Szegecs és körmölő fogó

Amikor negyvenegy évesen rokkantsági nyugdíjba küldték, Péter György otthagyta addigi állását, a mohácsi Vízügyi Társulás lakatos üzemét, és új céget alapított. A most hat éves Pig-Techn Kft. - részben az alapító újításait, találmányait megvalósítva - a sertéstenyésztés technológiai berendezéseit kezdte gyártani. Magyarul: fiaztatókat, malacnevelőket, etető- és itató rendszereket, amelyeket utóbb már számítógép vezérelt. A cég az első évben 50 millió forintos forgalmat mondhatott magáénak, ezt öt év alatt sikerült megtízszerezni.
Emellett Péter György új vállalkozást alapított. A Tier-Tech Kft. elsősorban baromfi-technológiák gyártója lett. Akad aztán egy - ugyancsak Péter György nevével fémjelzett - magyar-holland vegyes vállalat is, amely épületek utólagos hőszigetelését végzi.
A szívelégtelenség ellenére a Dél-Dunántúl egyik legsikeresebb vállalkozója ma is rengeteget dolgozik. Tavaly ő kapta a Pécs-Baranyai Kereskedelmi- és Iparkamara Innovációs-díját.

Beszélgetés Péter György mohácsi vállalkozóval

- Iparos dinasztiából származom: édesapáin, nagyapáin egyaránt kovács volt. Két-három éves gyerekként már a tűz mellett lábatlankodtam. Óhatatlanul is láttam, mit miért csinálnak. A szakmát a nagyapámtól tanultam, aki azon a véleményen volt, hogy a körmölő fogónak az ember keze ügyében kell lennie, bármi történik is.
- Mi az a körmölő fogó?
- Egy hegyes szerszám. Amikor letisztítottuk a patát, a szögek helyébe kellett betenni. Ha a ló megvadult, ezzel lehetett védekezni. De persze, nem volt szabad az állatot megszúrni.

- Az az érzésem, azt a fogót ön máig magánál tartja.
- Érdekes, és azt hiszem, jó meglátás. Az évek alatt kifejlődött bennem a konfliktusmegoldó készség. Még akkor is ezt mondom, ha ma sem vagyok elégedett ezzel a képességemmel. Sokszor pillanatok alatt oldok föl ellentéteket, máskor magam sem értem, miért nem lépek át egy-egy nem gazdasági természetű gondon hamar, és miért tologatom magam előtt hetekig.
- Ilyen fontos volna a gyorsaság?
- A gyorsaság - életstílus. A nagy döntéseket meglehetősen hamar hoztam. Mire más fölfogta, miről beszélgetünk, sokszor már tudtam, mit lépünk. Az utóbbi öt év, amit végig csináltunk, egész embert kívánt, és ugyancsak száguldás volt.
- A padlógázra még ma is szükség van?
- Lehet, hogy már nem kellene rohanni. De megszoktuk. És van ám az úgy, ha előttem megy lassan egy IFA, ki kell használnom a lehetőséget az előzésre, mert előfordulhat, hogy hosszú kilométerekig nem adódik majd újabb alkalom. És ha fölbukkan egy reménybeli üzlet, nem hagyhatom ki, mert nem tudhatom, mikor nyílik mód megragadni egy másikat.
- Szerelnem, ha kicsit visszatérnénk az időben. Hogyan alakult a szakmai karrierje?
- Mezőgazdasági gépésztechnikusként 1978-tól a Dél-Dunántúli Meliorációs Vállalat mohácsi kirendeltségén kezdtem dolgozni. Korábbi munkahelyeimhez képest itt kaptam először döntési jogkört. Rengeteget dolgoztam, hogy bebizonyítsam; huszonnyolc éves létemre megküzdök a feladatokkal. De a környezet nem volt megfelelő, és '81-ben eljöttein.
- Mi az, hogy nem megjelelő?
- Nem volt áram a telepen. Úgy hegesztettünk, hogy szereztem egy. még a háborúból itt ragadt orosz áramfejlesztőt. Amíg nem eszkábáltunk, nem volt ajtó a műhelyen, de nem volt satunk, satupadunk sem, a vasfűrész-keretet mi hoztuk - folytassam?

(Folytatás a 4.oldalon)

A' la Bamba

...vagyis Bamba-módra csak néztünk, amikor a falut egyszer meglepte a tél. Hóbucka-emlékeken kell átbotladoznom, hogy visszataláljak ahhoz az esztendőhöz.
Napokig nem mozdult semmi. A boltból kifogyott hús meg a kenyér, és a félősebbek legendákat meséltek tavaszig tartó telekről. Szünetelt a zabolátlan, ne haragudj, rohannom kell, ha tudsz, hívjál holnap fontoskodás, és kiderült, hogy anélkül is kiválóan elvan a világ. Csak a gyerekek ródliztak - alig néhányan sétáltak a hóesésben,
Akik néni mozdullak ki, esténként olvastak, amíg engedte az áramszünet. Ahol égett a gyertya, behavazott küszöbök lesték, mikor alszik el a világosság. A Pohnert-féle kávézóban új barátra leltünk, és éjszakánként rengeteget beszélgettünk sosem látott szomszédokkal.
Négy nap volt. Négy napig hullott a hó, csöndben, és ez a csönd lassan szárnyakat növesztett, és ott körözött a falu és a szőlőhegy fölött, apró zajokra lesve. Négy egyforma nap volt, négy olyan nap amikor négyszer álmodjuk ugyanazt, de olyannyira ugyanazt, mintha a községet egy fénykép négy azonos nagyításában látnánk.
Amikor elállt a havazás, és újra erőre kaptak a hangok, a csönd aláhullt szárnyaszegetten. Egy másik világegyetemben kellett folytatnunk egy másik életet - egészen másképpen - tovább.
Most tél van, téli délután... A nap tétován keresi a helyét a kémények között...
Olyan a falu, mint egy minden
valóság, és minden világegyetem fölött veszteglő szobor, és az ember biztosan, határozottan érzi, hogy még visszahull majd ránk az a szép, tiszta lepel.

-cz-