Söröző
a katedrálishoz
Bement az ember a nyáron, mondjuk, a Palatinusba, a Minaretbe
vagy éppen a Pezsgőházba, és nagyon kellemes meglepésben lehetett
része. A Zenélő Pécsi Gasztronómia rendezvénysorozatának ugyanis
- többek között - ezek az éttermek szolgáltak helyszínül.
Ami
a Vendégkönyvből kimaradt...
Az előadók és a vendéglátók ízlése szerint a
közhelyszerűen könnyű dallamoktól a folk-rockon át a blues-ig
sok minden fölbukkant ezeken az estéken. Mindeközben a konyhák
ünnepi fazekaiból, a fedők alól előbújtak a jó szagú gőzök, bejárták
a várost, és békét vittek az emberek korgó lelkébe.
Elfogódott vagyok: rám a reveláció erejével hatott a Palatinus
Grand-hotel Éttermének augusztusi sorozata, és ezen belül is a
Borisz-trió (szerencsére) többször ismételt jazz-estje.

Emlékezetes siker
a breitenbrunni szakácsversenyen
|
|
Talán azért is, mert ezt tartom a város egyik (ha nem ,,A")
legjobb konyhájának. És talán azért is, mert végképp kiderült,
hogy a zenekarban nem a nagyszerű zongorista, Borisz Jaksov, de
még csak nem is az egyébként kiválóan basszusgitározó Sándor Péter
az igazán nagy formátumú muzsikus, hanem a héttérben szerényen
meghúzódó, ám mindig pontos, úgyszólván tévedhetetlen dobos, Szabados
Gábor. A tavasszal szem- és főleg fültanúja voltam egy bravúros
beugrásának. Vitray Tamás műsorában az Európa-hírű zongorista,
Neumark Zoltán méltó alkalmi partnereként szerepelt. Két éve,
hasonló körülmények között, a Csontváry Múzeumban, Gerendás Pétert
segítette ki. Valószínűleg már régen, hogy is fejezzem ki magam,
nagyobb visszhangú termekben kellene játszania. Aki olvassa, adja
át tehát: Szabadost kéretik fölfedezni!
Zenei rovatunkat ezzel a sóhajjal be is rekesztem.
Más. Úgy gondoltuk, épp elég idő telt már el a Citrom utcai Rundó
Söröző újranyitása óta, itt az ideje bevizsgálni a régi-új támaszpontot.
Képzeljék el, az egyik törzsvendég, Pórteleki Péter még a fölújítás
előtt biztosra mert fogadni, hogy a bázis a régi nevén szerepel
majd megint. Bevallom, én reménykedtem, hogy nem. Bár a Graz tér
tőszomszédságában, egy német nemzetiség által is lakott városban
nem hat idegenül a német eredetű elnevezés, talán mertem volna
fennköltebb lenni... Nem tudom, mennyire közismert, hogy ez a
városrész - a történelmi hagyományokat tekintve - egyáltalán nem
a vendéglátásról volt híres. Az épület alatt ugyanis egy elég
tekintélyes méretű, XIV. századi, Szent Benedeknek szentelt templom
romjai, alapjai találhatók.
|
|
|
A ©vejkben valószínűleg legalább a katedrálishoz címzett
söröző lenne. Persze, a néven nem sok minden múlik, el nem tudok képzelni
például szerencsétlenebb, ostobább címet, mint Népszabadság, mégis ez
olvasható a legnagyobb példányszámú magyar politikai napilap fejlécén.
Beszéljünk is inkább a tartalomról! Szögezzük tehát le: a Rundó egy
hagyományos, a maga műfajában minden igényt kielégítő söröző, a bő torkúaknak
asztali sörcsappal, kellemes kerthelyiséggel. Öröm kézbe venni az étlapot
is. Egyfelől barátságos sörkorcsolyák (igényes, tudtommal helyben sütött
lepények, pizzák) hívogatnak, másfelől végre van egy hely a belvárosban,
ahol megtörik a húsételek sertés-marha-csirke monotóniáját. A soroltak
mellett ugyanis föllelhetni szarvast (pörköltnek készítik), borjút (paprikás
formájában adják), nyulat (kemencében sült combja képviseli), kacsát
(pezsgős káposztát rendeznek mellé), halat (ezen belül is bő a választék),
bárányt (bordáját megsütik), vaddisznót (a tárkonyos pörkölt egészen
kiváló), pulykát... Utóbbinál egy percnyi megállót kell tartanunk. Tudniillik
egy érdekességre hívom föl szíves figyelmüket. A bőségtál itt nem úgy
készül, mint sajnos, sok helyen, tehát nem az ebből is egy apró mócsingosat,
abból is némi csontos falatot kétes értékű összeállítását hozzák, hanem
olyasmit is szerepeltetnek, ami egyébként nincs az étlapon, vagyis egyedül
így juthatunk hozzá a füstölt pisztránggal töltött, rántott pulykamellhez.
Hát, kérem, ha ettek még finomat!
És akkor még annyit, hogy a második alkalommal ki ne hagyják a paprikás
rostélyost - a városban egyedül itt kapni - de feltétlenül tepsis burgonyával
kérjék ám!
És amikor megint jönnek...
Aranyos nyomdász úr, tényleg nincs még itt egy kis hely?
|