- Na, most megint a paprika! - sóhajtott fel rezignáltan társaságunk egyik törzstagja a törzsasztalnál.
Persze, a Brazíliából, Spa-nyolországból érkezett kalocsai termék foglalkoztatta őt is, pedig nincs is érintve a dologban, a nyolcvankét éves nagynénje látja el őt évről-évre, és úgy hírlik, a tanti délamerikai importkapcsolatai az utóbbi években erősen lehanyatlottak. Tehát nem is kevert rákkeltő adalékot az unokaöccse piros aranyába, aminthogy annak idején a téglaportól is távol tartotta magát.
Ámbátor, ez a piros arany is erős kifejezésnek tűnik most már. Inkább a piros szemét a legmegfelelőbb szó, bár ha már a sót fehér méregnek hívjuk, akkor a paprikára a vörös méreg kifejezést akasszuk.
- Persze, hogy mekkora kárt okoz mindez, mondjuk, a hazai paprikamalmok mindegyikének, az már más kérdés - toldotta meg valaki. Az illető az osztrák borok fagyállós botrányát emlegette fel, és rámutatott, hogy a sógorlőre nemzetközi megítélése a rendteremtés óta sem igen javult.
- Ráadásul elvesztettünk egy hungarikumot - zárta a sort egy harmadik barátunk -, jószerével csak a Zwack Unicumban bízhatunk már - tette hozzá. Vendéglős barátunk megérzett valamit, elvette az asztalról az egyébként engedélyezett Jancsi paprikát, és hozta a Zwack Unicumot.