Naplemente

N A P L E M E N T E
KASTÉLYPARK MÓDSZERTANI OTTHON KIADVÁNYA

2003.év I. évfolyam, 1. szám

A KASTÉLYPARK MÓDSZERTANI OTTHON MINDEN DOLGOZÓJÁNAK ÉS LAKÓJÁNAK SIKERES, PROGRAMOKBAN GAZDAG BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN: AZ OTTHON VEZETŐSÉGE ÉS A NAPLEMENTE SZERKESZTŐSÉGE

---

KÖSZÖNTÖM AZ OLVASÓT! Köszöntöm, amikor kezébe veszi intézményünk most induló - és reményeink szerint még sokáig élő - újságunk első lapszámát. Elképzeléseink szerint a lap a lakók és a dolgozók életéről, tevékenységéről, intézetünk mindennapjairól, jó vagy kevésbé sikeres működéséről és minden olyan témáról kíván tudósítani, amely kis közösségünket érdekelheti. Évekkel ezelőtt már tervbe vettük egy intézeti lap elindítását, de úgy, hogy az újság szerkesztője ne dolgozó, hanem az intézet lakója legyen. 2002. évben sikerült ezt a személyt megtalálni Bobdai György személyében, aki örömmel vállalta ezt a nem mindennapi munkát. Sok sikert kívánok Gyuri bácsinak ezen feladatához és remélem hosszú éveken keresztül fogja szerkeszteni a NAPLEMENTE című újságot mindnyájunk megelégedésére. Ehhez kívánok sok-sok érdekes témát, a szerkesztőnek jó egészséget, az olvasónak pedig kellemes időtöltést.

---

A szociális otthon intézménytörténeti
b e m u t a t á s a

A görcsönyi telephely

Baranya déli sarkában, a Mecsek és a Gyüd-harkányi hegyek közötti dombvidéken található Görcsöny község. A község közepén a volt főúri park területén álló kastélyban 100 idős ember otthona található.
A skót stílusú kastély és a park idős fái évszázadok üzenetét hozták el a mába és bátorítják ezzel az itt élő embereket.
Történelmi adatok szerint 1702-ben a Jezsuita rend emeltetett rendházat a dombtetőn és a rend feloszlásáig, mint a környező birtok urai gazdálkodtak Görcsöny községben. A feloszlatás után (kb. 1761.) Orehovicai Mihalovits József nemes úr lett Görcsöny és a környező birtok ura, aki a Jezsuita rendházból kastélyt alakított ki a maga és családja igényeinek megfelelően. 1859-ben kihalt a Mihalovits család, ekkor kerültek Görcsönybe az urbanói és benyói Benyovszkyak. A Benyovszky család a kastélyt a mai skót stílusban átépíttette és kibővíttette. 1901-ben már ebben a kastélyban szállt meg I. Ferenc József, az utolsó monarchiai hadgyakorlat során.
Felszabadulásunk után a főúri kastély sokféle feladatot betöltött: volt MESZHART üdülő, iskola, állami gazdasági-, majd termelőszövetkezetei központ, stb. 1961. évben fogyatékos gyermekek intézeteként szűnt meg funkcionálni, mert a kastély, mint épület életveszélyes állapotba került. Baranya megye ez időben alkalmazott szociálpolitikai szemlélete megmentette a kastélyt és páratlan, tizenhat hektáros környezetét, ugyanis 1963. és 1965. között közel 5 millió forintért felújították az épületet, amely 1965. augusztusától szociális otthonként működik.
A szociális otthonban 100 idős ember teljes ellátása biztosított, egyre szélesebb keretek között.
A tizenhat hektáros természetvédelmi park jól kiemeli a kastély különleges épületét, egyben jó szolgálatot tesz a gondozási munkában is, mivel a kastély jelenlegi lakói jó idő esetén szívesen tartózkodnak és töltik idejüket a park gyönyörű fái, bokrai között.

A keresztespusztai telephely

A Keresztespusztai Szociális Otthon épülete, valamint a hozzátartozó húsz hold szántóföld eredetileg a Benyovszky család tulajdona volt. Az ingatlant egy peres ügy végén Piacsek pécsi ügyvéd perköltség fejében kapta meg. Az 1927-ben épült kúriát és a cselédházat 1945-ben államosították ezt követően szociális otthon céljaira hasznosították. 1959-ben három különálló házat építettek az intézményhez, hogy a lakóknak megfelelő elhelyezést nyújtsanak. Ezek az épületek, annak ellenére, hogy szociális otthonnak készültek, sajnos a legfontosabb követelményeknek sem feleltek meg.
Az intézmény fenntartója és üzemeltetői a felújításokkal és beruházásokkal folyamatosan arra törekednek, hogy az alapvető igényeket kielégítsék, minél kényelmesebbé tehessék az otthonban élők életét. Az épületeket négy hold park veszi körül, amely különösen tavasszal és nyáron biztosít kellemes környezetet az idős emberek számára. Az otthonban jelenleg 70 idős ember teljes körű ellátása biztosított.

