Szalonnasütés

Sellyei kirándulás

Augusztus végén a görcsönyi lakók egy kisebb csoportja Sellyére kirándult. Az útra szendvicseket és málnát készítettünk. Kerekes Edit, Szabó Kinga, Benkőné Andrea, Hofekkerné, Anita nővérek társaságában megtekintettük a híres sellyei Arborétumot.
A séta után strandolás következett. Köszönettel tartozunk a sellyei polgármester úrnak és Kustra Gyöngyinek (aki szakmai gyakorlatát töltötte intézetünkben), akik lehetővé tették, hogy kedvezményesen strandolhassunk. Kipróbáltuk a pezsgőfürdőt, a medencéket, labdáztunk, melybe más vendégek is bekapcsolódtak. Végül fagylaltoztunk és kissé fájó szívvel visszaindultunk. Nagyon jó hangulatban, vidáman telt el a nap.

Mentálhigiénés csoport

---

Komlón a Mecsek Szíve Otthon előcsarnokában rendezték meg a 2003. évi Idősek Hónapjának megnyitóját.
A rendező Mecsek Szíve Idősek Otthonának ügyvezető igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd felkérte Komló város alpolgármesterét, hogy tartsa meg megnyitó beszédét. Beszédében az alpolgármester úr méltatta az idősek otthonainak jelentőségét napjainkban, szerepét a társadalomban.
A rendező intézet egyik lakója ismertette a programot, majd felkérte az intézet igazgatóját, hogy tartsa meg ünnepi beszédét.
Az intézet igazgatója is köszöntötte a megjelenteket, felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak az Idősek Hónapjában kell kiemelten törődni az idős emberekkel. Hangsúlyozta az idősek egész éven át tartó gondozásának fontosságát. Megemlítette a politikai felelősséget az idősekkel való törődésben, mint társadalmi kötelezettséget. Október 6-ára való megemlékezés kapcsán a jelenlévőket egyperces néma felállásra kérte.
A műsorban a vendégül látó intézet lakóinak kórusát hallhattuk. Egy lakó Petőfi Sándor: Csokonai Vitéz Mihály című versét szavalta el, majd újra a kórus énekelt népdalokat.
Az oroszlói nyugdíjas klub kórusa énekelt népdalokat, valamint egy lakó verset és prózai írást olvasott fel.
A mecsekjánosiak énekkara következett népdalokkal, majd az egyik lakó saját versét mondta el. A szavalatok és a dalok után a kar vezetője közös éneklésre kérte fel a jelenlévőket, a ,,Szeressük egymást gyerekek" kezdetű dalra.
Zárszót mondott a vendégül látó intézet főnővére, egyúttal megemlítette, hogy egy kis kiállítás látható a csarnok szegletében a lakók kézimunkáiból. Ennek megtekintése után módunk volt megnézni az intézet apartman részlegét. Később állófogadás volt az előcsarnokban felállított asztaloknál. Sok finomságot tálaltak fel, nehéz volt a választás.
Köszönjük a vendéglátó intézménynek és a kedves közreműködő nővéreknek a szíveslátást, a szép műsort és a finom falatokat. Köszönjük, hogy ott lehettünk.

Bobdai György

---

Dalest

Napokig azon gondolkodtam, hogy mivel lephetném meg lakóinkat az Idősek Hónapja alkalmából. Szponzorok után néztem és szerencsére sikerült támogatást kapni az SCA Hygiene Products Kft-től. Arra gondoltam, vidám műsorral lepem meg őket, azért hogy megfeledkezzenek betegségeikről, fájdalmaikról. Szerettem volna egy kicsivel jobban odafigyelni, többet adni, hiszen ez a hónap számukra ünnep.
Művészeket hívtam, Csonka Anna magyar- és cigánynóta énekest, valamint Bíró József magyarnóta énekest, Lakatos Károly zenekara kíséretében.

A rendezvényt a keresztespusztai részlegben szerveztük meg. Finom pogácsát sütöttünk, illata elárasztotta az intézet helyiségeit - lakóink sejthették, hogy valamire készülünk.
A görcsönyi lakókat ünnepi ruhába öltöztetve gépkocsival szállítottuk a műsor helyszínére.
Kedves fogadtatásban volt részünk, mindenki elfoglalta a helyét az étkezőben.
Közel százan gyűltünk össze, és amíg vártuk, hogy a zenekar elkezdje műsorát, frissen sült pogácsát és üdítőt fogyasztottunk.

