Mi volt még?
Kezdjük azzal, ami nem volt: eső, hála Istennek. Ami viszont volt: rengeteg jószándék, segítőkészség, sok ember. A becslések szerint háromszáznál is többen jöttek el. Itt voltak velünk az óvodások, községünk Női Kara, velünk ünnepelt aktív közreműködéssel a Nyugdíjas Klub, és az iskolából Kindl Tamás énekelt az egybegyűlteknek egy szép dalt. Együtt voltak hát a generációk, talán nem illúzió azt képzelnünk, hogy erre a néhány órára együtt volt a falu.
A falu, amelynek földrajzi és lelki tagoltságát is szimbolizálhatja bizonyos fokig ez a szobor - mondta az alkotás fölszentelésekor Horváth Sándor plébános, aki egyben arról is szót ejtett, hogy szerencsésnek tartja: a tér megálmodói Istennek is teret engedtek ezen a téren.
Grünwald Géza polgármester is annak reményében vette át a kivitelezők és szponzorok népes társaságától a további alakítás, fejlesztés előtt álló Unicum teret, hogy ez a megosztottság csökkenhet, s hogy a jó példának követői akadnak még.
Nem maradt program nélkül az este sem, a Diána kávézóban ugyanis megnyílt Credol Arzt görcsönyi képeiből egy kamara-kiállítás. Az azóta már lebontott tárlat képeinek jelentős része egyébként a faluban maradt: a budapesti művész csodálatos hangulatot, meghittséget és nyugalmat árasztó akvarelljeinek többségét ugyanis a látogatók megvásárolták.
A nap folyamán a Bamba Club tagjai igyekeztek méltóképpen megköszönni mindenki segítségét, és ahogy Besenyei Géza elnök fogalmazott: hálás szeretettel gondolnak minden támogatóra.
Késő este pedig halkan szólt a Diánában a dal:
Hanem az Unicumnál jobb itóka nincsen,
Csak egyet intsen, gyönyörű kincsem!
Már jön a pincér, hogy a korttyal felhevítsen,
s kedvre derítsen az Unicum!