---

Bemutatkoznak a
sz e r k e sz t ő k

Bobdai György főszerkesztő

Születtem, még éppen idejében - 1938-ban - hogy a II. Világháború helyi eseményeit, mint nyiladozó értelmű gyermek átéljem. Mint mondani szokták, egy életre szóló élmény volt.
Édesapám a Községházán dolgozott, mint adóügyi tollnok és segédpénztáros. Velünk élt még Nagyapám, aki órásmester volt. Édesanyámat alig ismertem, másfél éves koromban elhagyott bennünket és 1944-ben kivándorolt szüleivel Amerikába.
Iskoláimat úgy-ahogy elvégeztem. Szak-munkás bizonyítványt szerezve dolgoztam itt-ott, lehetőleg úgy állva a munkához, hogy más is hozzáférhessen. Így aztán voltam lusta disznó és kiváló dolgozó is, ahogy főnökeim hangulata hozta. Legtöbb időt a Pécsi Vízműnél töltöttem - 30 évet - mint szivattyúgépész, e munkakörből mentem nyugdíjba. Szerettem ezt a munkát, mert nem a fizikai erőt, hanem gondolkodást, problémamegoldó képességet igényelt. Problémák - ugye - mindig vannak. Munkaviszonyom a mai ,,átkosnak" nevezett időben telt javarészt. Erre az időszakra jellemző volt a ,,vizeslány" effektus. Tudják, ha van vödör, nincs víz, ha van víz, nincs vödör, ha van mindkettő, akkor a vizeslány van táppénzen.
No persze az én életem sem volt fenékig tejfel, hiszen én is megnősültem. Miért legyen nekem jobb, mint a nagy átlagnak? Mégis elmondhatom, hogy nagy szerencsével egy nagyon jólelkű, szorgalmas és a legfőbb, hogy engem elviselni képes leányt sikerült kifognom. Hiába, vannak még csodák! Feleségem szorgalma és takarékos életvitele oda vezetett, hogy OTP kölcsönnel egy 67 négyzetméteres lakás tulajdonosai lehettünk a Tettye közelében. Született - sajnos csak egyetlen - fiúnk, akit szeretetben és boldogan neveltünk. Ma Budapesten egy nagyvállalatnál számítógép vezérelte berendezéseket javít, mint számítógép-műszerész technikus.
2002. július 31. óta élek az otthon egyik apartmanjában, boldogan, és remélem még jó pár évig. Ugyanis nekem így lesz kifizetődő. Az Intézet igazgatója és főnővére felkértek a lap szerkesztői posztjára, amit boldogan vállaltam, bár előrebocsátottam, hogy nem értek hozzá. Megnyugtattak, hogy ez nem lehet akadálya munkavégzésemnek. Így ezzel a munkával kívánom megköszönni a sok gondoskodást.

Bobdai György

---

VISSZAPILLANTÁS

Szeretném felidézni az elmúlt év - 2002. - októberét, az idősek hónapját és rendezvényeit. Mert van mire emlékeznünk. Rendezvényekben sűrű hónap volt.

Szeptember 20.-án, pénteken kezdődtek a rendezvények. Csodálkoztam is ezen. Nem lesz baj, hogy pénteki nap a nyitónap? - aggodalmaskodtam. Nem volt. A rendezvénynek - baranyai intézmények vetélkedtek egy-egy műsor bemutatásával - nagy sikere volt. Meghívott zsűri bírálta a produkciókat, ítélte oda a helyezéseket. Görcsönyt Kovács Béláné, Klárika képviselte egy mesével. Dodogós helyezést ért el, harmadik lett. Ezúton is gratulálunk! Ez már csak egyre jobb lesz Klárika! Köszönjük.

A rendezvénysorozat első házigazdája a Baksai Nyugdíjas Klub volt. A műsorokat finom ebéd követte. Nagyon jól éreztük magunkat.

A második alkalom október 1-én került megrendezésre, Hosszúhetényben. A helyi vendéglő tulajdonosának köszönjük a vendéglátást és, hogy helyt adott a Mecsekjánosi rendezvénynek. A Mecsekjánosiak egy rövid, de nagyon változatos, szép műsorral mutatkoztak be. Hallottunk éneket, verset, és végül, de nem utolsó sorban citera zenét. Ezt követte a nap fénypontja, ugyanis sikerült meghívniuk Nagy Bandó András humoristát, aki egy közel egy órás támadást indított rekeszizmaink ellen. Szinte dőltünk a kacagástól, mint aratáskor a búzaszár. Köszönjük az elsőrendű szórakoztatást, kiváló kikapcsolódás volt.