Hegedűsné Hegyi Edit telepvezető köszöntötte a megjelenteket, majd következett a műsor. Mindenkit melegséggel töltött el az est.

Felragyogott arccal, énekelve és tapsolva élvezte minden résztvevő a műsort. Szebbnél szebb régi nótákat hallhattunk színvonalas előadásmódban.
A műsor végén intézetünk igazgatója köszöntötte otthonunk legidősebb lakóját, a 96 éves özv. Berend Károlynét Erzsi nénit, és egy csokor virággal kedveskedett az otthon minden lakója és dolgozója nevében.
Úgy érzem sikerült ezen a napon egy kicsit többet adni, örülni, ragyogni és még napokig bizseregve érezni a hatást.

Köszönetet szeretnék mondani az adományozónak, a fellépő művészeknek és az összes kollégának segítő munkájukért.

Bíró Ferencné
intézetvezető főnővér

---

Szüreti mulatság Keresztespusztán

Az indulás 14 óra körül a főépület elől a kisbusszal történt. Megérkezésünk után mindenkit hellyel kínáltak - hála a jó időnek - az udvaron, ahol a szőlősátor már állt, függtek a szebbnél szebb fürtök, almák, körték.
A keresztespusztai részleg vezetője - Hegedűsné Hegyi Edit - 15 órakor üdvözölte a megjelenteket. Mindenkit kért a játékokban való részvételre.
Ezután begördült egy kétlovas kocsi, a platóján nővérek ültek népviseletben.

A kisbíró tréfás, verses meghívót mondott, melyben mindenkit a játékokban való részvételre buzdított. A szőlőbíró feladata, hogy az elfogott szőlő tolvajokat megbüntesse, tréfás büntetést mérve rájuk.
A részlegvezető sípjelére népviseletbe öltözött nővérek - fele részben női, fele részben férfi viseletben - a Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs kezdetű népdalt énekelve táncoltak be elénk. Zenét Nikolics Imre lakónk szolgáltatta harmonikáján. Nagy taps jutalmazta produkciójukat.
Ezután Hegedűsné Hegyi Edit meghírdette a szőlőlopás kezdetét, bejelentette, hogy a lovas kocsival lehet kocsikázni az otthon területén. Az eddigi énekes, táncos nővérek szőlőcsőszökké válva vigyázták a sző-lőfürtöket a tolvajoktól. Volt nagy kacagás, sikongás. Láttam sikeres tolvajfogást és sikeresen szőlőt lopó lakótársamat, Margitkát elvonulni boldogan egy szép fürt szőlővel. Mint mondta nem a szőlő a fontos, hanem a csőszök kijátszása. A megfogott tolvajok zálogot adtak, melyeket a szőlőbíró ítéletének teljesítése után kaptak vissza. Ilyen tréfás büntetés volt, hogy a megfogott egy lábon ugrálja körül a szőlősátrat egyszer.
A játékos szőlőlopás és kocsikázás után az étteremben tánc következett, melyhez a zenét az Asztor együttes szolgáltatta.

Közben frissen sült pogácsát és üdítőket kínáltak körbe a nővérek.
Következett egy szép szőlőkoszorú árverése, az induló licit 200 Ft volt. Én is segítettem feltornázni a koszorú árát, mely végül is a keresztesi részleg gazdasági ügyintézőé lett 2100 Ft-os áron. Nemes gesztusként egy fürt szőlő elvétele után az egész koszorút az intézet lakóinak ajánlotta fel. Gratulálunk e nemes tetthez. Később,úgy öt óra tájban disznótoros vacsorát kaptunk.

Vacsora után a még mindig mozgékony lakók és vendégek tovább rophatták a táncot. Hangulatos, szép délutánt, koraestét töltöttünk ott, köszönjük a meghívást, jól éreztük magunkat.

