Naplemente lapszámok előző következő Naplemente

N A P L E M E N T E
KASTÉLYPARK MÓDSZERTANI OTTHON KIADVÁNYA

2003.év I. évfolyam, 2. szám

,,Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt."

Juhász Gyula: Milyen volt...(részlet)


I N T É Z E T Ü N K   É L E T É B Ő L

Bolondos április

Április utolsó napján a keresztespusztai dolgozók és lakók mókás, vetélkedőkkel tarkított délelőttöt szervezetek, amelyen a ,,Kastélypark" lakóit is szeretettel vendégül látták. Kétszer is fordult a kisbusz, hogy el tudjon szállítani minden érdeklődőt.
Bevezetőként, a keresztesi lakókból és nővérekből álló csapat szórakoztatta a résztvevőket tréfás jelentekkel, dalokkal.
A keresztespusztai és a görcsönyi lakókból-nővérekből 3 csapatot alakítottunk ki, élünkön egy-egy keresztespusztai nővérrel (1. csapat-élükön: Batman, 2. csapat-élükön: Bohóc, 3. csapat-élükön: Tiroli lány). Jómagam a 2. csapat hátramozdítójaként segítettem az ellenfeleket.
A próbatételek egyike a krumplidobálás volt. Minden játékosnak krumplikat kellet eljuttatni a három lépésre álló kosárba. Nekem szöcske krumplik jutottak. Majdnem mind kiugrottak a kosárból. Ezt követte a tojáshordás, minden résztvevőnek evőkanálban kellet tojást vinnie a távolban elhelyezett szék körül, természetesen a tojás leejtése nélkül. Kipróbálhattuk a seprűvel történő labdaterelést-szintén a szék körül-. Az ismert karikadobálós játék következett, a három lépésre álló cövekekre kellett a karikákat rádobni. Végezetül az előzetesen elrejtett kapszulák keresése volt feladatunk. Minden csapatnak a csapat számával egyező számú kapszulákat kellett megkeresnie és a kapszulákba rejtett kép-darabkákból egy képet kellett összeállítani.
Az összesített pontszámok alapján a ,,Batman" csapata lett az első, a ,,Tiroli lány" csapata a második, végül a ,,Bohóc" csapata a harmadik helyezést érte el. Hogy is mondta az egyik nővér az ügyességi játékok előtt? -Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos! Nos, mi ehhez tartottuk magunkat.
Itt kell szót ejtenem az első helyezett ,,Batman" csapat nagylelkűségéről, mivel a megnyert fődíjukat - egy üveg finom bort- megosztották a játékban résztvevők között. Köszönjük, nagylelkűségből is elsők lettek.
A játékok egyszerűek, minimális eszközigényűek voltak, mégis nagyon szórakoztatóak. Mindez a szervezők ötletességét, ügyességét dicséri. Így is lehetett szurkolni, kinek marad több krumplija a kosárban, kik végeznek előbb a labdatereléssel, ki nem ejti el a tojást.
Egyszóval vidám, szép délelőttünk volt, köszönjük, hogy részesei lehettünk.


Majális

Az ünnepség részvevői a görcsönyi és a keresztespusztai lakók, a Máriagyűdi Otthon lakói, az otthon egykori, ma már nyugdíjas dolgozói és a Görcsönyi, illetve a Baksai Általános Iskola tanulói voltak. Dr. Keresztes Tamás igazgató köszöntötte a vendégeket, és kellemes szórakozást kívánt a programokhoz.
A baksai ifjú táncosok magyaregregyi táncokat mutattak be, nagy sikerrel. A következő műsorszám a görcsönyi diákok formációs tánca volt, és a hely szűkössége ellenére is összecsiszoltan, ügyesen mozogtak. Táncukat a baksai végzős diákok limbó tánckara követte, hatalmas sikert aratva. A műsor zárófelvonásában a görcsönyi lakókból és nővérekből álló kórus, dalokat adott elő. Bánosi Márti nővér előadásában Horgász Mária: Az élet szép című versét hallhattuk. Megérdemelt siker koronázta szavalatát. Klárika, Reviczky Gyula: Imakönyvem című versét olvasta fel.
Igazgató úr zárszavában megköszönte a szereplők - kicsik és nagyok - tartalmas, szép műsorát. Egy szépséghibája mégis volt az ünnepségnek. A rossz idő miatt az ebédlő kissé szűkös körülményeihez kellett alkalmazkodnunk, de a minket zavaró eső aranyat ért a kiskerteknek és a földeknek.