Mindezeket próbálta felülmúlni intézetünk saját műsora, október 8-án. A nővérkék egy magyar népmesét - Mátyás király és az igazmondó juhász címmel - adtak elő. Jókat derült előadásukon a lakókból alakult közönség. Kovács Béláné, Klárika egy szép dallal, valamint a szeptember 20-ai versenyen harmadik helyet elért mesével szerepelt. A nagy tapsot Ő is megérdemelte. Ezenkívül Anita nővér mint riporter interjút készített Gyuri bácsival.
Szórakoztató előadást hallhattunk. A napot tánc és egy kis mulattság koronázta, kifulladásig, ami némelyikünknél hamar bekövetkezett. Hiába, az évek. De mégis jól éreztük magunkat. Reméljük jövőre is lesz rá módunk.

Október 9-én szerdán a Baranya Megyei Rendőrkapitányság szakemberei tartottak előadást az ,,Idős emberek a közlekedésben" címmel. Vetítéssel, közlekedési tanácsokkal tarkították bemutatójukat. Tanulságos és hasznos volt.

Október 15-én a görcsönyi általános iskola diákjai örvendeztettek meg bennünket előadásukkal, táncoltak, énekeltek, jelenetek mutattak be. Ügyesek, kedvesek voltak a gyerekek, tanáraik jól felkészítették őket.
Intézetünk részéről Gyuri bácsi egy mesével köszönte meg a nívós, szép előadást. A mesének tétje is volt. Egy - a lakók által készített - bohócbabát nyerhetett meg az a kisdiák, aki a mese végén a főhős nevét hibátlanul visszamondja. Több próbálkozás után egy kislány lett a győztes.

Október 28. A Leo Amici Alapítvány Rehabilitációs Lakóotthon lakóinak műsora volt látható. A műsor címe: ,,Színház az egész világ". Tréfás jeleneteket, verseket láthattunk és hallhattunk, amelyet zenés műsor egészített ki. Dalaik szövegét és zenéjét a lakók szerezték.

Október 30-án elérkezett az ünnepségsorozat záróakkordja Keresztespusztán. A görcsönyi nővércsapat "Mátyás király és az igazmondó juhász" című meséjének bemutatása után a helyi nővérek és a lakók műsora következett. A műsort tombolahúzás követte, kisebb-nagyobb nyereményekkel. Kitűnő vacsora és táncmulatság zárta az ünnepséget.

Itt szeretném idézni Bíró Ferencné - főnővérünk köszöntőjét, amely a keresztespusztai záróünnepségen hangzott el.

,,Tisztelettel és nagyon sok szeretettel köszöntöm a megjelent kedves lakókat, kedves munkatársakat, és külön köszöntöm azokat a kedves vendégeinket akik eljöttek, hogy együtt ünnepeljenek velünk ezen a szép zenés délutánon. Elérkeztünk az Idősek Hónapja rendezvénysorozatunk záró műsorához amit a mai napon is szeretnénk egy kicsit szebbé, vidámabbá tenni, mint a hétköznapokat. Október az Idősek Hónapja, önökért van, önökért szól. Azt gondolom, ebben a hónapban igyekeztünk egy kicsit többet nyújtani, jobban odafigyelni, többet mosolyogni és műsorainkkal jókedvet csinálni. Remélem ezen a napon is sikerülni fog. Most pedig fogadják szeretettel a kis műsorunkat, amit Görcsönyből hoztunk. Ezt követően a helybeliek műsorát láthatjuk. A műsorok után zene, majd tombolahúzás következik, ahol nagyon szép ajándékokat lehet nyerni. A tombolahúzás után zenével és finom vacsorával kedveskedünk mindenkinek. Jó szórakozást!"

A tombolahúzás előtt a következők hangzottak még el:

,,Mielőtt a tombolahúzást megkezdenénk, engedjék meg, hogy megköszönjem támogatóinknak kedvességüket és adományaikat. Ezekkel hozzájárultak ahhoz, hogy színesebbé tegyük a műsorunkat. Köszönetet szeretnék mondani Szilágyiné Kató Máriának, Pavlovics Róbertnek, Horváth Attilának, Hegedűs Ildikónak és Piringer Zsuzsának, Kerepesi Jánosnak és Szabó Erikának. Külön szeretnék köszönetet mondani Traum Mihálynak, akinek köszönjük lelkesedését és szociális érzékét, mivel adományaival nagyon sokat segített (két darab szárító gép, kanapék, fotelek, stb.). Szép, tartalmas hónap volt, köszönjük!"

Bobdai György

---

É L E T U T A K

Interjú dr. Keresztes Tamással az intézet igazgatójával

Mikor került először kapcsolatba idősek gondozásával? Miért választotta ezt a hivatást?

1967-ben kezdtem dolgozni a rigópusztai szociális otthonban. Fiatal emberként akkor még nem gondoltam arra, hogy csak ezen a területen fogok dolgozni és tudásomat, energiámat a segítségre várók, a rászoruló személyek javára fogom kamatoztatni.