Bobdai György

---

,, Úgy mentél el szótlan, csendben, meggyötört tested sírhalom, elpihentél a csillagok közt, hol már nincs fájdalom." Elhunyt lakóink Görcsönyben: Kollár József

Elhunyt lakóink Keresztespusztán: Kelemen Józsefné Komáromi Sándorné Vészi János Borbás József Szigeti Sándorné Szabó Györgyné Petter Győzőné

---

É L T U T A K
Interjú Tápai Istvánnével - Kati nővérrel

Hol és milyen iskolákat végzett?
A középiskolát Szigetváron a Zrínyi Miklós Gimnáziumban végeztem, kereskedelmi szakon. Középiskolai végzet-tségemmel a kereskedelemben helyezkedtem el. Később az Állami Gazdaságban, mint műszakvezető dolgoztam. Mindkét munkahelyemen embereket irányítottam. A rendszerváltás után, mivel a mezőgazdasági üzemek megszűntek, leépültek, nekem is váltanom kellett. Ekkor helyezkedtem el a vendéglátóiparban. Elvégeztem a vendéglátói középiskolát, üzletvezetői képesítést szereztem. Ezen a területen sem maradtam sokáig, mert a vendéglátás kezdett a magánszféra tevékenységének színterévé válni. Ez azt is jelentette, hogy egyre több munkáért egyre kevesebb bért kívántak fizetni. Ez nekem nem volt kifizetődő, hát újra váltanom kellett. Érdeklődésemre megtudtam, hogy az egészségügyben szociális ápolói állást tölthetnék be. Azonnal jelentkeztem, elvégeztem a szükséges tanfolyamot. A tanfolyam gyakorlati részét részben kórházakban, betegágyak mellett, részben idősek otthonaiban végeztük. A tanfolyam sikeres elvégzése után itt a görcsönyi Idősek Otthonában helyezkedtem el ápoló-gondozóként. Egyik kolléganőm, Kovács Mónika osztályvezető nővér szülési szabadságra ment, ezért ez az álláshely betöltetlen maradt. A feladat ellátására az intézet vezetésétől én kaptam bizalmat. Ezt a bizalmat úgy kívánom megszolgálni, hogy továbbra is minden munkából kiveszem a részem, legyen az fürdetés, etetés, vagy bármi más, és a lakók gondjaival is maximálisan foglalkozom. Nagyon szeretem az embereket, főleg az ápolási osztályon lévőket. Ők annyira örülnek egy kis simogatásnak, ha megkérdezzük hogy van, ha meghallgatjuk panaszaikat. A munkám másik része a papírmunka, kissé szárazabb, kevésbé lélekemelő, ezért igyekszem minden nap időt szakítani, hogy kimenjek az osztályokra és az ottani munkából is kivegyem a részem.

Felmerül bennem a kérdés - mivel az imént mondta, hogy a gyakorlati idő egy részét a tanfolyam alatt kórházakban, betegágyak mellett, más részét különböző szociális otthonokban végezték, így össze tudja hasonlítani a kétféle munkakört - melyik a nehezebb, felelősebb munka?
Mindenképpen a szociális otthonbeli. Itt a nővérek sokszor kényszerülnek önálló, felelős döntésre, míg a kórházban ott az orvos, akire támaszkodni lehet. Reggel a viziten kiadják az utasítást, melyik beteg milyen gyógyszert, injekciót, kezelést kap. Itt, ha sem az orvos, sem a főnővér nincs jelen folyamatosan, a döntés a nővér kezében van. Szükség esetén telefonon kérhet tanácsot a doktornőtől, vagy ha olyan komoly az eset, akkor a doktornő úgyis bejön és intézkedik. Az egyszerűbb esetekben nem kell az orvost zavarni, a nővérnek tudnia kell, mit adhat a panaszosnak. Itt a lakók legtöbbjénél az a baj, hogy mentális problémáik is vannak, lelkileg nem tudják sokszor feldolgozni, hogy ide kerültek. Sokan ezt nehezen tudják elfogadni. Ilyenkor kell sok szeretettel foglalkozni velük és megmagyarázni nekik, hogy itt milyen jó helyük van, megvan mindenük. Szinte a házból sem kell kimenniük, csak ha sétálni akarnak. Tudom, nagyon hiányoznak a családtagjaik, az unokák láthatása, de meg kell érteniük, hogy nekik dolgozniuk kell, így csak hétvégeken, vagy ritkábban jöhetnek. Próbáljuk ilyenkor egy kis plusz szeretettel, törődéssel megnyugtatni őket. Ilyenkor van nagy szükség a mentálhigiénés nővérekre, mert ha sikerül az idős embert megnyugtatni, jól érzi magát, akkor én is jól érzem magam. Vannak olyan lakók, akik itt öregednek meg, vagy már elesett állapotban kerültek hozzánk, velük kell a legtöbbet foglalkozniuk a nővéreknek. Ezért van az ápolási osztályon minimum egy, de inkább két nővér.