Színházlátogatás

2003. május 24-én Eisemann Mihály: Fekete Péter című háromfelvonásos operettjét néztük meg a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek előadásában. Nagyon kellemes kikapcsolódás volt, jó volt végre élő színészi játékot látni. Mennyivel izgalmasabb, mint a TV képernyőn! Kitűnő helyeket kaptunk, amelyért köszönet a szervezést felvállaló Sacikának, a mentálhigiénikus-unknak. A földszinten a 7.-8. sorban ültünk, kellően közel ahhoz, hogy a szöveget jól érthessük, és kellően távol ahhoz, hogy ne kelljen hátrafeszített fejjel figyelni arra, hogy mi történik a színpadon. Kísérőink - élükön Márta nővérrel - vigyáztak ránk, terelgettek, mint kotlós a kiscsibéit. Mivel időben érkeztünk, rövid sétára is maradt időnk Pécs belvárosában.
A színházat szinte megtöltötték a más intézetekből érkezett idősek, gyerekek. A jó hangulatot mi sem bizonyította jobban, mint az ismertebb kuplékat ütemes tapssal kísérő lelkes közönség. A három felvonás alatt teljességgel belemelegedtünk a játékba és a végén tapsviharral köszöntük meg a színészek előadását.
Már alig várom, hogy egy másik darabot is láthassunk. És végül szeretném megköszönni a szervezőknek és a gépkocsivezetőnek ezt a csodálatos kikapcsolódást. Ahogy boldogult Hofi Géza mondta ,,Kell egy kis áramszünet..."

Anyáknapi ünnepség

Az ünnepség Chvojka Lászlóné Sacika -a görcsönyi otthon mentálhigiénés csoportvezetője- köszöntőjével vette kezdetét. Üdvözölte a megjelent lakókat, különleges figyelmet szentelve az édesanyáknak, nagymamáknak.
A köszöntő során dalokat, verseket, köszöntőket hallhattunk.
A görcsönyi lakókból és nővérekből verbuválódott énekkar -Klárika, Margitka, Erzsike és Kati nővér- egy orosz dalt adott elő. Ezt követte Klárika szavalata, Hajdú József: Akiből csak egy van című versével.
Vendégként megtisztelték ünnepségünket a Görcsönyi Általános Iskola diákjai.
Anyáknapi verses köszöntőt mondott Németh Kriszta, Lingli Szintia és Csonka Tamás. Donászi Magda verseit Marton Erika, és Czajgli István adták elő, amelyet Szavi Panni köszöntője követett. A mesélj rólam című verses mesét Szavics Panni, Nikolics Kriszti, Csabai Kinga, Trapp Mihály kedves előadásában hallhattunk. A versek és köszöntők sokaságát dalok tették színesebbé. A diákok műsorának záró részében hallhattuk még, Rigler Laura, Kosztics Kitti, Katona Klaudia, Szőlősi Tamara, Ignác Marianna, Bogdán Dániel szavalatait, akik Szabó Lőrinc, Móra Ferenc és Donáci Mihály verseit adták elő.
A megható és hangulatos ünnepséget, Gyuri bácsi meséje, zárta, amellyel megköszönte a diákok műsorát.

Pünkösd

Pünkösd alkalmából a Görcsönyi Általános Iskola 4. osztályos tanulói elő-adták Benedek András: Pünkösdi királyság című mesejátékát. Kitűnő előadást láthattunk, a gyerekek ügyesen eljátszották a darabot.
Megjelent lakótársaim nem fukarkodtak a tapssal az előadás végén. Nagyon szépelőadást láthattunk, szeretettel várjuk legközelebb is a diákokat, hogy vidámságukkal elűzzék gondjainkat, kizökkentsenek mindennapjainkból.

Bobdai György


É L E T U T A K

Interjú Pandur Mihálynével - T e r i k é v e l

Kedves Terike! Először is azt szeretném megkérdezni, hogy mikor, és hol járt iskolába?
Pécsen születtem 1958-ban. Három hónapos korom óta béna vagyok. Betegségem miatt már kiskoromban intézetbe kerültem, Budapesten a Mozgássérültek Intézetében jártam iskolába, elvégeztem az általános iskola első, második osztályát. Az intézetben az oktatás mellett sok olyan praktikus dologra is megtanítottak, ami az állapotom rosszabbodásának előrehaladtáig biztosította az önellátási képességemnek valamilyen szinten történő megtartását. Sajnos, amikor betöltöttem a 18. évemet el kellett jönnöm abból az intézetből.