Milyen posztokat töltött be, vagy igazgatóként kezdte?

22 évesen kezdtem szociális területen dolgozni. Az akkori megyei szociálpolitikai vezető, Nagy János bácsi engem és a hozzám hasonló fiatalokkal meg kívánta ismertetni a megyében végzett szociálpolitikai munkát, és rábírt bennünket arra, hogy több munkahelyen más-más beosztásban ismerkedjünk a szociális szak-ma rejtelmeivel. Rigópusztán kezdtem el dolgozni, akkor még időseket gondoztak ott, majd Görcsönybe kerültem élelmezés-vezetőnek. A következő állomás a pécsi Járási Tanács volt, ahol mint szociális előadó tevékenykedtem 1972. június 30-ig. 1972. július 1. óta dolgozom itt Görcsönyben, mint az intézmény igazgatója.

Mit gondol rólunk idősekről ?

Olyan családban nőttem fel, ahol az idősek tiszteletére, szeretetére neveltek. Úgy szüleimmel, mint mindkét oldali nagy-szüleimmel igen jó kapcsolatban voltam, nagy tisztelettel és szeretettel gondolok rájuk és én is ennek szellemében neveltem gyermekeimet. Tudom azt, hogy ma élő idős embereket az élet és a történelem nem kényeztette el, életük folyamán sok-sok fájdalomban és sérelemben volt részük, így nem csoda ha közülük többen kicsit frusztrálva érték meg az idős kort.

Milyen megvalósítandó tervei vannak, ebben mennyire partner az intézet fenntartója?

Mint már említettem 1972 óta vagyok az intézet igazgatója és azóta itt rengeteg változás történt. Ha valamilyen csoda folytán régi lakóink most megjelennének - szerintem - rá sem ismernének az akkori otthonra. Úgy a tárgyi feltételek, mint a munkatársakkal végzett szakmai munka igen nagymértékben változott, fejlődött. Munkámat mindig úgy végeztem, munka-társaimat mindig úgy igyekeztem irányítani, hogy ne elégedjünk meg a jelen állapotokkal. Igyekezzünk mindig jobbat, szebbet létrehozni. Ennek volt következménye például az is, hogy 1975-76. évben sikerült a intézet parkjának helyi természetvédelmi védettségét megállapíttatni, majd Simon Dezső kertészmérnök barátom önzetlen segítségével a kastély elhanyagolt, elöregedett parkját megifjítani, felújítani.
Több munkatársamat sikerült megnyernem ezen szemlélet gyakorlatban való átültetéséhez, így számomra is sokkal könnyebb volt a munka elvégzése és nem utolsósorban nagyobb örömet jelentett az elért eredmények közösen történő számbavétele is.
Jelenleg megvalósítandó terveim között első helyen szerepel az intézmény működőképességének megőrzése, azon elengedhetetlen felújítások elindítása, elvégzése, melyek az intézet lakói komfortérzésének megőrzéséhez feltétlen szükségesek. Görcsönyben meg kell oldani a kazánház és a mosoda felújítását. Át kell állni a fűtőolajenergiáról a gázenergiára. Ezt nemcsak gazdasági és környezetvédelmi szempontok sürgetik, hanem az a tény is, hogy kazánházunk olajtüzelésű kazánjai (1973 óta működnek) teljesen leamortizálódtak és alkatrész hiányában már nem is újíthatók fel. Keresztespusztán már három évvel ezelőtt - pályázati pénzből - sikerült átállni a gázenergiára, de ott nem megoldott a megfelelő mennyiségű melegvíz biztosítása.
A közeljövőben mindenképp meg kell oldani a konyhák felújítását, hisz a fenntartókat jogszabály kötelezi a megállapított szempontok szerinti működtetésre.
Folyamatosan végezni kell úgy Görcsönyben, mint Keresztespusztán az épületek felújítását ez különösen a vizesblokkok (WC-k, fürdőszobák) esetében elengedhetetlen.
Nemsokára az európai közösség tagjai leszünk, ahol nagyon komoly, felelősségteljes és környezetbarát működést, működtetést várnak el úgy a gazdasági szervezetektől, mint a költségvetési intézményektől. Számunkra is komoly kihívást jelent, hogy intézményünk működése környezetbarát legyen a végtermékek, a szemét és a szennyvíz vonatkozásában is.
Működtetőnk, a megyei Önkormányzat a megalapozott és általam benyújtott igényeket igyekszik teljesíteni, de - a megyék sajátos gazdasági helyzetére tekintettel - nem tud minden problémát finanszírozni. Intézményünk vezetése elkészített és benyújtott pályázataival igyekszik a fenntartó forrásait kiegészíteni és tervbe vett feladatait megoldani.

Igényli-e a lakók segítségét tervei megvalósításához és miben ?

