Naplemente

N A P L E M E N T E
KASTÉLYPARK MÓDSZERTANI OTTHON KIADVÁNYA

2004.év II. évfolyam, 2. szám

,,A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon."
Kosztolányi Dezső: A nyár /részlet/

Óvodások húsvéti műsora

Várakozással tele készülődtünk a Húsvétra és az óvodások jövetelére, akiket nagyon sok szeretettel vártunk otthonunkban. Berendeztük a közösségi helyiségünket, díszekkel ékesítettük, hogy méltóképpen fogadhassuk a kis apróságokat és a - versben, mondókában, dalban és legfőképp szeretetben gazdag, színvonalas - műsorukat. Ahogy ők is nekünk, mi is kedveskedtünk nekik egy kis ajándékkal, mind a lakók, mind a dolgozók részéről. A gyerekek műsorát könnyes szemekkel és mégis mosolyogva, boldogan követtük végig, majd tapssal köszöntük meg, hogy eljöttek hozzánk, és íly módon emelték az ünnep fényét. Az ajándékokkal, plüs játékokkal megtömött kosár átadása után a gyerekek örömmel kutattak a szebbnél-szebb játékok között.

Mentálhigiénés csoport

Bolondos április

Keresztespusztán játékos sportvetélkedőt tartottunk a görcsönyi és keresztespusztai lakók és dolgozók szereplésével. A játékon három nyolc fős csapat vett részt -Indián-, Bohóc- és Skót- csapatok-. A csapatok lelkesen küzdöttek a különböző megmérettetéseken. A közönséget a lakók énekkara szórakoztatta, Csizmadia Antal pedig verset mondott. A dolgozók is megnevettették a résztvevőket, Lui Padre és a rokkantak címmel játékos jelenetet adtak elő.
A játékot az Indián csapat nyerte meg, de mindenki győztes lehetett ezen a napon, mert együtt, jó hangulatban telt a vetélkedő.

Pucher Józsefné nyugdíjas munkatársunk búcsúztatása

Margit néni 16 éve dolgozott szorgalmasan otthonunkban mint vasalónő. Lelkiismeretes munkáját és szorgalmát egy bensőséges búcsúztatás keretében köszönte meg Dr. Keresztes Tamás igazgató. A dolgozók nevében Hegedűsné Hegyi Edit köszönt el.
Margit néni meghatódottan fogadta el az ajándékot. Mindenkinek köszönetet mondott az emberségéért és azért, hogy ez idáig dolgozhatott.

Anyák napi műsor

A pellérdi óvodások piros csoportja, Pál Evelin vezető óvónő irányításával nagyon kedves, szívet melengető köszöntőt, műsort adtak anyák napja alkalmából.
Ezúton köszönjük a gyerekeket felkészítő óvónőknek, hogy meghívásunkat elfogadták, széppé tették ezt a napot. És köszönet Ugjai Jánosnak (Ugjai Jánosné fiának), aki felvételt készített az előadásról, melyet otthonunknak ajándékozott.

Hegedűsné Hegyi Edit részlegvezető

,,Segíts, hogy segíthessünk!"

2004. május 11-én délután 14 órakor kezdetét vette a majálisi rendezvényünk. Már a délelőtt folyamán megkezdődött a készülődés. Izgalommal és várakozással tele díszítettük fel az ünnepség helyszínét. Helyükre kerültek a már napokkal azelőtt gondosan elkészített dekorációk.
Bár az időjárás nem nekünk kedvezett, az ünnepség sikeresen lezajlott. A fellépők színvonalas műsorokat adtak elő a nagyszámú közönség örömére.
A rendezvényt Dr. Keresztes Tamás igazgató nyitotta meg. Ezt követően Lászlóné Dr. Kovács Ilona megyei főjegyzőasszony az EU csatlakozás tiszteletére mondott köszöntőt. Majd társintézményeink és intézetünk lakóinak produkcióit kísérhettük figyelemmel, melyet a Görcsönyi Önkormányzat női karának műsora vezetett be.
Szereplőink voltak:
- Pándy Kálmán Otthon /Mohács/
- BMÖ Értelmi Fogyatékos Gyerekek Otthona /Bóly/
- BMÖ ,,Kastélypark" Módszertani Otthona /Görcsöny/
- BMÖ Fogyatékos Személyek Otthona /Mozsgó/
- BMÖ Horizont Otthon /Turbékpuszta/
- BMÖ Boróka Otthon /Helesfa/

Fellépőink között szerepelt még a világhírű Bartók Béla Férfikórus. Egyedi előadásmódjukkal hódították meg a közönséget.

Intézetünk igazgatója, főnővére és a módszertani osztály vezetője megköszönte a fellépő csoportoknak a szereplést, egy - az intézetről készült - kerámiatállal, virággal, emléklappal, melyet az intézetek képviselőinek adtak át a produkciók után.
A műsorokat Murai Boglárka, intézetünk mentálhigiénés munkatársa konferálta. Egész idő alatt pogácsával, süteménnyel, üdítővel és kávéval kínáltuk meg a jelenlévőket.
A nagyszerűen lezajlott produkciók után következett a vacsora, végül zene és tánc zárta a sikeres napot.

