Isten útjai kifürkészhetetlenek
A nyolcvanéves Csepregi néni elbeszélése

Az elbeszélésem így kezdődik A Mecsek lábánál, egy baranyai kis faluban. Egy nyári vasárnap délután. A gyerekek a faluból körbefogják a hadirokkant Pista bácsit. És kérlelik, hogy csak mesélje el, hogy is volt. S Pista bácsi belekezd
- Hát. az úgy volt. hogy mi magyarok mindig háborúztunk Hol a csehekkel, hol a lengyelekkel, hol a szerbekkel. Történetesen akkor a szerbekkel.
Egy napon Pista bácsinak megjött a sas behívója, ami annyit jelentett, hogy azonnal menni kellett a háborúba. Volt sírás, rívás, kétségbeesés. Merthogy a felesége szülés előtt állt, és épp a vajúdás közben kellett itt hagyni. A jó szomszédokra és a rokonokra bízni. És indulni a frontra
Történt egyszer, hogy Szerbiában egy erdő szélén menetelt a magyar század. Az égő erdészházból egy újszülött csecsemő sírása hallatszott ki Pista bácsi - illetve akkor még Pista, hisz nyalka legény volt kilépett a sorból és kimentene a szerb asszonyt a kicsinyke csecsemővel. Lefektette őket a fűre. Alighogy elhelyezkedtek, összedőlt az erdészház.
A mentőakció ugyan sikerült, de
Pista bácsi elmaradt a csapatától. Ellenséges tűzvonalba került, és térdlövést kapott. Sebesülten pedig hamarosan fogságba esett. A sebe begyógyult ugyan, de az a térde örökre béna maradt.
A háború végeztével egy fogolycserének köszönhetően került haza. Mint kiderült, fia született. A kis Pistika.
Telt-múlt az idő, a kisfiú fölcseperedett, katonasorba került, bevonult. Édesanyja megsiratta, de a fiú megígérte, hogy rendszeresen ír majd haza. És állta is a szavát.
Hanem, egyszercsak háború következett ismét. A lengyelekkel háborúzunk éppen.

A kis Pistika szorgalmasan írta a tábori lapokat, de egyszer csak megszakadt e lapok sora. Édesanyja el is siratta a fiát. Mígnem egyszer idegen, ismeretlen kéz írta levelet hozott a postás Pistika édesanyja remegő kézzel bontotta föl a kupertát, s a következő sorokat olvasta
Drága, jó Szüleim, élek. Túl vagyok az életveszedelmen. S úgy van, hogy karácsonyra hazamehetek betegszabadságra. Csupán az a kérésem, hogy azt a nagyon jó katona bajtársamat, akinek az életemet köszönhetem, magammal vihessem Szüleim házába. Mert neki senkije sincs
A szülők várták a vasútállomáson a hazaérkezőket. Amikor már a karácsonyi asztalnál ültek, Pistika elmesélte, hogy tüdőlövést kapott, és a bajtársa egy kilométert cipelte a hátán, hogy a szanitécekhez érjenek
Most pedig, kedves bajtárs, fiam megmentője, mesélj te! - kérlelte
Pista bácsi a vendéget - Mesélj,
meséld el az életed történetét!
S a fiú belefogott a maga történetébe. Tört magyarsággal beszélt.
- Szerbiában születtem. Édesapám erdész volt, hősi halált halt a fronton. Édesanyám mindig arra oktatott, hogy szeressem a magyarokat. Mert egy magyar katona mentene meg az ételünket azzal, hogy kihozott minket az égő erdészházból.
Pista bácsinak könnyes lett a szeme
- Az a magyar katona én voltam, fiam - mondta nagy sokára.
Találó a cím: Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Az én lányom...
Fehér Dezső verse

Szerelmes az én lányom
Arcán s szemében ott a ragyogás,
S én nem bánom.
Tudom, egyszer elviszik tőlem,
Térben és időben messze lesz,
És én ritkán látom
De így van ez jól,
hiszen szerelmes az én lányom