Az intézet egészséges lakóinak segítségét abban igénylem, hogy próbálják megérteni azt, a helyzetet, amiben élünk. Vegyék figyelembe azon körülményeket, melyek meghatározzák egy ilyen jellegű intézmény működését, az intézmény mindennapjait. Lássák be, hogy az intézmény vezetése - bármennyire szeretné - csodát nem tehet és az igazgató intézkedéseit nagyon is behatárolják a szűkös anyagi lehetőségek.
Továbbá kérem segítségüket abban, hogy a nem megfelelő módon viselkedő lakók (itt főleg a deviáns, alkoholista személyekre gondolok) neveléséhez, viselkedésük megváltoztatásához járuljanak hozzá példamutató magatartás tanúsításával.

Mit tart a legfontosabbnak az intézet zavartalan működéséhez?

Nagyon fontosnak tartom a működés anyagi feltételeit azt, hogy biztosítani tudjuk a fűtést, a melegvizet, a nyugodt pihenést, az elegendő és változatos élelmezést, stb. Legfontosabb tényezőként azonban még sem ezt jelölném meg, hanem azt, ami rajtunk embereken, az intézet lakóin és dolgozóin múlik. Egymás megértését és tiszteletét, mert az olyan közösségekben, ahol ez megtalálható ott - még sokkal rosszabb anyagi helyzetben is - mindig boldog és megelégedett emberek élnek.

Beváltnak tartja-e az apartmanos ellátást, ha igen kívánja-e bővíteni ezt a szolgáltatási formát?

Igen. A rendszerváltás után a mi szakmánkban is felgyorsultak az események. Ma már egy önkormányzat által fenntartott intézmény sem elégedhet meg azzal, hogy egy átlagos szolgáltatást nyújt az arra rászoruló személyeknek. Ha igény van rá, meg kell célozni a differenciált ellátás biztosításának lehetőségét is. Véleményem szerint ezt a szolgáltatási formát nem szabad kizárólagosan a civil szférának átengedni. Nekünk is be kell vezetni, működtetnünk kell azért, hogy ezen szolgáltatás maradjon meg a szociális ellátás területén és ne egyes emberek sajátos gazdasági céljait szolgálja.
Jelen pillanatban Görcsönyben nyolc, Keresztespusztán három apartman működik. Úgy gondolom pillanatnyilag intézményünkben nincs szükség ezen szolgáltatási forma bővítésére. A jövőben inkább a dementált és a fokozott ápolást igénylő személyek megfelelő elhelyezésére kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk.

Ha én most teljesíthetném három kívánságát, melyek volnának ezek? (A teljes - civil életére is - gondolok.)

Szeretném, ha családom tagjai és jómagam még sokáig jó egészségben élnénk. Szeretném, ha gyermekeim az iskoláikban tanultakat az életben jól hasznosítanák és boldog, megelégedett emberek lennének.
Harmadik kívánságom szerint - munkatársaimmal közösen - szeretnék a hátralévő időben úgy dolgozni, hogy minél több boldog és megelégedett lakója legyen intézetünknek.

Köszönöm a beszélgetést, az interjút.

Az elmúlt évben ünnepelte az intézet vezetésében eltöltött 30. évfordulóját dr. Keresztes Tamás igazgató. Ezen alkalomból köszöntötték munkatársai.

KÖSZÖNTŐ 30 év mely oly gyorsan elszalad benne öröm s bánat, méreg és harag, Kedves emlékek, harcok színtere, mindennapok küzdelme, a létért, jóért és a még jobbért. És mindezt miért? ezt megmondani csak Ő tudja, na meg a többi elkötelezett kolléga. Miért jó az: küzdeni, harcolni, vitatkozni, érvelni? A lélek békéje helyett a sok mérget lenyelni. A válasz ott kiállt mindenkiben SEGÍTENI! A munkatársak

---

Interjú Kovács Bélánéval, Klárikával

Kedves Klárika. Először is az ifjú koráról és szüleiről szeretném kérdezni.

Édesanyám ápolónő volt. Édesapám postásként dolgozott. A nyolc általános elvégzése után a Fémiparba jártam, de csupán másfél évet. Ekkor édesanyám Keszübe került tanácselnöknek, és én is vele tartottam. Nyaranta a termény-forgalminál dolgoztam adminisztrátorként. Itt kerültem kapcsolatba a KISZ szervezettel és azon belül is a kultúrafelelősi munkakörrel, amely mellett a titkári teendőket is elláttam. Tánccsoportot alapítottunk Görcsönyben, többször felléptünk, és ha jól emlékszem egyszer második helyezést is elértünk egy területi versenyen. Annak érdekében, hogy a kultúrafelelősi munkakörömet minél jobban ellássam, tanfolyamokat is végeztem. Ezek között volt hosszabb lélegzetű, bentlakásos tanfolyam is, így végeztem el egy raktár-gazdálkodási kurzust is.

Nos, ha ezekről az évekről nem kíván többet mondani, akkor a továbbiakban a kultúrafelelősi munkájáról, az amatőr szín-játszással való kapcsolatáról kérdezném bővebben.