,,Segíts, hogy segíthessünk" rendezvény támogatói voltak:
- BMÖ Közgyűlésnek alelnöke, Pécs
- Baranyasüt Papp Kft., Szentlőrinc
- Baromfitelep, Baksa
- Bella-Hungaria Kft., Egerszalók
- Élelmiszerbolt, Baksa
- Halasfrukt Kft., Pécs
- Hartmann-Rico Hungária Kft., Biatorbágy
- Mező-Corn Kft., Szentlőrinc
- Mixtrade Kft., Pécs
- MM Gasztro Kft., Kaposvár
- Nutricia Kft., Budapest
- Nowaco Kft., Pécs
- Önkormányzat, Görcsöny
- Premed Pharma Keresk. És Kut.-Fejlesztő Kft., Budapest
- Salus Gyógyászati Segédeszköz Kft., Budapest
- SCA Hygiene Products Kft., Budapest
- Ági-Szikvíz, Görcsöny
- Boglárka virágbolt, Görcsöny
- Borsodi Sörgyár Rt., Bőcs
- Pepsi Cola, Budapest
- Johnson & Johnson Kft.
- Sztár ABC, Görcsöny
- Mini Casino, Görcsöny
- Coop ABC, Görcsöny Dózsa u.

Mentálhigiénés munkatársak

,,Idősek versmondó versenye"

Meghívást kaptunk a - már tavaly is megrendezésre került - ,,Idősek versmondó versenyére", melyet május 26-án rendeztek meg Mágocson. Két lakónk is részt vett a rendezvényen: Kovács Béláné és Kőhegyi Jánosné. Bár helyezést nem értek el, de méltóképpen képviselték intézményünket. Versenyzőinket plakettel és emléklappal jutalmazták, melyek megtekinthetők az emeleti folyosón.
Ezúton is köszönjük a felkészülést, a munkát és a részvételt.

Mentálhigiénés munkatársak

Kirándulás Máriagyűdre

Június 24-én - csütörtökön - kirándulni mentünk Máriagyűdre. Keresztespusztáról is jött a kisbusz, tele emberekkel, hogy meghallgassuk a görcsönyi plébános miséjét.
Nagyon örültem, mikor a szervezők nekem is szóltak. Mikor megérkeztünk és kiszálltunk a kisbuszból, azonnal a ,,másik templom" felé vettük az irányt. Igen, a felé, amelyben pohárral harangoznak. Mondhatom, finom veresbort is mértek a csebrekbe. Visszaültünk a kocsiba, mert felvittek minket a templomhegyre, a templom közelébe.
Itt kiszállva megrohantak a gyermekkori emlékek, hisz siklósi születésű lévén, sokszor jártam Gyűdön és környékén. Édesapámmal gyalog sétáltunk el a siklósi kisállomás - Szentkút - Máriagyűd - Siklós vonalon. Gyermekkoromban, még - főleg a nyári időszakokban - a környék falvaiból prosenciók jöttek Gyűdre, szinte minden hétvégén. Hozták a templomi zászlókat, az ünneplős feketébe öltözött emberek kezében díszes templomi gyertyák, melyeket a templom melletti téren álló Mária szobor előtt gyújtottak meg és állítottak fel. Hangosan és áhítattal énekelték a liturgikus dalokat. Mi gyerekek a kapualjakból néztük az ünneplő emberek énekes vonulását, megcsodálva a sokácok ízléses, színes ruházatát, hallgatva a feketében vonuló svábok német templomi dalait.
Szép kirándulás volt, melyet a falu szélén lévő háznál tartott oroszlánok, és tigris megtekintésével fejeztünk be. Mindenki jól érezte magát, köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a kiránduláson.

Bobdai György

Születésnapi zsúr otthonunkban

Nem mindennapi eseményre voltak hivatalosak intézetünk lakói, dolgozói és az ünnepeltek barátai. 6 lakónkat ünnepelhettünk intézetünkben, akik összesen 544 évesek.

Csonthó Istvánné 94 év
Szemenyei Sándorné 90 év
Vidákovics Józsefné 90 év
Jozip Péterné 90 év
Ugjai Jánosné 90 év
Bodza Mihályné 90 év

Lelkesen készültünk a születésnapi zsúrra, mert nem mindennapi esemény ennyi időt megélt embereket ünnepelni. Közösségi helységünkben ünnepélyesen feldíszített asztalok várták a meghatódott és könnyeikkel küszködve ülő Ünnepeltjeinket. Halk zeneszó mellett intézetünk főnővére az ünnepeltek köszöntésével megnyitotta a zsúrt, majd egy - két lakótárs, valamint a mentálhigiénés munkatársak színes műsorral kedveskedtek a boldog, felcsillanó szemekkel várakozó 90 éveseknek. Sorba állva gratuláltunk a könnyekig meghatódott lakóknak, majd intézetünk igazgatója virággal kedveskedett a szép életkort megélt lakóknak.
Ezután következett az ünnepélyes pillanat, amikor felkértük a lakókat, hogy fújják el a tortán ékeskedő gyertyákat, majd a megterített asztalokhoz invitáltuk Őket, hogy elfogyasszuk a gyönyörűen elkészített, finom tortát.
E ritka pillanatnak eleget téve örömét fejezte ki, és tisztelettel adózott minden munkatárs.