Azért választotta az idősekkel való foglalkozást, mert szerette az időseket?
Igen. Minden korosztállyal szerettem foglalkozni, hiszen a gyerekeimmel ugyanúgy megtalálom a hangot, mint az idős emberekkel. A huszonéves gyermekeim, azok barátai szinte havernak tartanak és itt bent is szót tudok érteni a lakókkal, mert tudom, hiányoznak a gyermekeik, unokáik, hogy nem lehetnek együtt nap mint nap, de nekik dolgozniuk kell és nem akarják magukra hagyni az idős szüleiket. Esetenként ezt próbálom megértetni velük. Én is elvesztettem már a szüleimet és nekem is nagyon hiányzik az édesanyám, akivel megbeszélhetem a gondjaimat, bajaimat.

A szakmai előmenetelével kapcsolatban azt szeretném kérdezni, hogy ennek érdekében most újabb tanfolyamot, vagy iskolát kíván végezni?
Nem. Én már 52 éves vagyok, ebben a korban már nincs értelme újabb tanulásba fogni, hiszen mire végeznék, elérem a nyugdíjas kort. A jelenlegi beosztásban addig vagyok, míg a kolleganőm szülési szabadságon van, hogy azután mi lesz, nem tudom, de ha visszamegyek sima nővérnek, nekem az is jó, mert szeretem ezt a munkát. Vannak itt szerencsére fiatalok szép számmal, tanuljanak ők, ha akarnak. Természetesen, ha továbbképző tanfolyamok vannak, azokból én is kiveszem a részem.

Az új gyógyszerek is ilyen állandóan frissítésre szoruló ismereteket jelentenek?
Igen. Szerencsére nagyon jól együtt tudunk dolgozni e téren is a doktornővel, a gyógyszerész úrral, az intézet vezetésével, mondhatom, hogy jó team vagyunk.

Nagyon jó természete van ezek szerint?
Igen, mert én is szeretem az embereket, úgy érzem ők is szeretnek engem, és ez nagyon jó érzés, ezért szeretem ezt a munkát.

Köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy továbbra is találjon sok örömet és boldogságot életében.

Bobdai György

---

Vers nyugdíjasoknak
írta: Nagy Istvánné

Nyugdíjasok figyeljenek Éveikhez nehezednek Életünknek hosszú útja vezessen az minden jóra. Egészségre, szeretetre, békességre Most rátérek a múlt időnkre; Emlékezzünk csak vissza fiatal, falusi szép éveinkre, meg a dolgos kezeinkre. Azzal mi szántottunk, vetettünk, kapáltunk, arattunk. Többen a cséplőgéphez is eljártunk. Ott a kenyerünket megtaláltuk.

Munkánknak érdemét láttuk és szorgalomból csináltuk. Mi lányok a patakon mezítláb mostunk, Kombinét csipkéset húztunk. Megtanultunk főzni, sütni, fonni, szőni, még fonóba is eljártunk, esténként ha el is maradtunk, a parancsra és a harangszóra hazataláltunk. Szüleinket tiszteltük, Ünnepnapon a templomba elmentünk. A legények meg a leventébe jártak. Ha búcsú közeledett hozzánk, annak örültünk, mert arra új ruhát kaptunk..