Pestről mindjárt Keresztespusztára került?
Nem, először Rigópusztán voltam. 1987 áprilisában kerültem Keresztespusztára.

Akkor Terike régről ismerheti az igazgató urat.
Nem, akkor már nem dolgozott ott, bár a ,,szelleme" még ott volt.

Mivel tölti a napjait? Tud-e, szokott-e verseket írni, vagy mást?
Sajnos nem, nincs elég szókincsem és az iskolai képzetségem sem teremtette meg az ehhez szükséges feltételeket. Inkább olvasni szeretek. Szeretem Petőfi Sándor verseit, útleírásokat, szerelmes történeteket. Ezen kívül rádiót hallgatok, TV-t nézek.

Tulajdonképpen ezen az úton is szerezhető egyfajta műveltség, autodidakta módon. Szeret az intézetben lenni?
Igen, nagyon! Mivel már voltam több helyen, így van összehasonlítási alapom. Sajnos nagyon rá vagyok szorulva a nővérek segítségére, de szerencsére elmondhatom, hogy mindent megtesznek az érdekében, hogy jól érezzem magam. Természetesen vannak kevésbé jó dolgok is, mint mindenhol, például szűkek a folyosók, kicsik a bejáratok. Ezek persze elsősorban a nővérek munkáját nehezíti. A nővérek gondoskodó szeretete szinte mindent pótol. Megértik azt, ha rossz napunk van, nem vagyunk jó hangulatban.

Nekik sem lehet könnyű velünk idős, ,,rigolyás" emberekkel foglalkozni. Lenne -e még valami, amiről szívesen beszélne?
Az utóbbi években nagyon leromlott a lakók állapota. Sok a beteg, idős, szellemileg is leépült idős. Ez az állapot valamelyest változni fog a keresztespusztai demens részleg kialakításával. Kevés ember akad, akivel lehetne beszélgetni. Amíg fiatalabb gárda lakott itt, ,,nagy volt az élet".

Ennek jelei sajnos a görcsönyi részlegben is észlelhetőek. A Naplemente újság első számát olvasta?
Igen olvastam és nagyon tetszett. Szerintem esetleg még többet lehetne írni a lakókról, és szívesen olvasnék a nővérekről olyan cikkeket, amelyben elmondják véleményüket, meglátásaikat. Szívesen olvasnék a lakók apró-cseprő gondjairól. Az újság fóruma lehetne a panaszok, gondok megvitatásának. Örülnék, ha többen is hozzászólnának az újsághoz, mert tudom, hogy többeknek lenne véleménye, kívánsága, csak valahogy nem jutnak el a kinyilatkoztatásig.

Köszönöm a beszélgetést és minden jót kívánok a továbbiakban.

Interjút készítette: Bobdai György


Interjú Jozip Péternével - Rózsika nénivel

Újpetrén születtem, szüleim gazdasági cselédek voltak. Mint azt a ,,Régi múltak szomorú emléke" című versemben is megírtam, nehéz soruk volt, így engem sem tudtak taníttatni. Az elemi iskola két osztályát jártam csupán ki.

Valóban ezek nehéz idők voltak. Sok intéző visszaélt a hatalmával. Később mit dolgozott?
Egy ideig dolgoztam a Tanácson, mint kisegítő, majd 12 évet dolgoztam egy szövőüzemben, mint szövőnő. Mi még kézzel szőttünk száznegyven centi széles kelméket! Bizony el-elfáradt az ember a munkaidő végére. Kiváltképpen a karjaim fájtak sokat a vetélő dobálásától.

Azt szeretném megkérdezni, hogy a versírást mikor kezdte?
Kisiskolás koromban már írogattam verseket. Mindig azt mondogattam, hogy író szeretnék lenni. A tanítónk azt mondta, hogy nincs olyan iskola, ahol ezt meglehetne tanulni, ne álmodozzak erről. Később többen bíztattak, hogy írjak verseket, mert tetszettek az írásaim. Ezen felbuzdulva később az akkori Dunántúli Naplónak elküldtem pár versemet, volt amit leközöltek és tanácsokkal láttak el a jövőre nézve.