Ugyancsak Keszüben működött egy amatőr színjátszó csapat, velük Molier egy három felvonásos darabját tanultuk be és adtuk elő, nagy sikerrel.

Kérem, beszéljen az éneklésről is! Mivel volt már módomban hallani énekelni, a magam hozzáértésével megállapíthatom, hogy nagyon szép hangja van és tud is vele bánni. Tanult-e énekelni valakinél?

Nem tanultam külön énekelni, az iskolában Ivasivka Mátyás ének-zene tanár iskolai énekkart vezetett, ahol a kórustagokkal foglakozott. Az énektudásom természetes adottság, már kislány koromban sokat énekelgettünk édesanyámmal. Ő is szeretett és tudott is énekelni. Tőle tanultam verset mondani, ugyanis a versmondásban is jeleskedett. Ezt a versszeretetét adta át nekem, csiszolgatva szavalási képességemet. Édesanyám annakidején még az Országházban is szavalt. Fiatalabb koromban kevesebbet szavaltam, amióta itt élek azóta mondok verset egy-egy ünnepségen.

A szavalásra való felkészülés sok időt kíván? Sokat szükséges egy verssel foglalkoznia, mielőtt elmondja?

Ha nem kell megtanulnom kívülről és csak felolvasom, akkor elég egyszer-kétszer elolvasnom.
A tánccal kapcsolatban még annyit szeretnék elmondani, hogy amikor idekerültem és megismerkedtem Gáborral, akkor még kijártunk a faluba a nyugdíjas klub tánccsoportjába, addig amíg működött a csoport. Korábban a KISZ-ben alapított csoportban én tanítottam be egy lakodalmas táncot a többieknek. Nagyon szép emlék.

Szeretném, ha az intézetbe való kerüléséről, az itteni életéről mesélne.

Mikor egyedül maradtam a kis nyugdíjamból egyre nehezebben tudtam megélni. Eladtam a pécsi lakásomat, falura költöztem, mondván, hogy korábban is (még amikor édesanyámmal Keszüben éltünk) kiegészítette a kertművelés a családi gazdálkodást. Ekkor kellett rájönnöm, hogy korántsem értek eleget a gazdálkodáshoz. De ekkor már visszaút nem volt. A falusi ingatlanomat olcsón tudtam eladni, félretett pénzem nem volt, közben a pécsi ingatlanárak felszöktek, így új lakást a városban nem tudtam vásárolni. Ekkor döntöttem úgy, hogy egy szociális otthonba megyek be, mivel a lányom egy autóbaleset miatt eléggé rossz állapotba került, nem akartam terhére lenni. Mivel évekkel ezelőtt jártam már a görcsönyi otthonban kultúrcsoportommal, amikor ez a kastély még kultúrházként működött, tudtam, hogy az általam már ismert, gyönyörű környezetben tudnék élni. Szerencsémre volt hely és hamarosan az intézet lakója lehettem. Innen járogattam ki a nyugdíjas klubba, ahova felvételt nyertem. A tánccsoportba is beléptem. Akkoriban egy tanárnő foglalkozott a csoporttal. Gépi zenére gyakoroltuk a táncokat, de sokan nem bírták a gyorsabb tempót, így szép lassan felbomlott a csoport. Egy darabig még a nyugdíjas klub tagja voltam, gyakran eljártam a klubba, de egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni az intézetben vállalt portaszolgálattal.

A múlt ősszel, amikor a baksai kultúrházban - akkor még a görcsönyi nyugdíjas klub keretében - mesemondással lépett fel és harmadik helyezést ért el, örült-e az eredménynek, és esetleg nem érezte úgy, hogy a zsűri hátrébb rangsorolta a mesemondását?

A verseny alapvetően mesemondó verseny volt. Így az első helyezett által előadott mesejelent nem is kerülhetett volna versenybe. Hát még az ének és a mesemondás! De a zsűri elfogadta és díjazta is, így belenyugodtam. Arról sem volt előzőleg szó, hogy én a keresztes-pusztai hölggyel együtt szerepelek és vele egy produkciót alkotva együtt bírálnak el bennünket. Egyébként azelőtt is voltak rendezvények a nyugdíjas klubnál, de ott nem volt sohasem díjazás. Nem mondta senki, hogy ez, vagy az a produkció jobb volt. Akkor és ott az együttlét volt a fontos.

Ön az intézet Érdekvédelmi Fórumának tagja. Arra lennék kíváncsi az olvasókkal együtt, hogy mi is ez az Érdekvédelmi Fórum és mi a célja?