Mentálhigiénés munkatársak

Kirándulás Zengővárkonyba

Ismét egy jól szervezett, kiránduláson vehettünk részt. Sajnos az idő ugyan nem nagyon fogadott kegyeibe minket, de erről nem a szervezők tehetnek. Úti célunk a Zengővárkonyi Tojásmúzeum volt. A lehetséges további érdekes látnivalókról a helyszínen szereztünk tudomást.
Korán érkeztünk - a múzeum ugyanis csak 10 órakor nyitott - felmerült a lehetősége annak, hogy megnézzük Rockenbauer Pál sírját az ősgesztenyésben, ha nincs túl messze. Mivel - egy kis séta árán - könnyen megközelíthető volt, elindultunk a sírhoz leróni tiszteletünket. Kísérőink Éva asszony a mentálhigénés csoporttól és Ági nővér voltak. Keresztespusztáról is jött a kisbusz, hozta az érdeklődőket és két kísérőt. Margitka, aki fényképeket is készített, később, pedig akaratlan fürdőt vett a Dombai tóban és Csilla nővér. Az ősgesztenyésben - sajnos - nagyon sok a már kipusztult fa, ugyanakkor jó volt látni, hogy a sok elhalt fa gyökeréről új hajtások nőnek, némelyik már termőre is fordult. Tetszett az élni akarás, megújulás.
Mire visszaballagtunk, a múzeumok éppen nyitottak, így be tudtunk menni. Elsőként azt a tojásgyűjteményt néztük meg, melyet egy Németországban élő matematikus nő gyűjtött össze a világ különböző tájairól. Láthatóak itt a különböző technikával díszített, különböző nagyságú tojások. A legnagyobbak a strucctojások voltak, ezeket általában csipkeszerűen faragva díszítették. A legkisebbek a parányi kolibri tojások voltak - festve. A strucc tojások egyikébe a Himnusz kottáját faragták bele. A legtöbb kiállított tárgy tyúktojás volt, tájegységenként más, más mintával, technikával díszítve. Volt színezett viasszal, írókával díszítettől, az egyszerű viaszfedéses, hagyma héj levével színezettig sok gyönyörű darab. Még féldrága kövekből csiszolt kis tojások is voltak. Ezek iránt főleg Tamás Laci bácsi érdeklődött élénken. Nem hiába tanult geológiát.
A tájház egy helyi gazdálkodó család életét mutatta be. Volt egy berendezett konyha, részben régi, falusi fazekasok termékeivel, egy szekrényben szőttesek, melyeket meg lehetett venni. Volt egy berendezett paraszt szoba is, népi asztalos munkákkal, festett bútorokkal. Egy másik szobában egy működő, éppen használatban lévő szövőszék állt, melyen a gondnoknő dolgozott. Ő készíti az eladásra kerülő szőtteseket. Nekem nagyon tetszettek.
Ezt követően ellátogattunk a közelben található Szalma kincstár nevű gyűjteményhez. A kiállítás a magyarországi múzeumok között egyedülálló kultúrtörténeti gyűjtemény. A kiállítás anyaga mintegy 15 országból származó 400 szalmából készült tárgy, Tüskés Tünde egy évtizedes gyűjtésének eredménye. A tudományos igénnyel megrendezett kiállítás föltárja a szalmából készíthető tárgyak sokféleségét. Összefoglalja mindazon eljárásokat, amelyekkel a szalmából kultikus, használati és dísztárgyakat lehet készíteni. Továbbá bemutatja a különböző technikákhoz szükséges eszközöket, szerszámokat. A szalmafonó hagyományok felelevenítésén túl, a jelenkori megfogalmazásoknak is helyet ad. A magyarországi, erdélyi, bácskai és felvidéki anyagon túl Mexikóból, Svájcból, Japánból, Kínából, Hollandiából, Amerikából, Ausztráliából, Svédországból, Litvániából, Oroszországból, Belorussziából és Németországból is láthatóak készítmények. Két udmurt baba, a 19. századi svájci kalapcsipke lapok és egy indián ceremónia kalap a fő látványosság. A muzeális gyűjtemény - melyet egy svájci, egy angliai, egy amerikai múzeum testvérmúzeumként ismert el - nem csak a szalmafonóknak, de a kutatóknak is számos újdonságot tartogat, a turistáknak, pedig igazi esztétikai élményt kínál. A kiállításon egyes tárgyak megvásárolhatóak.
Kijőve e sok szép szalma csipke és egyéb szépség közül, kiderült, hogy még további időnk van, hiszen az ebédet hideg élelem formájában magunkkal hoztuk. Így - ha már egyszer itt vagyunk alapon - javasoltam, nézzük meg Berta János faműves kiállítását is. Felkerekedtünk és szinte mindenki elsétált a kiállításig. A kiállított tárgyak mívesen esztergált használati tárgyak voltak, a pálinkás pohártól a nagyobb, étkezésre használatos tálakig. A húsvéti tál külső körében a festett tojásokat, míg a belső körben az ajándékokat helyezték az asztalra. A karácsonyi tál külső körében helyezkedett el az adventi koszorú, a belső körbe a megszentelt kenyér, kalács került. Az augusztus 20-ai tálban kívül a búzából font koszorú, középen a boros üveg foglalt helyet. A mester csak nemes fákból dolgozik, körte, cseresznye, fekete dió, dió, szilva, habos kőris, gledícsia, puszpáng fák adják munkáihoz az anyagot. A kiállítás bemutatója mondta el mindezt, felhívva figyelmünket a belépők ellenértékeként kapható igazi fa batkákra. Ezek a kis korongok - valamikor - a börtönökben végzett rabmunka ellenértékei voltak, ami a börtön boltjában volt levásárolható. Értéke igen kevés volt, emlékezzünk a mondásra: ,,egy fabatkát sem ér".
A haza vezető út közben megálltunk a Dombai tónál, ott fogyasztottuk el a finom vajas kenyeret kockasajttal, kolbász karikákkal. Sajnos az idő nem volt alkalmas az ejtőzésre, hűvös szél fújt a tó felől, ráadásul a keresztesiek kísérője egy óvatlan lépéssel bele csúszott a tóba. Csak a kezét kívánta megmosni, többet sikerült. Így hát hamar összepakoltunk és haza jöttünk.
Még egyszer köszönetet mondok a szervezőknek, mindazoknak, akiket illet. Örültem, hogy ott lehettem.