---

Dr. CzeiningerTamás történelem tanár előadása a Benyovszky családról

A község könyvtárában meghallgathattam Dr. Czeininger Tamás történész előadását a Benyovszky családról. Előadásának középpontjában Benyovszky Móric István Benő gróf, a siklósi birtokok és vár birtokosának élettörténete állt.
A család a csallóközi Benyóról és Urbánóról ered. Itt voltak azok az ősi birtokaik, amelyeket 1423-ban kaptak, címerükkel egyetemben. Benyovszky Móric István Benő gróf egyik őse, az ismert Benyovszky Móric Ágoston Aladár gróf, aki egyben magyar gróf, francia báró és Madagaszkár ,,királya" volt.
Benyovszky Móric István Benő gróf 1872-ban született Nagylégen. Testvére Benyovszky Rudolf gróf (született 1874-ben Nagylégen, elhunyt 1955-ben Görcsönyben) a görcsönyi földbirtokok tulajdonosa. Ő építtette a ma is álló kastélyt, amely ma idősek otthonaként működik, és nekünk otthonunk. E kastély a nagylégi kastély mása. Mint általában a nagybirtokos családok, a Benyovszkyak is művészetet pártoló, főként a zenében járatos emberek voltak. A politikai életből is kivették részüket, Móric grófot háromszor választották Baranya megye főispánjává, majd országgyűlési képviselővé. 1918-ban lemond főispáni rangjáról, csendben családjának él. Ezt követően egyletek, egyesületek elnöke, vezetője. 64 évesen rákban hal meg Budapesten. Felesége gróf Batthyányi Lujza, gyermekeik: gróf Benyovszky Móric Rezső és gróf Benyovszky Pál, ma is élnek.

Bobdai György

---

G O N D O L A T É B R E S Z T Ő

Miért szavaztam az EU - ba történő belépés mellett?

Bár ezt a fontos kérdést nem tette fel még senki, azért megpróbálok válaszolni rá röviden.
Először is hagyománytiszteletből. Már régen szerettünk volna Európához tartozni. Ez a vágy először a honfoglalást követően, a kalandozások korában lobbant fel bennünk. Akkor még csak két utazásokat szervező iroda működött kis hazánkban. Még szerények voltunk, kis ország, kevés utaztató. Nem is hagytak ki senkit. Szóval volt a Botond utaztatási Kft. és volt a Lehel féle. Lehelék ide a szomszédba, a sógorokhoz, és az Ottó- iroda segítségével német földre is szerveztek utakat. Mindkét cég jelmondata azonos volt, mint céljaik is: ,,Utazás saját lovon, ellátás nyereg alatt puhított húsból, a célállomáson garantált szuvenír." Hát hogyne mentünk volna! Hoztunk is rendesen, bár ennek ma már szinte látszatja sincs. Imádkoztak is a sógorok, hogy ,,A magyarok nyilaitól ments meg uram minket." Szegény Ottó feje pedig a Lehel kürtjétől fájt.
A Botond iroda már távolabb, Bizáncba szervezte útját. Mikor odaértünk Botond illedelmesen bekopogott a város kapuján buzogányával, hogy megjöttünk, lehet hozni a szuvenírt. Hát tehetett Ő arról, hogy az a szedett-vedett kapu beszakadt? Na mire a vitát elrendeztük és némi szuvenírt magunkhoz vettünk, már jöttünk is haza.
Aztán István király - szerintem a nyugati hittérítőknek engedve - megtiltotta az újabb utak szervezését. Ekkor szólt bele az állam először- és nem utoljára - a magánszféra tevékenységébe. Aztán még hányszor? Emlékeznek? Legközelebb Mátyás, az igazságos vezetett társas utat a sógorokhoz, hogy az általuk tett előzetes látogatásokat viszonozzuk. Ugyanis a sógorok akkor jöttek, mikor alig volt itthon valaki. A Havasalföldön és Erdélyben jártunk éppen baráti látogatáson. Mondta is Mátyás: ,,Mindenki feketében jöjjék, hadd lássák a beste sógorok, hogy gyászolunk!"
Meg is verselte Ady Endre: ,,Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke Vára."
Később, mivel más idők jártak, nem lehetett ilyen egyszerűen, szervezetten Európába jutni. Vigyáztak ránk itt is, ott is. Kelet felé igen, de ahhoz meg kinek volt kedve? Még a nagy világégés után is haza jöttek onnan akik tehették.
Aztán ismét változtak az idők, kinyíltak a határok Európa felé is - felszámolták a vasfüggönyt - és mi mentünk trabanttal, wartburggal, ladával, zsigulival, egyszóval mindennel ami volt és gurult. Szegény sógorok mondták is, hogy nem lehet olyan rossz az a szocializmus, ha ennyi veterán autót tudunk tartani. Vittük az anyóst, bár nem szívesen, sokan ott hagyták volna a sógoroknak, lásd pszichológiai hadviselés- a nagymamát és minden családtagot, hogy minél többet vásárolhassunk. Örültek a nyugati kereskedők, azt hihették, itt a kánaán.
Azóta a mohóságunk kissé alábbhagyott, már nem akarjuk hazahozni az összes bóvlit, ha kinn járunk. Különben is a Maria Hilfer Strasse mása már megtalálható nemcsak Budapesten, de a nagyvárosokban is. Kiváltképp az árakat tekintve. A bérek ugyan még nem európaiak, inkább balkániak, de az árakban már utolértük, sőt bizonyos cikkek esetén le is köröztük őket.
Most már csak az olyan apróságok próbálják kedvünket szegni, mint a disznók mosléktól való eltiltása, az uborka görbületének, súlyának, méretének szabályozása. Nem féltem magunkat. A szabályok betartását ellenőrzik majd, de felhívnám figyelmüket a magyar gazda leleményességére.
Jön az ellenőr a faluba és betér az első házba. Kérdi a gazdát: -Mivel eteti a disznót?
-Mivel, mivel? Moslékkal, korpával, ami adódik. -feleli a gazda.
-Helytelen! Támogatás megszüntetve, sertést kényszervágni!
Megy a következő házhoz. Kérdi a gazdát: -Mivel eteti a sertéseket?
-Szójaliszttel, húsliszttel, hallisztel. -feleli a magát híreket ismerőnek tartó gazda.
- Nem helyes. Nem hallott még a száj és körömfájásról? Támogatás megvonva, sertéseket kényszervágni!
Megy az ellenőr a harmadik házhoz. Híre már megelőzte. Kérdi a gazdát: Mivel eteti a disznókat?
-Én ugyan semmivel. -feleli. Kapnak naponta egy eurót, azzal elmehetnek a boltba és azt vesznek amit akarnak.
Ami pedig az uborkát illet, kérdi az egyik szomszéd a másikat: -Mit csinál a görbe, méreten aluli, felüli uborkával? -Az asszony felaprítja savanyúságnak, a külföldi turisták meg viszik mint a cukrot!
Nos, ezért szeretnénk az Unióhoz tartozni, szükség van ránk, a tanulékonyságunkra, a tudásunkra. Nekünk pedig arra, hogy végre mi is jól élhessünk munkánk után, hiszen az EU - ban sem dolgoznak többet mint mi, legfeljebb hatékonyabban. Ezt kell megtanulnunk.