Az Érdekvédelmi Fórum célja az, hogy az intézeti lakók itt mondják el panaszaikat (ha vannak), valós félelmeiket, amelyeket a Fórum tagjai továbbítanak az intézet vezetése felé. Az Érdekvédelmi Fórum tagjait az intézeti lakók választják. A megbízatás annak visszavonásáig érvényes. Nehézség abból adódik, hogy az emberek a folyosón mondják el sérelmeiket, és amint összegyűlünk, hogy hivatalosan is a nyilvánosság elé tárhassák problémáikat, inkább a háttérben maradnak, vagy másról beszélnek, "mint Csicsóné a bor áráról". Azt már nem is említem, hogy egyes lakók a munkánkat spicliségnek tartják és annak hirdetik.

Az Érdekvédelmi Fórum időnként összeül megbeszélni azokat a problémákat, amelyeket az intézet vezetése elé tárjanak?
Nem. A Fórumot, ha éppen aktuálisnak látja az igazgató úr, összehívja. Mindez ritkán fordul elő.

Egymással nem szoktak összejönni, hogy a felmerült problémákat megbeszéljék?

Nem. A lakók részéről rajtam kívül még két lakó tagja a csoportnak, illetve az irodáról egy dolgozó, továbbá az egyik lakó hozzátartozója vesz részt a munkában. A panaszok tálalásával is probléma van. Ugyanis vannak italozó életmódot folytató lakók is, akik illuminált állapotukban sokszor nem is tudják, hogy mit beszélnek. Ha nem hallgatom meg panaszát én vagyok a rossz, ha meghallgatom, rendszerint az nekem rossz.

Köszönöm a beszélgetést, az interjút.

Bobdai György

---

Jozip Péterné: Régi múltak szomorú emléke

Derűfényes nyári hajnalon,
Betekint a hold az ablakon.
Mosolyogva felkiált,
Hé! Te ébredj már,
Odakinn a munka vár.
Szenderegve feltekintek,
Elkéstem tán?
Vaj mit tegyek?
Kis gyermekem reá ébred,
Sóhajtozva suttogja:
Jó anyácskám ébredj már,
Kisfiad éhes már.
Megmosdatja, öltözteti,
Miközben a reggelit készíti.
Ő most mindent helyre rakna
De a munkából lemaradna.
Isten mentse, hogy elkéssen,
Hogy az ispán kiszemeljen.
Ha az ispán rosszul kel,
aznap mindenben hibát lel.
Meglát egy parányi gyomot,
A botjával már rám is csapott.
Nagydühösen kiabálva.
Te hülye barom, nem látod,
Hogy mit hagytál a nyomodon?
Most már vágya elégülve,
Csak a nap reá mérgesen ne sütne.
Én keseregve egész napon,
Egy falat nem megy le a torkomon.
Ráadásul az uraság aznap bért sem ád.
Így kapáltam napestig,
Amíg a hold mosolyogva ismét rám tekint.
Hej, így volt ez hajdanán,
Amikor ispán ült a hintaján.
2003.

---

Bodányi Győző: Fohász a szociális otthonból Bodányi Győző 1983-1986 között az intézet lakója volt, csodálatos versekkel örvendeztette meg az intézet lakóit és dolgozóit.

Uram! Ki fent az égben vagy! Bár a kétkedés énbennem igen nagy, Mégis, - miután jobbat nem tudok - Innét alulról Hozzád fordulok! Egyebet tenni itt nemigen bírok, Téged áldalak, szidlak, de Hozzád fordulok. A napok itt nálunk - igen lassan telnek, Ám az évek, - sajnos - már rohanva mennek. Szinte már állandó a panaszom, jajom, Pedig, csak, hogy élek, csupán ez a bajom! Megvan itt mindenem, nem hiányzik semmi, A kedvemre - mégis - senki nem tud tenni. Az életnek lassan a vége felé járok, Sok jót már senkitől és soha nem várok. Elmúltak a csendes-, el a zajos napok, Ki valaha voltam, már rég nem az vagyok, Voltak az életemben sikerek, bukások, Ezeket én éltem, kínlódtam, nem mások.

Elmúlott a fiatalság, elmúlik az élet, Ámde ez már megszokott, általános képlet. Megnyugodva és csendesen pergetem napjaim, Sok írnivalóm már nem lesz életem lapjain. Egyet kérek már csak, egyet én Tetőled, Bár kételyem - mint már mondottam - igen nagy Felőled. Szép halált adj, ha majd egyszer eljő a végórám, Kínos, hosszú szenvedés ne méressék énreám. Küldd a halált, hogy találjon az ágyamban alva, Reggel - az ébredés helyett - feküdjék ott halva. S ha mégis vagy és eljő az utolsó ítélet, Eléd teszem mi enyém volt: s úgy hívlak, hogy élet. Szemrehányást, - majd meglátod - Néked nem is teszek, Hogy, ha nem is a mennyországba - de pokolba: megyek! Addig pedig türelmesen és nyugodtan várlak, Akkor is, ha halál után soha nem talállak. Kétkedésem nem akarom magammal oda is elvinni, Ígérem, hogy megpróbálok Benned kicsit hinni. Ámen

---

Mottó: ,,Humorban nem ismerek tréfát." (Kellér Dezső)

Kedves Olvasóink!