Bobdai György

Adj önmagadból, hogy Te is gazdagodj

Idős embereknek is meg kell találni a hétköznapi apróságok örömeit. Az embertől függ, hogy mit tart örömre érdemes dolognak, ha csak az teszi boldoggá, ami elérhetetlen már számára, akkor keserűség emészti lelkét, - gyengíti egészségi állapotát.
Intézményünkben arra törekszünk, hogy mentálhigiénés ellátás területén is jobb eredményeket érjünk el a gondozásban. Célunk: az ellátottak személyiség-szerkezetének kialakítása, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy belső lelki harmóniájukat megőrizve környezetükbe be tudjanak illeszkedni és itt békében élni.
Különböző tevékenységi köröket alakítottunk ki 1 - 20 főig:
- Irodalom kedvelők köre
- Játék és rejtvényfejtők köre
- Vegyes kórus
- Zeneterápia
- Diabétesz klub
Felelős munkatársak a csoportok tagjaiként együttműködve segítik a munkát, havonta egyszer összejönnek és szabadon választott, főleg az emberi együttéléssel és életmóddal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk; - az egészségre nevelés, a jó kapcsolat, jó hangulat, új szereplési lehetőségek, öntevékenység, készségfejlesztés körében.
Reméljük, hogy ezen új gondozási elemek létrehozásával szolgáltatásaink növelik az ellátás komplexitását, melyek lehetőséget biztosítanak a társas együttlétre, és egyben segítik a készségek, képességek és az intelligencia fejlődését.

Bíró Ferencné intézetvezető főnővér

Megalakult az Utazók Klubja
(Száguldó riporterünk gyorsjelentése)

2004. július 06-án intézetünkben megalakult az Utazók Klubja.
-Úgy hallottam, megalakult az Utazók Klubja.
-A hír igaz. Megalakult a klub, azért hogy megvalósítsa a tagok vágyait. Az alakuló gyűlésen közösen elfogadtunk a klub működési szabályzatát.
-Mik a klub céljai?
-Mint a nevében is jelzi - Utazók Klubja - a tagok utazási igényeit hivatott kielégíteni, önköltséges alapon.
-Mit jelent ez az önköltséges alap?
-Mint köztudott, intézetünk a véges anyagi lehetőségek miatt évente 2 -3 -4 kirándulást, utazást tud biztosítani a lakók részére. Vagyunk egy páran, akik ezt keveslik, de tennénk is ellenében. Gondoltuk, ha összetakarékoskodunk egy kis pénzt és az intézet vezetése bérbe adja a kisbuszokat, akkor, évente többször is kirándulhatnánk.
-Kik lehetnek tagjai a klubnak?
-Minden olyan intézeti lakó, aki egészségi, és mentális okokból nem zárható ki az utaztatásból, valamint vállalja - az előzetes számítások alapján várható - háromszáz forintos elő takarékosságot. Természetesen ez a Keresztespusztai lakókra is vonatkozik.
-Mi biztosítja a lakók összegyűjtött pénzét?
- Nem! A működési szabályzat leszögezi, hogy a pénzét gyűjtő tag előtakarékossága, csak a befizető utazása esetén használható fel.
-Ön, mint megbízott pénztáros, hogyan kezeli a pénzt?
-Nyugdíjfizetés után ülésezik a klub. Itt rendezik a tagdíjakat és egyúttal megszavazzák a tagok a következő kirándulás célját. Ez lehet gyógyfürdő, múzeumok, tárlatok megtekintése, színházlátogatás, erdei séta, egyszóval bármi, amit a tagok többsége megszavaz. A díjat átveszem, könyvelem, a pénzt és a naplót egy kazettában az intézet páncéljában őrzik részünkre. Így biztosítjuk a tagok pénzét. Ismét hangsúlyozom, hogy csupán az utazásban résztvevők pénze használható fel! Ha valaki nem kíván egy kiránduláson, színházi előadáson részt venni, a pénze megmarad.
-Más is részt vesz a klub vezetésében, irányításában?
-Természetesen! Első helyen említem a tagságot, akik a pénztáros munkáját kontrolálják, szavaznak minden a klubot érintő dologban a havi összejöveteleken. Megemlítem továbbá Éva asszonyt a mentálhigiénés csoporttól, aki segít az intézet és a klub közötti kapcsolattartásban, megrendeli a kirándulók hideg élelmét, a színházlátogatáskor jegyeket szerez - érdeklődik a felkeresni kívánt múzeumoknál tárlatvezetés, jegyek iránt. Egy szóval Ő a klub Joli Jokere.
-Köszönöm az interjút és sok sikert kívánok a klubnak.