Írt-e más, prózai írásokat, vagy csak verseket? Ír-e még ma is, vannak-e új versei?
Nem, ma már nem tudok írni, olvasni, mert nagyon rossz a látásom. Ma csupán a régi verseimet mondogatom magamnak, másoknak emlékezetből. Ha megengedi, akkor most az egyik régebbi versemet elmondom. A vers előzménye, hogy volt nálunk egy református pap és a családja. Volt egy egyetemet végzett fiúk, aki szeretett egy falubeli lányt, de a szülei tiltották tőle. Egy nap a fiú és a lány kiment a rétre és öngyilkos lett. Ennek emlékére írtam a következő verset:

Egy ifjú pár emlékére

Halvány sárga rózsát egy csokorba szedtem,
Annak közepébe egy levelet helyeztem.
Bele volt írva: szeretem, mint régen.
Azt az első csókot nem feledtem én el.
Erre a levélre a választ el is küldte,
azt írja, hogy szeret, de nem jöhet értem.
Hisz jól tudja, hogy édesanyja tiltja,
bánatos szívünket a keserűség marja.
Találkoznunk kell még kint a temetőben,
szomorú fűzfának árnyékos tövében.
Utoljára még megcsókolom százszor,
mielőtt a sírunk felettünk bezárul.

Jaj de szép volt! Gratulálok a vershez, de a jó memóriájához is, hogy ilyen szépen elmondta.
Ha tényleg tetszett, szívesen mondok még egyet. Íme:

Elindultam hosszú útra

Elindultam hosszú útra,
vissza nézni nem merek,
utánam jön a forgószél,
kavarja a felleget.
A megsárgult levelek
úgy érzem betakarják testemet,
szerelmünket a forgószél
elsodorta messzire.
Összetört, beteg szívnek
szeretni már nem lehet.
Hiába fúj vissza a szél,
sodorva a levelet,
szerelmünket visszahozni nem lehet.

Nagyon szép volt! Még ilyen jól emlékszik a verseire? Újságunk első számában is volt egy verse, az is nagyon tetszett, ezért kértem, hogy riportot készíthessek Rózsika nénivel. Az életéről el tudna még mondani valamit, amit fontosnak tart?
Már kisleány koromban el kellett mennem dolgozni, hogy a családomat segítsem. Közben, azért volt módom tanfolyamokat is elvégezni.
A legnagyobb büszkeségem a családom. az egyik unokám külkereskedelmi üzletkötő, három nyelven beszél és tolmácsként is dolgozik. Korábban iskolában tanított, de két-három éve belefogtak egy külkereskedelmi munkába, azóta már három kamionjuk van, most azokkal végzik az áruszállítást szerte Európában. Van egy gyermekük, az én kis dédunokám.

Nagyszerű. Nekik már könnyebb életük van. Mikor került az intézetbe és hogy érzi itt magát?
1997-ben, azóta folyamatosan itt vagyok. Jól érzem magam, mert a nővérek mind-mind nagyon kedvesek, nagyon segítőkészek és aranyosak.

A családja szokta látogatni?
Igen. Elhozzák ilyenkor a dédunokámat is, vagy engem visznek el a hétvégére. Látogatni minden héten eljön valaki. Az unokámék komlói lakosok, és mivel az én házam, kertem nincs eladva, azt is gondozzák. Tavasztól őszig ott laknak, télre meg hazamennek Komlóra. A házamhoz egy nagy dupla telek tartozik, nagyon sok gyümölcsfa van rajta, csak én telepítettem 40 barackfát. Ha jó esztendő van, akkor rengeteg gyümölcs terem azon a két hold-nyi gyümölcsösön. Jut eladásra is bőven.

Ez a szép birtok merre van?
Csányoszrón. Szép környezetben van, az épületet olyan szépen felújították, hogy olyan mint egy kis kastély. A falubeliek is így hívják: a kis kastély. Mikor a férjemmel megszerettük egymást, mint városi ember mentem utána Csányoszróra és eleinte szorgalommal pótoltam a hozzá-értést. Minden munkát elvállaltam, volt olyan aratás, mikor markot is szedtem, kötelet is terítettem, vagy kötelet fontam és markot szedtem. Mondták is az uramnak, hogy a te feleséged milyen dolgos asszony, mindent megcsinál, mindenhez ért. Mondta is a férjem a falubelieknek, hogy irigylitek ugye az én asszonykámat, hogy ilyen ügyes, mert gumiból vannak annak a csontjai, azért tud így hajolgatni.

