- A Biokom meg nem viszi el a szemetet! - nyögött föl hangosan valaki a törzsasztalnál. Hűvös, esős, kora tavaszi idő volt, odakinn locspocs, idebenn böjti szódák és nemesebb serek.
Mindannyian tudtuk, hogy a szelektív hulladékgyűjtésre szánt kukáról van szó. A lelkes törzsközönség telefonált már az önkormányzatra, egyikünk személyesen a Biokom igazgatójánál járt el, ennek ellenére a fémláda degeszre tömve várja sorsát az Ifjúság útján.
Pontosabban csak várta, mert úgy egy hónapja, a papírgyűjtéskor az iskolások kipiszkálták majd' a fele mennyiséget. Háromszor is jöttek, állította a törzsasztal nyugdíjasa, talán még ki is nyitották a konténert, mert aztán napokig hajkurászta a szél a Kiskegyedeket a Pelikán lakótelepen. Úgyhogy, most eggyel mintha több lenne a kuka, meg a gond is, mint kéne, egyszer valahogy mégiscsak jó lenne, ha a vállalat kiürítené a tartályát, s aztán megpróbálnánk újra kezdeni a szemétürítést előröl.
Másfelől hiányok mutatkoznak, mert a délebbre lakók jelentették, hogy némely enyves kezek elvitték az esővíz-elvezető fémfedeleit.
Mit tehettünk ennyi hír hallatán? Kikértünk egy kör Bambát, vagyis Zwack Unicumot, és megbékéltünk, amikor már átjárta szervezetünket e pompás ital.