Bobdai György

É L T U T A K
Interjú Surányi Antalnével, Jucikával

Üdvözlöm. Köszönöm, hogy beleegyezett a riportkészítésbe. Először arról kérdezem, hogy hol született, milyen családban, szülei mivel foglalkoztak, milyen gyermekkora volt?
1932-ben születtem, Kiskunfélegyházán, édesapám csizmadia, anyám háztartásbeli volt, testvéreim nem voltak, egyke gyerek voltam. A nyarakat gyakran a nagyszüleim szőlejében töltöttem. Sokat betegeskedtem, de szép gyermekkorom volt.

Édesapja egyedül tartotta el a családját? Volt elég munkája ehhez egész évben?
Igen, Ő tartott el minket. Mivel nyáron kevesebb munkája adódott - nem volt olyan kelendő akkor a csizma - eljárt cséplőgép mellé részes munkásnak. Bandában dolgoztak, mindenkinek megvolt a maga reszortja a bandában.

Édesapja vásározott is a munkáival, vagy csak megrendelésre, házhoz dolgozott?
Otthon is dolgozott, javításokat, flekkelést, sarkazást, később mikor össze tudott gyűjteni egy kis pénzt, akkor vett egy vásározó sátrat, ládákat, bőröket, hogy előre tudjon dolgozni. A vásározásban már édesanyám is segítette.

Milyen iskolákat végzett el?
Nyolc osztályt jártam, négy elemit, és négy polgárit. Kiskunfélegyházán az apácákhoz jártam, a zárdában működő iskolájukba. Ez egy nagyon jó iskola volt. Tanultunk főzni, varrni, háztartási ismereteket. Ma már ezeket a dolgokat nem tanítják, és egyáltalán a mai oktatás, az akkorival szemben egészen más. Nem akarom megszólni a mai tanárokat, de szerintem nem valami jól nevelik a gyerekeket.

Igen. Én is jártam - első két évemet - apácákhoz, és úgy gondolom, hogy sokkal jobb tanárok voltak, mint később a világi tanárok.
Valóban! Volt türelmük magyarázni, mindenkivel foglalkoztak külön, külön. Ők ennek a hivatásnak éltek, és imádkoztak mellette. A mai tanárok beviszik az iskolába a gondjaikat, bajaikat is. Néha ok nélkül szigorúak, néha ok nélkül túl engedékenyek. Ez az apácáknál nem volt. Háztartási ismeretek keretében tanultunk a kert művelésről, gyümölcstermesztésről, zöldség, virágtermesztésről, foltozásról, stoppolásról. Ma már ez nincs, nem tanulnak ilyet a mai fiatalok, nincs is rá szükség.

Az iskolái elvégzése után hol helyezkedett el? Hol dolgozott?
A négy polgári elvégzése után ipari tanuló lettem, cipőfelsőrész készítő szakmában. Édesapám mellett tanultam. Gondoltuk, hogy az ipar így a családban marad. Mikor végeztem, nem nagyon volt módom elhelyezkedni, mert Kiskunfélegyházán csak egy cipész szövetkezet működött, és oda nem vehettek fel mindenkit. Így egy darabig Édesapámmal dolgoztam, majd elmentem a Kiskunfélegyházi Gépgyárba, az irodára dolgozni. Ott öt évig dolgoztam, közben férjhez mentem, született egy gyermekem. A férjem is cipész volt, így együtt próbáltunk dolgozni. Készítettünk cipőket, és azokat kis üzletekben adtuk át eladásra, bizományba. Sokat zaklattak minket az Ipartestülettől is, mert nem váltottuk ki az ipart, meg más okokból is. Egyre nehezebb volt így dolgoznunk, egyre kevesebb volt a haszon, pedig akkor már megszületett a második gyermekem is. Hogy meg tudjunk élni, béreltünk földet, azt műveltük, sertéseket neveltünk, ezzel álcáztuk magunkat, hogy gazdálkodók vagyunk, de mellette folytattuk az ipart is, ahogy lehetett.

Ezen kívül mást nem is dolgozott, ezt a munkát folytatta nyugdíjas koráig?
Nem, nem. 1960-tól már nem tudtunk az iparban dolgozni, ellehetetlenítettek minket a különböző megszorító intézkedések. Kiskunfélegyházán alakult egy cipőgyár, mi is oda mentünk dolgozni. A férjem cipőalj készítőként, én felsőrész készítőként dolgoztam. A lányainkat nevelgettük, ők is nyolc osztályt végeztek. Az idősebbik lányom ápolónőnek tanult, egy ideig kórházban dolgozott, most egy orvos magánrendelőjében dolgozik. A fiatalabb lányom varrodában dolgozott. Később Szegedre költöztünk, majd onnan Szőkébe jöttünk lakni. A kisebbik lányom másodszor ment férjhez és a vőm gazdálkodni szeretett volna, ezért Szegeden mindenüket eladták, és Szőkében vettek egy szép, nagy, régi, tornácos, sváb házat. Közben én is beteg lettem, szívműtétem volt, lebénultam a jobb oldalamra, így én is eladtam a lakásomat, és a kisebbik lányomékkal jöttem Szőkébe. Nyolc éve voltunk már itt, a vőm és a lányom felújították a házat, fűtést - két szép, nagy kandallót - konyhát, fürdőszobát építettek, korszerűsítettek. Nagyon jól éreztük magunkat az új helyen. A vőm már évek óta polgármester volt és a továbbiakban is jelöltetni szerette volna magát. Ahhoz, hogy a jövedelmük elég legyen, a lányomnak is el kellett volna mennie, dolgozni. Így nem lett volna velem otthon senki, pedig ellátásra szorulok. Így került szóba, hogy esetleg beköltöznék egy otthonba. A lányom korábban az otthoni gazdasággal foglalkozott, teheneiket fejte, a tejet feldolgozta túrónak, tejfelnek, sajtnak, és vitte házakhoz megrendelésre. Az Uniós csatlakozással azonban olyan állattartási követelményeket támasztottak, hogy az előírt feltételeket kigazdálkodni nem, vagy csak nehezen lehetne.

