Vitray Tamás:
Ami tetszik nekem

Sorozat a szerző önéletrajzi írásaiból

Az én mesterségemben eléggé ritka, hogy olyan levelet kapjon az ember, ami maradéktalanul tetszik. A Néző sem azért ír, hogy elégedettségét közölje, inkább csak panaszkodik, vagy kifogásol. Leginkább szidalmaz. Azért is érzem fontosnak, hogy erről a levélről beszámoljak, mert ebben annyi minden tetszik nekem.
Már a küldő is tetszik nekem. Ez a neve:

,,Az Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott III.sz.Bizottság"

Nem semmi! Aztán, hű de tetszik nekem a megszólítás! Íme:

3. B/XVI-415/2003-10

Például arról eddig fogalmam sem volt, hogy ez én vagyok! Pedig nincs más megszólítás, és a fenti kódszám (aki nyilván vagyok) a megszólítás helyén szerepel, nem lehet tévedés.
A levél első bekezdésében tudósít arról, hogy rólam (pontos adatok, lakcím) még a múlt év májusában, zárt ülésen (!) határozatot hoztak.
Tetszik ez nekem, de nagyon! Nem fárasztottak meghívással, nem igényelték jelenlétemet, szépen bezárkóztak, és határoztak. Még csak arról sem értesítettek, hogy szóba kerültem. Mit idegesítsenek? De jó!
Hát még, ha elolvassák, hogy mit állapítottak meg!

,,A bizottság megállapítja, hogy Vitray Tamás tagja nem volt, így hivatásos - nyílt vagy szigorúan titkos - állományú tisztként a volt BM III/III-as csoportfőnökségnél, a budapesti vagy a megyei rendőr-főkapitányságok III/III-as ügyosztályainál, illetve ezek elődszervezeteinél nem teljesített szolgálatot.

 

Nem teljesített továbbá szolgálatot 1956-57-ben, karhatalmi alakulatban. Nem töltött be olyan politikai vagy állami tisztséget, amelyben a volt BM III/III-as csoportfőnöksége, annak helyi és elődszervezetei feladatkörébe tartozó adatokról, döntéseihez tájékoztatást kapott volna. Nem volt tagja a nyilaskeresztes pártnak."

Szóval nem. Nem voltam tagja, nem teljesítettem szolgálatot, nem töltöttem be, és még nyilas sem voltam. Nagyon, nagyon tetszik ez nekem, még ha ilyetén sejtéseim azért voltak is... Így igazán megnyugtató. És annyira tetszik, hogy ezt velem is közlik. Hiszen megtehette volna - mármint a Bizottság - hogy mindezt megállapítja, és nekem nem szól. Tán sosem tudom meg. Annyira demokratikus, annyira liberális, annyira humánus! Nem hiába - a három aláírásból kitetszik - három hölgy alkotta a Bizottságot. Mária, Éva és Judit. Kezüket csókolom.
Ami végül a legdemokratikusabb, legliberálisabb, legemberségesebb, és nekem mindenek felett legjobban is tetszik, az a határozat zárómondata:

,,A határozattal szemben, annak közlésétől számított 15 napon belül a Fővárosi Bíróságnál lehet keresettel élni."

Kedves Éva, Judit és Mária! Bármennyire komoly indíttatást érzek is, késztetést, hogy orvoslást keressek a kedves levelükben foglalt megállapításokra, hála az Önök által tanúsított bánásmódnak, dehogyis vetemedem én erre!
Ellenkezőleg! Hálatelt szívvel köszönöm, hogy ennyire komolyan foglalkoztak velem, emberszámba vettek, kíváncsiak voltak rám.
Cserébe még megállapításaikat is zokszó nélkül tudomásul veszem.