Mivel az a megtiszteltetés ért, hogy az újság humorrovatát szerkeszthetem, ez okból köszöntöm Önöket. Egyben segítségüket is szeretném kérni a szerkesztéshez. Keressenek fel ötleteikkel, nyomdaképes vicceikkel és történeteikkel. Előre is köszönöm.

Ne feledjék: ,,a vicc szabadságot szül, a szabadság viccet", mint olvasható volt egy chilei politikai fogoly börtönfalán.

Íme, néhány derűt és mosolyt fakasztó mondat:

• A kocsmában - némi alkohol hatása alatt - Jani így dicsekszik a cimboráknak: A feleségem kész főnyeremény, meg is ütöttem.

•Felirat egy ivóban: ,,Kerüld a másnaposságot, maradj részeg!"

Híres emberek mondásai a munkáról:
•,,Ha dolgozni támad kedvem, leülök csendben egy sarokba és megvárom amíg elmúlik." (Voody Alen)

• Nem az az igazi élvezet, ha nincs semmi dolgunk. Az igazi az, ha sok van és mégsem csinálunk semmit.” (Schopenhauer)

Székely szólások:
•Ha nincs gatyád, nem tudod felkötni!
•Aki az életet tréfának tartja, gondoljon a poénra.
• A legtöbb összeadási hibát az anyakönyvvezető követi el.

---

R e j t v é ny:

Rejtvényünk egy székely mondathoz kapcsolódik. Kérem, fejtsék meg, hogy mit mondhatott a székely. A helyes megfejtők között három nyereményt sorsolunk ki.

A megfejtendő mondat:

,,Elvitte az éjjeli bátor az útmutatóról az égbekiáltót!"

Modern mese

Egy egyetemista fiatalember sétálgatott, hogy kiszellőztesse a fejét a sok tanulás után. Mikor az erdőszélre ért, elébe toppant egy idős nénike, hátán egy köteg rőzsével. A fiatalember illendően köszöntötte: -Adjon isten néném asszony.
-Mivel ilyen szépen köszöntöttél - mondta a nénike - most elárulok neked egy titkot. Én egy elátkozott királylány vagyok és ha Te engem most megölelsz, én tüstént visszaváltozom királykisasszonnyá és téged pedig királyommá teszlek.
Megtette az ifjú amire kérték, majd várta a változást. A nénike pedig kéjesen nyújtózva rámosolygott a fiúra és azt mondta:
-Megismételnéd édes fiam? Biztos, ami biztos, nem hiszem, hogy ártana.
Az ifjú ismételten megtette és várt. De a néni csak nem akart királylánnyá válni, ám egy újabb nyújtózás után így szólt:
-Három a magyar igazság fiam! Most nehogy abbahagyd! Gondolj a királyságodra!
Nosza összeszedte magát a fiú a maradék erejét és meghajtotta az anyókát, mint a Zinger varrógépet. A változás csupán annyi volt, hogy már az anyókán is mutatkoztak a fáradság jelei.
Meg is jegyezte a legény: -Hát a változás hol marad?
-Hány éves vagy fiam? -kérdezte a nénike.
-Huszonhat leszek a jövő hónapban. - felelte az ifjú.
-Ejnye, ejnye. És te még hiszel a mesékben fiam?

Orvosnál

-Doktor úr vizelési problémáim vannak. -panaszkodik egy férfi páciens.
-Ott a polcon van a kémcső. Kérem, próbáljon abba pár cseppet produkálni. Nekem át kell mennem a szomszéd szobába, de mindjárt jövök.
A visszatérő orvos bosszúsan látja, hogy a polc környéke mindenütt nedves. Rá is szól a betegre: -Ember, mit csinált?
Mire a férfi némi sértődöttséggel a hangjában kérdezi: -Őszintén doktor úr, volt már olyan betege aki innen beletalált?

-Doktor úr, vizelési gondjaim vannak. -panaszkodik egy férfi páciens.
-Itt ez a lombik, próbáljon ebbe egy keveset produkálni, a paraván mögött.
A beteg elvonul a paraván mögé, de nemsokára kiszól: -Doktor úr, kérek egy másik lombikot.
Mikor már a harmadik edényt kéri, rászól az orvos:-Ember, hiszen maga tud rendesen vizelni!
-Visszaszól a beteg:-Ha van hova, doktor úr!

Ne feledjék: Két ember között a legrövidebb út, egy mosoly.

Bobdai György

---

Felelős kiadó: dr. Keresztes Tamás intézet igazgató
Felelős szerkesztő: Bobdai György intézeti lakó
Szerkesztő bizottsági tagok: Bíró Ferencné intézetvezető főnővér, Cvojka Lászlóné mentálhigiénés csoportvezető, Léderer Kinga módszertani munkatárs

Naplemente