Bobdai György

---

Harc a magas vérnyomás ellen
A Magyar Hipertonia Társaság nemrég megrendezett, tizedik jubileumi konfe-renciáján napjaink egyik aktuális kérdésével, a magas vérnyomás és a cukorbetegség-elhízás összefüggéseinek elemzésével foglalkozott. Aki magas vérnyomása miatt gyógyszeres kezelésre szorul, vagy akár csak megelőzni szeretné a betegséget, fogadja meg a szakorvosok tanácsait!
Mikor magas a vérnyomás?
Ha legalább három különböző napon, azonos időpontban, legalább tízperces ülő testhelyzetet követően a mért érték meghaladja a normál vérnyomás határértékét, a 139/89 Hgmm-t. Cukorbetegeknél ajánlatos 130/85 , vesebetegeknél 120/75 alatt tartani a vérnyomást.
A nem gyógyszeres kezelés részei
- A testsúlycsökkenés önmagában is csökkenti a vérnyomást, és javítja az anyagcserét.
- Ne koplalással diétázzunk, hanem válasszuk az energiaszegény termékeket, különösen a kevés zsírt tartalmazókat!
- Csökkentsük a sófogyasztást, lehetőleg csak az asztalnál sózzuk az ételt, így kevesebbre lesz szükségünk (a hipertóniás maximum napi hat grammot fogyaszthat)!
- Ne igyunk alkoholt!
- Kerüljük a kávé fogyasztást, vagy ha nem megy, legföljebb egy csészével igyunk naponta!
- Rostban, kalciumban és magnéziumban gazdag táplálékokat válasszunk!
- Pihenjünk sokat, kerüljük a stresszt okozó helyzeteket!
- Aki dohányzik, minél előbb szokjon le!
- Testmozgás, testmozgás, testmozgás!