Igen, nem valami jók a politikusaink, nem képviselik eléggé az érdekeinket. Egy bölcs ember azt mondta, hogy akik értenek az ország irányításához, azok vagy taxisok, vagy hajat vágnak. Megkérdezem, hogy akkor végül is hogyan került be az Intézetbe?
A vejem polgármester Szőkében, mint említettem. Mindent megteremt a családjának. Látta, hogyan romlik a kisgazdaságok helyzete, nehezebb belőle a megélhetés. Úgy döntöttek, hogy eladják a teheneket, csak maguknak fognak ezután termelni. Lányom - az évekkel ezelőtt megszerzett érettségivel - el tudott menni, dolgozni, de így nem tudták biztosítani a folyamatos ápolásomat, ellátásomat. Ha egyedül maradtam volna otthon, azon izgultak volna, hogy mi lehet velem? Ezért, hogy ne jelentsek gondot, megbeszéltük, hogy bejövök egy Otthonba. Hála Istennek nagyon jó helyem van itt, nagyon jól érzem magam, a nővérek nagyon segítőkészek, aranyosak. Ez már nekem az utolsó állomás, nem megyek én már innen, csak a temetőbe. Nem beszélek sokat?

Nem, csak, tessék mondani, én hallgatom. Mondja el, ha valami nyomja a szívét. Meg van elégedve az étkezéssel, az ellátással is?
Semmi kifogásom nincs. Nagyon aranyos, megértő szobatársam van. Már a szobámban is van lehetőségem Tv-t nézni. Eleinte csak a társalgóban néztük a TV-t. Ez néha zavaró volt. Járatom az Új Dunántúli Naplót, olvasom naponta. Olvasgatni is szoktam, ha van rá időm. Igyekszem magam mindig elfoglalni valamivel. Vannak társak, akikkel tudok beszélgetni, ez is segít az időt múlatni.

Ha mást nem kíván elmondani, akkor megköszönöm a riportkészítés lehetőségét, örülök, hogy elbeszélgethettünk. További jó egészséget kívánok.

Bobdai György

Kosztolányi Dezső: A nyár A nyár az én szerelmem, érte égek, halálthozó csókjára szomjazom, erdőket áldozok szilaj tüzének, bár ajkam is hervadna el azon. Görnyedve várom télen a szobámba, a tűz körül álmodva csüggeteg, lángóceánját képzeletbe látva, mely semmivé hamvasztja a telet. S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül s zöld pártadísze hullong a fejérül, virrasztom árva, bús menyasszonyom. Zokogva már hülő keblére fekszem s elsírva ottan legnagyobb szerelmem, sápadt, aszú haját megcsókolom...

E G É SZ S É G, É L E T M Ó D

Összefüggés az infarktus és a diabetes között
Az infarktusos betegek kétharmadának magas a vércukra is - mutatta ki egy nagy európai tanulmány, amit a stockholmi Karolinska Intézet kutatói készítettek.
A világon 140 millió embernek van kettes típusú, úgynevezett időskori cukorbetegsége, és ha nem változtatnak életstílusukon, akkor 20 éven belül a számuk 330 millióra nő. Ha viszont azokat nézzük, akik infarktuson már átestek, közöttük minden másodiknak magas a vércukorszintje, ráadásul sokan nem is tudnak róla. További 25 százalék a diabetes előstádiumában van, azaz az infarktusos páciensek háromnegyedét cukorral is kell, vagy kellene kezelni. Ezek az adatok derültek ki abból a nemzetközi tanulmányból, amelyben 25 európai ország 110 kórházának 4196 páciensét vizsgálta meg a stockholmi Karolinska intézet vezette kutatócsoport. Az eredményeket egy göteborgi orvoskonferencián hozták nyilvánosságra. A helyzet valamennyi megvizsgált európai országban azonos, kivételt csak a mediterrán államok, Olasz- és Görögország képviselt, ott az étkezési szokások kedvezőbben hatnak az érelmeszesedés, ezáltal a szív- és keringési betegségek kialakulása ellen. A kettes típusú diabetes, amit időskori cukorbetegségnek is neveznek, az egyik legfontosabb rizikófaktor az infarktus kialakulásában - nyilatkozta a vizsgálatot vezető professzor. De ez csak a jéghegy csúcsa, a kövérség, különösen a hasban bőség, a magas vérnyomás, az úgynevezett jó koleszterin alacsony szintje, ezek mind rossz anyagcserére utalnak, amelyek előbb-utóbb diabeteshez, és keringési betegségekhez egyaránt vezethetnek. Nagyon fontos lenne - hangsúlyozta a professzor-, hogy új kritériumokat vezessünk be a vizsgálatoknál. Szerinte a jelenlegi érték, ami Svédországban 7,5 éhgyomorra, ez túl magas. Fontos lenne az is, hogy a hosszú távú cukorszintet legfeljebb haton tartsák, de a legfontosabb a szűrővizsgálat bevezetése lenne, mégpedig négy kategória számára: azok, akiknek a családjukban előfordult korábban diabetes, azok a nők, akiknek a terhességük alatt magas volt a cukruk, valamennyi középkorú túlsúlyos ember, aki nem mozog, és természetesen a szívbetegek. A kettes típusú cukorbetegség időben történő kezelése rendkívül hatékony, és költségtakarékos megoldás a társadalom számára - állítja a professzor, hiszen sokkal többe kerül, ha a cukorbetegeknél megjelennek a szív- és keringési panaszok is. Svédországban a diabetes páciensek kétharmadát ugyanis a szívpanaszok miatt kell befektetni a kórházba.