Ez igen! Nagy akaraterő volt magában. Köszönöm a beszélgetést és külön köszönöm a szép verseket. Kívánok továbbra is jó egészséget, és még sok-sok évet.

Interjút készítette: Bobdai György


H Í R E K

2003. május 20-án lakógyűlés volt a ,,Kastélypark" Módszertani Otthonban. Dr. Keresztes Tamás igazgató tájékoztatta a megjelenteket a 2003. évi intézeti költségvetésről. Megtudhattuk, hogy a 2003. évi keretek szűkösek, minden területen szigorú takarékosságra van szükség (élelmiszer, gyógyszer, energia). Mindez kihat a jutalmazásokra és a tervezett kirándulásra, ugyanis ezekre a célokra is kevesebb jut a tervezetthez képest.

A ,,Kastélypark" görcsönyi telephelyén június elején megkezdődött a vizesblokkok teljes körű felújítása, sor kerül a csővezetékek kicserélésére, új csaptelepek elhelyezésére, a padozat burkolására, csempézésre, továbbá a szellőzés rendszerének

kiépítésére. A munkálatok várhatóan szeptember végén a keresztespusztai telephelyen fejeződnek be.
Közben, július elején megkezdődött az épület fűtésrendszerének korszerűsítése, a vezetékes gáz feltételeinek kialakítása.

A ,,Kastélypark" keresztespusztai telephelyén június közepén megkezdődött a demens részleg kialakítása. A 30 férőhelyes részleg kialakítása azért vált indokolttá, hogy az ellátottak állapotuknak legmegfelelőbb ápolásban - gondozásban részesüljenek. A munkálatok befejezése szeptember végére várható.

,, Nem múlnak el, kik szívünkben élnek, hiába szálnak árnyak, álmok, évek."

Elhunyt lakóink Görcsönyben:

Klem Antalné
Kecskés Józsefné

Elhunyt lakóink Keresztespusztán:

Liebermann József
Kéke Gyula
Kallós György
Alics József
Panni Jenőné
Ambrusics Vendelné

Jó tanács

Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
Ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
Most ráérsz megnézni, botra támaszkodva
Nevess, szeress, a bajt soha ne keresd,
Örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
Mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
Az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáld magad, légy arra büszke,
Sok mindent átéltél, és mégsem tört össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
Fogadd el így, és élj emberhez méltó, derűs életet.

Vargáné Csípő Terézia
Kisújszállás

Máriagyűd

A siklósi szőlőhegy oldalában messziről föltűnik a szokatlan építészeti elrendezésű kéttornyú kegytemplom, a ma már Siklóshoz tartozó ismert búcsújáró hely. Máriagyűd Árpád-kori eredetű, a kora középkortól katolikus kegyhelyként ismert település. A település Árpád-kori fatemplomait rendre felégették és a hódoltság korában tűnt el a nagyhírű Mária kegyszobor is. A török kiűzése után, a XVIII. században ferences szerzetesek építették fel barokk stílusban a község templomát. Ekkorra tehető a zarándokhely virágzó korszaka is, amikor az ellenreformáció idején feléledt Mária kultusz baranyai központjává vált. Zarándokok ezrei látogatják ma is a templomot, többször van búcsú a faluban: valamennyi Mária-ünnepen, pünkösdkor és Úrnapján.
Ez év júniusában Horváth Sándor plébános úr vezetésével görcsönyiek kisebb csoportja is ellátogatott a zarándokhelyre.


