Levélélet

Csille Zsolt verse

Mikor egy falevél lehullik, úgy érzi nagykorú lett
Szabadon szállva egy új világot megismerhet
Az őszi szél lendülete messzire viszi
A jövőbe vetett hite az egeket veri

Mikor a tavaszi nap első sugara meleget adott
A fa, mint szülő, sok kis rügyet hajtott
Megjelent a világ gyönyörű csodája
A kis levél elindult hódító útjára

A fa védő szárnyai alatt szépen nevelkedett
Élvezte az életet, hiányt semmiben nem szenvedett
A fa saját vérével táplálta,
Míg a levél az alatta zajló életet bámulta

Egész nyáron csendben figyelt
Születési helyétől messzebb csak akkor ment,
Amikor egy nagy vihar szélt kevert
És a fa ágaival messzebb lengett

Eljött az ősz, és kezdte mind jobban úgy érezni
Ez a világ már túl kicsi neki
Ő már felnőtt, többet kell a világból látni
Mindent itt hagyva, a nagybetűs életet kell megismerni

Egy szelesebb napon eljött a várva várt pillanat
Végre valóra válthatja a titkos álmokat
Megtudja, miért tanult egy évig oly sokat
Elszakítja a szülői láncokat

Ekkor a falevél lehullik, úgy érzi nagykorú lett
Szabadon szállva most egy új világot megismerhet
Az őszi szél lendülete messzire viszi
A jövőbe vetett hite az egeket veri

Csoda ez a világ, csoda és varázslat
Millió másik levél szövi a titkos álmokat
De ő mind közül előbbre való
Mert ő már szabad, nagykorú és lázadó