Köztünk
élnek:
Kiss Sándor
Korom: 36 és fél ezer éves őskövület.
Súlyom: 59 és 63 kilogramm (tonna) között ingadozik.
Mélységem: 166 cm (km) - ez állandó.
Kedvenc időtöltésem: olvasás, zenehallgatás és persze a futás.
A népszerű sportoló - önmagáról
Eddig körülbelül egy tucatszor szaladtam végig a 25 kilométeres
Pécs-Harkány versenyen. Egyéni csúcsom 1 óra 37 perc, ezt, ha minden
igaz, 1986-ban teljesítettem.
A Pécs-Mohács maratonin négyszer értem célba, egy itteni, tavaly
májusi, 2 óra 52 perc 23 másodperces idő életem legjobbja. (Nem
sokkal több, mint az út menti falvakat érintő buszjárat menetideje
- a Szerk.)
Idén a Pécs-Szigetvár marton volt májusban, itt 3 óra 9 perc 30
másodperc szerepelt a nevem mellett. Ez a 140 induló között a hatodik
helyhez volt elég. Öt esztendőn át, 1991-től voltam tájfutó, 1997
óta hetente hétszer edzek, egy-egy maratoni táv előtt, egy hónap
alatt a táv tízszeresét futom le. Négy nap alatt tettem meg a 160
kilométeres dél-dunántúli Kék túrát, és végigmentem az 1080 kilométeres,
országos távon is.
Egyedi cserépkályhák és
kandallók készítése
Schulteisz Ákos
www.extra.hu/kalyha
Telefon: 72/461-168
Fax: 72/461-204
Mobil: 30/235-39-02 |
|
Breitenbrunni
anziksz
- Kicsit sietnünk kell, ötre jön Rudi - figyelmeztet egyik délután
Rozi, a vendéglátónk. Nem egészen értem. Rudi macska folyton a
ház körül sertepertél. Miért esemény az, ha ma ötkor ismét ott
tekereg? És egyáltalán: honnan tudja egy cica, hogy éppen öt óra
van? Kétségeimet meg is osztom a háziasszonnyal, aki jót nevet,
és elmondja, hogy nem Rudi látogatását várjuk, hanem a lányáét,
Trudiét... (Trudi a Gertrúd beceneve.)
Sz.Koncz
István élménybeszámolója
Nevezett hölgy egyébként igen szemrevaló asszony, és bár életében
először lát minket, sőt, vélhetően magyar embert is, a helyiekre
oly jellemző módon mégis végtelen kedvességgel alkalmazkodik sete-suta
kommunikációnkhoz. Hiszen a nemrég hazatért görcsönyi csapat közel
egy hetes látogatását javarészt ez jellemzi. Nincs idegenkedés,
nincs távolságtartás, csak barátságos, kedves gesztusok vannak.
Odafelé menet persze ezt még csak sejtjük, illetve, akik a korábban
jártak már itt, emlékeznek is rá. Az első nap aztán van alkalmunk
megbizonyosodni, hiszen az idő nagyobbrészt a háziakkal telik.
Talán jól is esik ez a kis szünet a kétségtelenül fárasztó buszozás
után. A délután aztán már a tortáké, szépen belendül aktív kalória-felvételi
terápia. Betegesen sovány embereket szoktak ilyen gyógymóddal
kezelni. Náluk általában napi negyed vagy fél kiló gyarapodás
érhető el. A magunkfajta jól tápláltaknál (az experimentumok tanulsága
szerint) ez négy-ötre mehet föl...
A torták egyébként az épülő sportcsarnok hűvöséből varázslódnak
elő. Ez a bizonyos sportcsarnok külön szám! Becsületére válna
akár még Pécsnek is. Eddig tízezer (!) óra társadalmi munka fekszik
benne, és nagyjából ugyanennyire lesz még szükség a befejezésig.
(Folytatás a 4. oldalon)
|
|
A' la Bamba
...vagyis bamba módra hiba volna a gyógynövényekkel foglalkozó tudományra
úgy tekinteni, mint ami csak a növények gyógyító tulajdonságaival törődik.
A herbológia több ennél: a herbalista élet- és szemléletmód sajátos,
kultúrált viszonyulás a természethez, annak teremtményihez. A herbalista
szemléletmód eleven kapcsolatot biztosít a természettel, kölcsönhatást
a vadon élő lényekkel. Viszonyulásuk nem pusztán esztétikai szempontú,
mivel a természet szépsége iránti megbecsülésük gyakorlatias szemlélettel
és magatartással párosul, amely a ,,használni, de nem kihasználni"
elvén alapszik. A herbalista - akár csak az indiánok - nem csak a szépséget
tiszteli a természetben, hanem a táplálékok és gyógyhatású anyagok értékes,
természetes forrását is becsüli a mindennel ellátó ,,otthonban".
A herbalista szemében tehát a természet mindenről gondoskodó, mindenre
megtanító pozitív erő. Mindenre úgy tekint, mint aminek rendeltetése,
célja van, amelyet csak akkor ismerünk föl, ha megtanulunk türelmesek
lenni, ha kifinomult, és kevéssé érzékeny érzékszerveink együttesen
teszik lehetővé, hogy higgyük, fölfedjük és megértsük azokat a titkokat,
amelyeket ez a tanító tartogat számunkra. A természet nyíltan elmondja
titkait formák, színek, illatok, hangok és ízek formájában csakúgy,
mint finomabb, rejtettebb jelek útján.
Meglehet, végső rendeltetésünk, sorsunk, hogy túllépjünk a természeten.
Előbb azonban újra meg kell találnunk benne a minket megillető helyet.
Besenyei Géza
|