G O N D O L A T É B R E SZ T Ő
Szól a lélekharang

Jajongva szól a lélekharang. Az elmúlt éjjel valaki távozott sorainkból. Az Ő lelkét hivatott kísérni a lélekharangja. -Hova is? Kinek-kinek a hite szerint. Szerintem ,,csupán" arra figyelmeztet, hogy halandóak vagyunk, hiszen íme ott fekszik, aki még tegnap élt. A harang hangja engem is gondolkodásra bír.
-Félsz-e a haláltól vénember? -Nem! Nem félek a haláltól. Már tudom, hogy ami egyszer megszületett, el is múlik. Ez egy igazságos törvény. Sem pénz, sem hivatal, sem rang nem mentesít. Ha eljő az idő, menni kell. -Akkor miért vagy feszült? Mi aggaszt?
-Ez az amitől félek! Mert meddig ember az ember? Fizikailag: ameddig van lehelet, dobog a szív, amíg van agyhullám. De ha már nincs gondolat, talán érzés sem, akkor az egész nem más mint vegetálás. Ma már a tudomány képes fenntartani ezt az állapotot. Szükség van-e erre? Méltó -e ez az emberhez? Hiszen a test már nyugodni vágy és ezt odázza el-oly sok esetben feleslegesen-a technika és a tudomány.
Ha eljön a halál üdvözlöm s fejet hajtok előtte. Kész vagyok, mehetünk! Ha nincs már érdemleges dolgom e világon, akkor kész vagyok erre az útra. Fiam felneveltem, önálló életet él, az Ő gondjai, nem az enyémek. Neki is meg kell harcolnia helyé-
ért a világban, érzésem szerint jó úton halad. Talán az unoka hiányzik már csak életemből. Ha szerencsém lesz, meglátom még. De csak ezért nem kell várnia a kaszásnak. Inkább most, amikor még pajzánul a szemébe nevethetek, mint megvárni a vegetatív véget.
Most hal el a lélekharang jajongó szava és én némán gondolok a távozottra. Neki már nem gond, ami engem még nyomaszt. De előtte biztosan voltak nehéz napjai. Miért nem választhat, az ember,- amikor még szelleme és értelme alkalmas - hogy menne-e vagy maradni szeretne? És ha menne, miért nem segíthet ebben az orvos, az erre hivatott szakember? Miért lehetséges az, hogy az orvosok az életet-szinte az ember tudta és akarata nélkül - meghosszabbítják? Muszáj szenvedni a távozónak? Tudom, ez etika. De milyen etika az, amely gátolja a szabad akaratot?
Súlyos szavak ezek és nálamnál képzettebb, tanultabb emberek vitáznak ezen a kérdésen. Szeretném megérni, hogy szabadon választhassak! Vajon tudnék választani? Merném vállalni, hogy kimondjam a halálom napját?
Úgy látszik nincs menekvés, mindenkinek a sorsát vállalni kell. Nekem is. Csak a remény maradt, hogy jöhet még a vég ,,időben".
,,Ember küzdj és bízva bízzál"- Mondja az Úr Madáchnál.

Bobdai György


E G É SZ S É G, É L E T M Ó D

Izületi betegséggel a mindennapokban

Az izületi gyulladás (artritisz) és más reumatológiai betegségek a fájdalom és a rokkantság legfőbb okai a világon. Gyakorlati útmutatással próbálunk segíteni, hogyan birkózhatunk meg vele. Reumás betegségben szenvedőknek, családjuknak, barátaiknak, gondozóiknak ajánljuk. Lakóhelyünk kialakításához és helyes életmódunk kialakításához tanácsos figyelembe venni a jó tanácsokat.

Helyes táplálkozás

Nincs külön reumás diéta, de fontos az egészséges táplálkozás - friss zöldségek, nem túl sok édesség és sütemény. Az artritiszes emberek általában kevesebbet mozognak, így kevesebb táplálékra van szükségük.
Egészséges tápláléknak számít a barna kenyér, csirkehús, halfélék, tojás, barna rízs, főtt tészta és a bab, főtt vagy párolt zöldségek. Zsírszegény tejet igyon és sok vizet - legalább négy pohárral naponta. Inkább gyógyteát vagy gyümölcslevet igyon, mint teát és kávét. Használjon a salátákhoz olívaolajat és mézet, cukor helyett! A sötétzöld zöldségek, a máj és a vörös húsok sok vasat tartalmaznak, ami fontos a vérképzéshez.
A zsírok és zsírban sült ételek nem olajozzák az ízületeket, hanem hizlalnak. Kerülje a hizlaló ételeket (pl.: vaj, magas zsírtartalmú tej, kolbász, félkész húsok, zsírban sültek, csokoládé, édességek, sütemény és lekvár.) Óvakodjon az elhízástól, ez túlterheli az izületeket és izmokat!
A só növelheti a vérnyomást, ne használja főzéshez - csak az asztalnál kínálja és keveset fogyasszon belőle! Kerülje a félkész ételeket (zacskós leves, konzervek), ezekben sok a tartósítószer, színezék és mesterséges ízesítő anyag!
Néhány ember úgy érzi, hogy bizonyos ételek rontják az izületeiket, pl. paradicsom, ananász. Ha ilyet észlel, próbálja ki az előző étkezés alkotóelemeit egyesével néhány napig, így rájöhet, hogy melyik ételtől kell tartózkodnia.
Erősítse csontjait kalciumban gazdag ételek fogyasztásával: halak, sajt, tej, szójabab.
A cukor, kávé és a dohányzás fokozza a kalciumvesztést. A dohányzás gyengíti a csontokat és szennyezi a tüdőt, így kevesebb oxigén jut az izületekhez. Amint abbahagyja a dohányzást, máris egészségesebb lesz!
Étkezések között egészséges rágcsálnivalókat fogyasszon, úgymint zöldségek, alacsony zsírtartalmú joghurt, kenyér. Kerülje az édességeket, kekszet, ropikat vagy az édes szénsavas italokat!