T I P P E K
- Fehér kenyér helyett válasszunk kétszersültet, korpásrozsos kenyeret vagy korpás kekszet!
- Rengeteg kálcium és magnézium található például a tejben, de fogyasszuk a zsírszegény változatot!
- Ha nem tudunk lemondani az édességről, vegyünk diabetikus termékeket, mert ezekben legalább a cukor kalóriáját megspóroljuk.
- Ha nincs időnk külön plusz testmozgásra, akkor hétvégén szervezzünk kirándulást, vigyük uszodába a kicsiket, közben mi is úszhatunk egyet; hétköznap pedig jó időben sétálhatunk egy-egy megállót, és mozgólépcső, lift helyett válasszuk a lépcsőt.

---

Testünk tükörképe

A talp egyben testünk tükre is: a rajta lévő zónák (az úgynevezett reflex-zónák) megfelelnek egy-egy szervünknek. Kezelésüknek ősi hagyományai vannak a kínai orvoslásban, az ókori egyiptomiaknál és rómaiaknál, sőt, az észak-amerikai inkáknál is. Az emberek már évezredekkel ezelőtt felismerték, hogy a talp meghatározott pontjainak masszírozása nemcsak helyi hatású, hanem a megfelelő szervek működését is javítja. Ha saját magunk kezelésével próbálkozunk, hüvelykujjunk ritmikus, kíméletes nyomásaival, könnyű, köröző mozdulatokkal masszírozzuk át először a talp egész területét. Ezután azokat a pontokat vegyük munkába, ahol keményedést érzünk, vagy azoknak a szerveknek a megfelelő zónáit, amelyekkel problémáink vannak. Az önmasszázs jó hatású, de valódi terápiás eredményeket csak a jól képzett szakember érhet el. Semmiképpen ne próbálkozzunk öngyógyítással komoly bajok, például szív- és érrendszeri, gyulladásos vagy anyagcsere-betegségek esetén.
Az egyes zónák masszírozásával a következő szervek panaszait enyhíthetjük:

1. zóna:nyak- és nyakszirt
2. zóna:vállöv
3. vállizület
4. zóna:emésztőszervek
5. zóna:szív
6. zóna: szív

Forrás: Nők Lapja

---

Ajándék
- Apu, mit szólnál, ha kapnál tőlem a születésnapodra egy új kulcstartót?
- Kedves volna tőled, de egy jó bizonyítványnak jobban örülnék!
-Késő. A kulcstartó már megvan.

Jó kérdés
- Mondd, anyu, lehet valakit büntetni olyasmiért, amit nem csinált?
- Nem. Az igazságtalan volna.
- Akkor jó. Ugyanis nem csináltam meg a leckémet.

Az utolsó szó
- Öregem, ha én az anyósommal veszekszem, mindig enyém az utolsó szó.
- És mit mondasz neki?
- Igenis, mama.

Érkezési sorrend
Kinyílik a szülőszoba ajtaja és a nővér odaszól egy idegesen cigarettázó apajelöltnek:
- Magának megszületett a fia, három és fél kiló
Erre egy másik férfi sértődötten felhorkan: - Már megbocsásson, de én előbb voltam itt!

Döntés
Pistikének ikertestvérei születnek. Fürdetésüket nagy érdeklődéssel nézi végig.
Az ikrek közül az egyik éktelenül sír, a másik megadással viseli sorsát.
Pistike nézi, nézi őket, aztán megfogja az anyja pulóverét:
Mama, ezt a csendesebbiket tartsuk meg.

Ablak
Pétert megkérdezi a szomszéd gyerek:
- Mondd csak, ki törte be nálatok az ablakot?
Péter hamiskásan mosolyogva válaszol:
- Az öcsém. De én voltam a hibás, mert félreugrottam.

---

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendben levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggelre, a kikelet.	Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik. Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpendítem, Altatódalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. Kedvesem, te ülj le mellém, Ülj itt addig szótlanul, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonul. Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet.

---

Felelős kiadó: dr. Keresztes Tamás intézet igazgató
Felelős szerkesztő: Bobdai György intézeti lakó
Szerkesztő bizottsági tagok: Bíró Ferencné intézetvezető főnővér, Chvojka Lászlóné mentálhigiénés csoportvezető, Hofekker Gáborné, Benkőné Papecz Andrea mentálhigiénés munkatársak
Görcsöny, 2003. október 20.

Naplemente