prágai várban volt, ott is a spanyol teremben. Emelkedett pohárköszöntők követték egymást. Hrabal, persze, itt is sörrel koccintott. Természetesen pilsenit szolgáltak fel. A frissen kitüntetett író - Spanyol terem ide, Spanyol terem oda - kiköpte a sört. Állott volt... Ez azért viszonylag szokatlan helyzetet teremtett a Spanyol teremben. A protokollosok zavartan futkostak. A KB-tagok zavartan feszengtek. Végül a kitüntetett írót a kormány kérte fel, hogy kormánykocsival, kormányköltségen szerezzen ízlése szerinti sört. Hrabal ünnepélyesen tért vissza 100 korsó pilsenivel, amit az U Pinkausból szerzett be.
Az egyre tisztességesebben csordogáló szerzői jogdíjakból Hrabal Kerskoban, Prágától nem messze vett egy erdei tanyát. Ettől kezdve legtöbbet a kerskoi Erdészlakban vagy a Velenákban látták. De minden kedden bevonatozott Prágába, kedvenc városi sörözőjébe, az Arany Tigrisbe (U Zlatého Tygra)

Az Arany Tigris Prága belvárosában található. Régi, patinás, irodalmi söröző. Jártak ide már a múlt század eleje óta sokan, akik később a cseh irodalom klasszikusaivá váltak.
A hosszú, boltozatos teremben kb. 80-100 kedves vendég ihatja le magát egyszerre. Szinte minden hely törzsvendégé, akik felelősségük teljes tudatában, minden nap meg is jelennek, ezért egy bizonyos idő - úgy 18 óra - után kinézik a bámészkodó idegent.
Ami a sört illeti, pilsenit mérnek, mégpedig a híres Prazdroj-félét. Enni is lehet, például speciális, igen jó sörsajtot.
A csillogó protokoll nem Hrabal világa. De itt, a prágai Arany Tigrisben teljes embernek érezte magát. Az Arany Tigris pedig bevonult a világ kulturális köztudatába.
Amikor például Clinton elnök, 1993-ban Prágában járt, úgy érezte, el kell mennie az Arany Tigrisbe, hogy többet megérezhessen a cseh leiekből. Hrabal és egy másik író - aki véletlenül elnök is -, Havel várta törzsasztalánál.
A kis söröző persze megbolydult Clintonra négy órán át kellett várai. Közben ki-be rohangáltak feszült idegzetű CIA-sek, FBI-osok, cseh biztonságiak. Fülhallgatókkal és maroktelefonokkal telt meg a különben nyugodt kis helység.
Aztán megérkezett Clinton. Hrabal köszöntötte azzal, hogy Gary Cooperre emlékezett gyermekkori filmélményeiből.
Megemelkedtek a pilseni füles korsók. Megindult a többszörösen tolmácsolt szöveg. Aztán megindult a nemzetközi, egynyelvű röhögés is. A végén Clinton még szaxofonozott is. Néhány megbízható törzsvendég tisztes távolban vedelt.
A súlyos stresszhelyzetben vergődő biztonságiak ugrásra készen figyelték a különös helyzetet.
Erre a nem mindennapi szituációra mondhatta volna Hrabal: úgy látszik, lehetnek nemcsak szigorúan ellenőrzött vonatok, hanem akár szigorúan ellenőrzött sörözök is...