Teljes értékű élet cukorbetegen

Azért, mert valaki cukorbeteg, épp olyan teljes életet élhet, mint a makkegészségesek! Sokan csupán bátorító vigasznak gondolják ezt a megállapítást, pedig személyes példák hosszú sora szolgál bizonyítékul.
Latabár Kálmán (1902-1970), ahogy rajongói - főként a gyereknézők - nevezték: Latyi talán a legnépszerűbb magyar komikus volt a XX. században. Híres színészdinasztia leszármazottja: dédapja, Latabár Endre neves színész-színigazgató volt. Az ifjú Kálmán 1928-1931 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. A kritikusok Buster Keatonhoz, Chaplinhez hasonlították őket. A világhírű rendező, Max Reinhardt az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartotta a testvérpárt. Latabár Kálmán 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított mint Mujkó (Huszka: Gül Baba), Menelaos (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán: a Csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér), Nyegus (Lehár: A víg özvegy). Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Minden szerepére hallatlan gonddal készült, színpadi "rögtönzései" sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Munkásságát Kossuth-díjjal és számos egyéb kitüntetéssel ismerték el.
Egyre súlyosbodó cukorbetegségben szenvedett, az eredményes kezelést nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970-ben válságosra fordult, január 11-én végleg eltávozott, de kiváló alakításainak emlékét örökre őrzi az utókor.
Forrás: www.cukorbetegség.lap.hu

Köszöntjük új lakóinkat

Görcsönyben: Izsa Béláné, özv. Hetesi Istvánné, Szemenyei Sándorné, Gelencsér László, Margit Józsefné, Szabados József, Mellár István

Keresztespusztán: Kókány Jenőné

Óvodában:
-Én tévészerelő leszek - mondja az ötéves Benőke.
-Én meg rendőr.
-És te Móricka, mi leszel, ha nagy leszel?
-Felnőtt.

Barátnők:
-Mondd, Gizikém, te az én helyemben férjhez mennél a Gézához?
-Én a te helyedben bárkihez hozzá mennék!

Vendégségben:
-Móricka, tényleg ennyire szeretsz hegedülni, hogy még a vendégek kedvéért is játszol?
-Dehogy szeretek! Csak a Papa mindig megkér, hogy hegedüljek, mert akkor hamarabb elmennek.

Iskolában:
A tanító néni felteszi a kérdést:
-Gyerekek, ki tud egy állatot mondani?
Gabika jelentkezik: - Cickány.
-Nagyon jó - válaszolja a tanító néni.
Feri nyújtózkodik: - Tigris.
-Ügyes vagy Ferike.
Móricka majd kiesik a padból: - Kerekes bagoly.
-Na de Móricka! Ilyen állat nem is létezik!
-Dehogynem, tanító néni, bebizonyíthatom?
Másnap Móricka betolja a tolószékes Nagyapját.
-Na Tata, mikor látott utoljára nőt?
-Huhú, huhú.

Voltaire-nek, a híres francia filozófus - írónak egy fiatal drámaíró felolvasta a művét, és kérte, mondjon véleményt az alkotásról. Hosszú hallgatás után szólalt meg a tudós író:
-Nézze fiatalember, ilyen anyagokat majd csak akkor írhat, ha öreg, és híres ember lesz. Ilyen fiatalon sokkal jobb műveket kell alkotnia. Világos?

A művész tisztelői közül sokan tudták, hogy Verdi zenei karrierje nehezen indult. Első műve a bemutatón megbukott. Az előadás után, hazafelé menet az egyik jó barátja fel akarta vidítani a szerzőt, így hát megkérdezte tőle:
-De legalább fütyültek?
-Hát lehet ásítás közben fütyülni? - válaszolta keserűen Verdi.