Szépítő gyógynövények

Az egészség és a szépség alapja a jó vérkeringés. Serkentéséért sokat tehetnek a gyógynövények illóolajai. A vérkeringés támogatására sokféle gyógynövény alkalmas. Például a narancs, a fenyő, a levendula, a bazsalikom, a borsmenta, a rozmaring. (Vigyázat, a tömény illóolajat sose alkalmazzuk belsőleg!)
A BORSMENTA erős illóolaját tartós kimerültség és fáradtság ellen masszázs és fürdőolajba érdemes felhasználni.
Tipp: Teaként is ajánlott: Az aromaterápiákban érzelmi hatásait is szokták hangsúlyozni. Csökkenti a faggyútermelést, eltünteti, nyugtatja a pattanásokat.
A ROZMARING olaja a pattanásokra, baktériumos fertőzésekre hatásos, de a korán öregedő bőr kezelésében is szerepet játszhat, mert a ráncosodást csökkenti. Tea, vagy borkivonatként értágító, serkentő, melegítő és tudaterősítő hatású.

Veszélyes a horkolás

Becslések szerint a lakosság egynegyede horkol, és az éjszakai hangoskodással megkeseríti partnere nyugalmát. A zajos alvás művelőinek nem elhanyagolható hányadára ráadásul komoly veszély leselkedik.
Kevesen tudják, hogy már létezik a horkolás egyszerű ,,ellenszere".
A horkolás úgy keletkezik, hogy a garat összeszűkül, mert a nyelv vagy a nyelv-csap, illetve az alsó állkapocs hátracsúszik. A levegő csak üggyel-bajjal jut át a nyíláson, közben rezgésbe hozza az útjába kerülő szöveteket. A jelenség oka többféle lehet. Például alkohol fogyasztása esetén az izmok elernyednek, a nyelv ilyenkor önkéntelenül hátracsúszik. Kövér embereknek szűkebb a garatuk, de születési rendellenességek is közrejátszhatnak. A horkolás következményei sokszor súlyosak lehetnek. Az érintettek nem igazán pihenik ki magukat, ezért napközben fáradtak, dekoncentráltak, agresszívak vagy levertek. A legveszélyesebb azonban a lélegzet kimaradása, mert túl kevés oxigén kerül a vérbe, és ezáltal az életfontosságú szervek-be. Megemelkedhet a vérnyomás, ami viszont szívinfarktust, vagy agyvérzést okozhat. A jól beállított ,,horkolás-szabályozónak" köszönhetően a nyelv enyhén előretolt helyzetben marad, ami a garat előtt szabadon tartja a ,,terepet".


Két férfi beszélget, az egyik odaszól a másiknak:
-Nézze milyen csinos az a szőke nő ott! Mit gondol, meg lehet kapni?
-Nem tudom, ám ha sikerül, kérem közölje velem.
-Miért?
-Mert én vagyok a férje.

Rendező utasítja a férfi főszereplőt a szabadtéri forgatáson:
-Figyelj rám... Most felmászol a fára, alattad pedig ott tátja a száját egy éhes oroszlán...
-És nem törik le az ág? - kérdi aggodalmasan a színész.
-Remek, kitűnő ötletet adtál! - tapsol a rendező.

-És mondja fiatalember, mennyi pénze van, hogy el akarja venni a lányomat?
-Tízmillió forint.
-Érdekes, én is ennyi hozományt adok neki.
-Nekem azzal együtt van annyi.

