Karácsonyi
puncs
Közeledik az óév vége. Emlékezzünk
meg egy érdekes, 1848-49-es Kossuthtal kapcsolatos eseményről:
a kormányzó és környezete a szolnoki vonatnál, forró punccsal
köszöntötte az újesztendőt.
Serif
italtörténeti eszmefuttatása
A puncs, ez a hozzánk német közvetítéssel,
de Angliából érkezett szeszes ital a XVIII. századtól
lett társasági és ünnepi népszerű ital. Vastag falú, hőálló
vagy vékonyabb, fémtartóba helyezett üvegpohárban kínálták.
A reformkortól készítették a legkülönbözőbb ízekben és
a legkülönfélébb alkalmakra. Különösen a szilveszteri,
a báli mulatságokon, és a hölgyek összejövetelei alkalmából
fogyasztották szívesen. Sok irodalmi alkotásban is olvashatunk
róla. Így Jókainál, Mikszáthnál, vagy pl. Vajda Jánosnál:
,,Punccsal, rumos teával készültünk a hosszú útra"
vagy Móricznál: ,,Már hordták az inasok körül a friss,
forró puncsot" stb. A teából, cukorral, rummal, citrommal
és likőrrel készült szeszesitalt néhol tojással is keverték,
és különféle fűszerekkel, főleg fahéjjal, szegfűszeggel,
szerecsendióval ízesítették. A XIX. századtól minden jobb
receptkönyv több, kis variációval elkészíthető puncsleírást
közöl. Közülük választottunk Ciffray 1845-ös Magyar szakácskönyve
ajánlataiból.
Érdekes megemlítenünk, hogy már a XIX. század végén, jelesül
1889-ben a szakemberek körében ismert Glück-Stadler: Az
ínyesmesterség könyvében ismertették, hogy az angolok
a hindusztáni, ötöt jelentő pancsa szóból vették az ital
nevét. A puncsot ugyanis öt főalkatrészből készítik. Vízből,
konyakból vagy rumból, citromból, cukorból és szerecsendióból.
Napjaink Pommnen-Matuska: Italok A-tól Z-ig című könyvében
is ugyanígy magyarázza a név keletkezését. |
|
A legfrissebb
kiadványok egyike, Borbély László: Forró italok című könyve
ugyancsak bőséges kínálatot ad a különféle puncsokra.
A hajdani cukrászdák, kávéházak és mulatók italai a kardinál,
a püspökital, a barbarasz, a nikusz és a bavaroise szinte
teljesen eltűntek a kínálatból. A puncs néha még előfordul,
ahogyan két rokona, a krampapmpuli és a bólé is. Örülnénk
reneszánszuknak!
Puncs
közönséges módon
Dörzsölj el négy czitromhéjat két font
czukorral. Tedd a czukrot leveses tálba; az eldörzsöltet
pedig finom szőrszitára, facsarj bele tizenkét lat czitromlevet,
önts reá hat itcze forró vizet, mellyel fél lat thea meg
volt forrázva, azután önts hozzá egy butellia jó arakot,
tedd a tálat jól befedve jó pártűzre, mikor pedig már
fejér tajték kezd a szélén lenni, vedd le a tűzről, s
töltsd puncs pohárba.
Legjobb
puncs esszenczia
Keverj összve tizenhat lat friss citromlevet,
ötvenhat lat jamaicai rumot, és hadd úgy csendesen, negyvennyolcz
óráig; azután öntsd le róla, ami megtisztult; az allját
pedig szűrd itatós papíroson által: majd olvassz fel egy
font finom czukrot egy font vízben, vegyítsd mind összve,
ekképp készen van az esszenczia, melyből Thea levével
puncsot készíthetsz. Még jobb, ha a czukrot csak akkor
teszed hozzá. (Némi magyarázat: az arak rizsből vagy kókuszpálmából
erjesztett szesz, ezt később rummal vagy konyakkal helyettesítették.
A font 0,56 kilogramm, a lat 17,5 gramm, az icce 0,7 liter.)
Borbély
László mai receptje
Hozzávalók személyenként: három centi
rum, három centi konyak, egy teáskanál porcukor, kb. két
deci forró tej, szerecsendió. Elkészítés: egy két és fél
decis csészében vagy bögrében a porcukorral összekeverjük
a konyakot és a rumot, majd felöntjük forró tejjel. Újra,
alaposan összekeverjük, és a tetejére szerecsendiót reszelünk.
Újabban terjedőben vannak az úgynevezett Jäger-teák, amelyek
azonban nem pótolják a puncsot.
|