Ami
a Vendégkönyvből kimaradt...
Folytatjuk kalandozásunkat a gasztronómia
világában, azokkal az írásokkal, amelyek a tavaly megjelent Vendégkönyv
című kötetbe - terjedelmi okok miatt - már nem fértek be. Ezúttal
a pécsi Piccola Perla vendégei leszünk.
Szöveg:
sky, Rajz: Herczig Zsófia
A hagyományokkal szakítva, ha csak néhány mondat
erejéig is, tegyünk most egy oldallépést az elméleti alapvetések
felé. Massimo Montanari állapítja meg némi malíciával a táplálkozás
európai kultúrtörténetét bemutató könyvében (Éhség és bőség, Atlantisz
Könyvkiadó, Budapest, 1996.), hogy kissé távoliakká váltak az
asztalunkra kerülő ételek. Az, hogy karácsonykor is ehetünk dinnyét,
hogy az év bármely szakában hozzájuthatunk a narancshoz, banánhoz,
hogy a fagyasztószekrény mélyéből akár a nyár közepén is elővarázsolhatunk
egy disznótorost, persze kellemes luxus, ám ezzel egy időben némi
idegenséget is hordoz. Mintha az ételeinkben nem tudnánk az évszakainknak
megfelelően tájékozódni, elveszett egy egészséges periodicitás,
és ettől a harapnivalóhoz fűződő kapcsolatunk lazábbá vált.
Állítólag a táplálkozás idényjellege ellen még a Gonzagák udvari
főszakácsa, Bartolomeo Stefani indította az első támadásokat.
1655. november 27-én például a Krisztina svéd királynő tiszteletére
adott bankett első fogásaként fehérboros epret szolgált föl. A
ma gasztronómiájának egy másik szakértője, az ugyancsak olasz
Pietro Meldini a jelenséget a természetes ízek iránti mélységes
közömbösségre vezeti vissza, és kialakulásáért a közétkeztetés
elterjedését, a gyorsétterem-láncok létrejöttét teszi felelőssé. |
|
Mit tehetnek egy ilyen, több évszázados vita kellős közepén
éttermeink? Vagy tüntetőleg teleírják az étlapokat olyan fogásokkal,
amelyek az idényjelleg elvetését célozzák, vagy éppen időszakosan
változtatják a kínálatot.
Az utóbbi vendéglők közé sorolható a pécsi Piccola Perla, amely
az egykori Mecsek Étterem helyén, az Uránváros egyetlen gasztronómiai
bázisaként várja vendégeit. (Apró mellékszál: micsoda klasszis
hely volt egykor az Olimpia, és micsoda méltatlan módon hagyták
lerohadni...) Ezen a néven egyébként már működött egy pár éve
ez a vendéglő, de most megint új korszakot nyitott Klárics Mária
üzletvezető, amennyiben megváltoztatta a berendezést, hangulatos
teraszt alakított ki, és - Kunos Árpád konyhafőnök bevonásával,
avatott kézzel - az étlapot is átformálta.
És akkor most egy dátumról, amely mellett magára valamit adó
éttermi rovat nem haladhat el: májusban múlt hetven éve, hogy
egy kissé elhízott, kacsázó léptű úr fölállt kispörköltje mellől
Khéli mama vendéglőjében, Óbudán, és elindult néhány házzal
odébb lévő otthonába.

|
Egy palack bort
még odaállított az éjjeli szekrényére, a poharat, dugóhúzót is
odakészítette, de az üveget már nem nyitotta föl. Elaludt mindörökre.
Elment egy nagy utazó, elment Szindbád, a hajós. Meghalt Krúdy
Gyula. Ötvenöt éves volt.
Ha ma kézbe fogná a Piccola Perla étlapját, bizonyára öregapám
uzsonnáját rendelne. A szunyókálás után fogyasztható étek tulajdonképpen
tunkolni való kispörkölt kislábasban. Annyi ötlet- és vérszegény
étlap után végre egy nagyszerű spájzcetli! Ami persze értelmezhetetlen
lenne, mondjuk, valamelyik előkelő, belvárosi, nagy házban, de
itt, a peremkerületi, kis étteremben igenis helye van! Joggal
büszke magára a Mecsekaljai füstölt, főtt csülök, amelyet gombamártással,
nokedlivel kínálnak, nagyszerű a pulykahús-göngyöleg, amelyet
házi szilvakompót és sajtmártás emel ünnepivé, és figyelemre méltó
a Nagy Levin öröksége is. Tudni kell, hogy Nagy Levin link szakács
volt, de a szűzpecsenyét (amelyet egy öreg konyhafőnöktől hallottam
disznóbélszínnek emlegetni is) remekül csinálta. A recipe lényege,
hogy a kapros túró és a sonka finom keverékével megtöltik a szűzpecsenyét,
felgöngyölik, prézlibe forgatják, bő olajban ropogósra sütik,
petrezselymes burgonyával kínálják.
Hagyományos földerítő csapatunk ezúttal némileg kiegészült, és
az új beobachter a rozscipóban kínált hagymalevest tesztelte,
amint mondotta, nagy örömére. Igazán izgalmas a saláták belvilága,
a csirkéről elnevezett például sült jércefalatkákkal készül, a
tonno-t pedig a halkockák mellett az ecetes-olajos vinaigrette
mártás teszi felejthetetlenné.
Kedves barátom egyébként érdekes történetet mesélt: családjával
egyszer, egy nyári vasárnap meghallgatta a délelőtti misét, Görcsönyben,
Sándor atyánál, majd idehajtatott, és egy szép, lassú, polgári
ebédet fogyasztott. Állítólag pazar hangulatban távozott. Érdekes
eszme, tessenek kipróbálni! |