Ami
elvész,
és ami megmarad
Századfordulós étlapokat forgattam a
közelmúltban, szomorú alkalom adta kezembe a szakirodalmat, a
Vendéglátóipari Múzeum néhai rektorának poszthumusz kötetét mutatták
be az általa egykoron vezetett intézmény falai között. Különös
szembesülés volt: öt tucat ételt leltem föl, hagyományos fogásokat,
amelyek régen kikoptak már a mindennapok éttermi kínálatából.
Ami
a Vendégkönyvből kimaradt...
Néhányat idesorolok: disznótoros párolt káposztával,
malacpörkölt, rácponty, szalonnával tűzdelt fogoly, fürj párolva,
töltött káposzta, nyúl-paprikás, sült szalonka, gyalult almával
töltött vadliba, főtt marhahús paradicsommártással, káposztás
kocka. Ugye, hogy csak elvétve láthatjuk viszont őket még a legszebb
hagyományokat őrző gasztronómiai bázisokon is? Kis híján ideírtam
a paprikás csirkét is, de eszembe jutott, hogy pár hónapja, Szegeden,
a Zodiákus Étteremben olyan eszméletlen paprikás csirkét ettem,
hogy vissza fogok menni, és újra megízlelem.
Látnunk kell ugyanakkor, hogy a régi fogások eltűnte mellett újabbak
váltak népszerűvé, mint például a tárkonyos ragulevesek. Vagy
a rántott sajtok. Megjegyzem: van olyan vélemény, amely szerint
a camembert sajttól idegen a zsírban vagy olajban sült panír,
és helytelen a rántott sajtot a zsíros ételekhez nem illő lekvárral
(többnyire áfonyával) fölszolgálni. E véleményt Gullner Gyulától
hallottam nemrégiben. Legyinthetnénk is rá, mit nekünk Gullner,
de még mielőtt a mozdulatot elindítanánk, sietek ideírni: nevezett
az InterContinental (később, és ma is: Marriott) Hotel konyháját
vezette Budapesten. Harminchárom, egy helyen töltött év után mostanában
igazolt át Visegrádra, egy exkluzív szállodába.
|
|
Mindezt csak azért írtam le, mert az embernek olykor tetszenek
a szabálytalan dolgok. Több ismerősöm is van, aki igenis örömmel
veszi a fönt leirt bűnözést, sőt, merem állítani, e fogásnak divatja
van mainapság. Az áruházak hűtőpultjaiban már előre panírozott
formában hozzáférhető a camembert, és az éttermek választékában
is visszaköszön. Nem mentes e felkapott fogástól a Hemingway Étterem
sem, sőt, kínálnak camembert sajttal és áfonyalekvárral töltött,
rántott csirkemellet is. És ezeknek a fogásoknak is megvan a maguk
vevőköre.
Egyébként a Hemingway Étterem igenis kellemes, és ne gondolják,
hogy egysíkú. Bőséges a grillételek választéka, és az öreg halászra
gondolva roston sült lazacot, ropogós pisztrángot is választhatunk.
Társaságunk tagjainak tányérjára ezúttal sajtos, póréhagymás rizzsel
körített, füstölt tarjával, tormával töltött rántott csirkemell,
fokhagymamártással serkentett pulykamell, illetve fonnyasztott
hagymával garnírozott fűszeres tarja került. Az adagok bőségesek
voltak, a várakozás izgalmait nagyszámú magazinok csillapították,
és közben szólt a jazz.
Szóval, jó volt nekünk a Hemingwayben, higgyék el! És ha most
azt kérdezik, hogy ennek ellenére visszamegyek-e a Zodiákusba,
Szegedre, akkor egy történettel válaszolok, amit Faludy Györgytől
hallottam. Történt egyszer, úgy a húszas évek végén, hogy az akkor
fiatal költő hosszabb időt töltött Krúdy Gyula társaságában. Álltak
az Erzsébet híd lábánál, Budapesten, amikor Krúdy, se szó, se
beszéd intett egy kocsisnak, és fölszállt a fogatra.
- Hova megyünk, Gyula úr? - kérdezte tőle a kocsis. Gyula úrnak
kellett szólítani. Azt felelte:
- Székesfehérvárra.
Ez olyan volt, mintha ma beszállnék egy taxiba, és azt mondanám:
irány Lisszabon! Persze, amikor Krúdy négy vagy öt nap után előkerült,
Faludyt roppantul érdekelte, hogy merre járt.
- Ne törd a fejed! - mondta neki. - Remek pörköltet ettem Szentkirályszabadján,
1907-ben, és azt mentem még egyszer megkóstolni.
|
|
|
Simon Gábor
versei
Mielőtt lehunynám a
szemem,
összegezném e napot.
Hát, rájöttem, hogy nem
valami jó vagyok,
de hát
elsőre semmi sem
tökéletes,
mint ahogy az első
lépés sem
végleges.
Ha egyet lépünk,
még egy lépést
teszünk,
meg-megingunk,
hasra esünk,
felkelünk,
továbbmegyünk.
Ravasz itt ez az állat.
Vedd célba!
Húzd meg a ravaszt!
Találat!
Vége van?
Jézusom!
Egy pillanat alatt
vége egy életnek,
kiszemelnek
egyszer talán engem,
talán téged,
épp úgy, ahogy mi
tettük az előbb;
ennyi az élet -
vedd célba!
Húzd a ravaszt!
Se kevesebb,
se több.
Verejtékes kánikula,
én lettem a császár ura.
Parancsomra százezrek
mozdulatlanná dermednek.
Játékot űzök belőle,
estére nem kapok majd erőre.
Láthatatlan maradtam.
Lehet, hogy azt is akartam.
|