Conan, az Európai

Nem értette, mi történt vele. Az este, mikor lefeküdt, még nem érezte azt, amit most érez. Valahogy minden olyan más volt. Határozottan emlékezett rá, hogy azzal a szándékkal feküdt le az este a tűz mellé, hogy másnap folytatja a harcot. Elvégre nem hagyhatja annyiban! Még azt hinnék, hogy fél, vagy gyenge! Hát nem!
Az igaz, hogy fájó sebeket kapott, melyek erejét is kikezdték. Igen. Ott Trianonnál! Az csúnya dolog volt! Nagyon összefogtak ellene. De túlélte. Már csak a seb sajog néha, és a lélek háborog. Igen, mert úgy tűnik, ismét azok vannak a másik oldalon, és hívják, akik akkor. Higgyen hát nekik? Kissé elbizonytalanodott az este a tűz mellett. Miért hívják? Jó lesz az, ha újra összefog velük? Hisz régtől úgy nézték egymást - amióta e tájra jött népével - mint két kutya a konc felett. Hajh, mikor még fiatalabb volt! Istenem, hogy szaladtak, akik ma kegyesen paroláznának véle. Mi a jó Nekik ebben a kézfogásban? Ezt kellene tudni! De a Táltosok sem mondanak semmi konkrétat. Csak azt bizonygatják, hogy el kell már tenni a kardot, harci szekercét, békejobbot kérni, és fogadni Tőlük.
Mi végre? Hisz nem csak Trianonnál bántak vele méltatlanul. A nagy háború után is, hogy magára hagyták! Akkor is a saját érdekeik szerint adták, vették Európa népeit! Ki szerencsés volt, az a nyugathoz került, mi többiek maradtunk a barbárok között. Bár ami igaz, az igaz. Egy - két Sámán - később - jól keverte a lapokat. Így valamivel könnyebb volt Conan népének. De a sarcot, azt meg kellett fizetni, az ellen nem volt apelláta. Mégis. Már utóbb a Barbárok vezetőivel arról is tárgyalt egynémely Sámán, hogy jó volna, ha a háború alatt elhurcolt törzsi relikviákat, kincseket visszaadnák. Hát tárgyalni, azt lehetett De a tárgyalásoknak - egyelőre - foganatja nincs! És ismét a nyugatiak kettős arca. Lám, Ők visszaadták István király koronáját, jogarát, palástját, mit Ők is hadizsákmányként vittek el Conan földjéről. Példát mutattak e látványos visszaadással. De a Barbárok vezetői ma is csak tárgyalnak, végeérhetetlen.
Felmerült Conanban - ahogy a hunyni készülő parazsat nézte - ez is úgy pislákol, mint 56-ban a forradalom lángja. Akkor is magára maradt Conan népe, a nyugatiak hagyták elbukni. És jött a megtorlás. Kit életétől, kit vagyonától fosztottak meg, kit "csak" megvertek, jó erősen, ahogy az dukál. És lám, az akkori verőlegényekből ma bülbül szavú Sámán lehet! Ki érti ezt? Conan nem értette. Ő csak a verés lélekben fájó nyomait érezte, a tőle elrabolt javait számolta, keserűn, mindhiába. A kárpótlás is csak egy nagy humbug volt! Azon is csak mások gazdagodtak! Ezért akarta hát folytatni a harcot. Ezért határozott így a hunyó parázs mellett.
De, ma már mások az érzései. Bár még ma sem tudja, jó-e, ha felhagy a harccal, és békésen mosolyog tegnapi árulóira, cserbenhagyóira. Az új Táltosok ezt akarják, bár nem sokat mondanak a jövőről, csupán annyit, hogy megint szép lesz. Mitől? Kinek? Conan már azt sem érti, hogy mitől vált egy átaludt tavaszi éj után Európaivá? Pedig az lett, a törzsi Táltosok, és a nyugatiak Táltosainak akaratából. Ők mondták, e naptól kik, és milyen feltételekkel tartozhatnak közéjük.
A tavaszi éj elmúlt, s ma már Conan is Európai, népével együtt, nem Barbár. Kérlek hát mindannyitokat, így bánjatok vele, ne szítsátok haragját, ne alázzátok azzal, hogy éreztetitek véle - szerintetek - tegnap még Barbár volt. Conan népével köszönt hát minden Európait, mint testvérét.

Bobdai György

Tisztelt Támogatók! A ,,Naplemente" kiadványunkon keresztül szeretnénk megköszönni azt a humánus hozzáállást, adakozást, amit tanúsítottak a Baranya Megyei Önkormányzat ,,Kastélypark" Módszertani Otthona 2004. május 11-én az EU csatlakozás tiszteletére szervezett megyei rendezvényre. Nagyon sokat segítettek abban, hogy a megye önkormányzataiból, - otthonaiból megjelent kedves vendégeink jól érezték magukat - és mi, az otthon dolgozói és lakói az ünnephez méltó rangra emelhettük a rendezvényünket. Örültünk annak is, hogy nemcsak támogatásukkal, hanem jelenlétükkel is megtiszteltek bennünket. Úgy érezzük, hogy a lelkes készülődés meghozta gyümölcsét, - egy jól sikerült, színes, hangulatkeltő, vidám szórakoztató programmal köszöntöttük az EU csatlakozást.

Rendezőség

Felelős kiadó: Dr. Keresztes Tamás intézet igazgató
Felelős szerkesztő: Bobdai György intézeti lakó
Szerkesztő bizottsági tagok: Bíró Ferencné intézetvezető főnővér, Benkőné Papecz Andrea, Kútfej Ákosné, Murai Boglárka mentálhigiénés munkatársak
Tördelő szerkesztő: Léderer Kinga módszertani munkatárs
Görcsöny, 2004. augusztus 6.

Naplemente