Az ápolónő megállítja a folyosón lihegve futó beteget:
-Mondja, miért szalad el a műtét elől?
-Mert az asszisztensnő a műtét előtt azt mondta: Mitől fél? Ez csak egy sima sérvműtét!
-És ezért kell elszaladnia?
-Igen, mert a sebésznek mondta, nem nekem!

A kakas és a róka

Bandukolt a róka, majd megállt egy tisztáson, nagyra nyitja a szenét -csakhogy jobban lásson-, mert amit lát, bizony igen fura szerzet...
-Kakas - így a róka - ámde igen nyeszlett. Szól nyájas vigyorral: - Ugyan jóbarátom, rossz bőrben vagy, amint éppen látom.
Búsan bólint a kakas, taréja majd lepottyan: - Igazad van komám, rossz sorba jutottam. Gazdaasszonyom - szegény, alig van mit egyék, most lett nyugdíjas, mikor drágább a kenyér, így hát nekem nem is jut egy morzsa.
-Ó te szegény . így sóhajt a róka: Ha velem jössz, juttatlak jobb sorba.
-Mennék én örömest, de ládd barátom, oly gyenge vagyok már, nem visz el a lábom.
-Sebaj! Megoldjuk! Uccu komám hoppla ülj csak fel ide a lompos farkamra.
Felült a kakas, s így elmentek messze, keresve-kutatva gazdagabb vidékre. Mikor elérték, a kakas leszállott, köszönte a fuvart, s emígy hálálkodott:
-Kedves komám róka, ha te leszel bajban, keress fel nyugodtan és segítek én nyomban.
Elválásuk után egy év, ha letelt, találkoztak ismét, a nagy tyúkól mellett. De jaj mit látok? Mi lett a rókából? Sánta a lába, szőre hull a farából, oldalán a bordák igen csak kiállnak, farka tán nem való légyütő csutaknak. Ámde a kakas! Kitelt, fényes tollú nyalka.
-Szervusz szegény komám! Isten hozott róka. Köszönt illendően, majd még hozzátette: -Ugyan komauram! A zsírját hová tette?
-Jaj nekem szegénynek, kétszer is jaj-jaj! Üldöz a balsiker, nyakamon a sok baj! Elvették erdőmet, váramból kiűztek, vadászok kergettek, adószedők jöttek.
-Ó te szegény pára, hajdani megmentőm, de jó, hogy eljöttél, légy az én kísérőm. Kísérj el kicsinység ide át a nádba, ígértem volt akkor, segítelek jó sorba.
-Mennék én, mennék- így a róka nyögve, de nem visz már a lábam, egész testem gyönge.
-Segítek! Segítek rögvest a nagy bajon, elviszlek magam is, ülj meg a farkamon!
Szegény róka, többször is próbálta, hiába, csak nem tudott felülni a farkas a farkára.
-Sebaj komám! Sebaj, várj egy darabot - mond a kakas, majd a nagy udvarban futott.
Ott állt egy kicsi szekér, a nagynak kicsi mása, a gazda még tavaly a fiának csinálta. Befogta magát a kakas, rúd mellé a hámba, szaladt vissza oda, hol várta a barátja.
-Ülj fel komám róka és megyünk is tüstént.
Esopus a tanúm, hogy ez akkor így történt. A tanulság máma? Nincsen-csínja-bínja, kinek nincsen kemény farka, legyen egy kocsija!

Két bolha búcsúzik Robinson testén: -Viszlát, akkor találkozunk Pénteken!

-Mondd Jenő, miből lehet tudni, hogy valaki hülye?
-A kérdéseiből, szívem.

Mit mond a nyuszika, amikor megtámadja a hóembert?
-Ide a répát, vagy hozom a hősugárzót!

Mi lesz a kenyérszeletből, ha a medve ráül?
-Bundás kenyér!

Megállítja a rendőr az autóst: -Túllépte a 60-at, ezért megbüntetem!
-Mi az? Már az életkoráért is büntetik az ember?


Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Felelős kiadó: dr. Keresztes Tamás intézet igazgató
Felelős szerkesztő: Bobdai György intézeti lakó
Szerkesztő bizottsági tagok: Bíró Ferencné intézetvezető főnővér, Chvojka Lászlóné mentálhigiénés csoportvezető, Léderer Kinga módszertani munkatárs
Görcsöny, 2003. július 15.

Naplemente lapszámok előző következő Naplemente