Az ilyen borok fejtésénél, miután a fogadó hordóban 100 liter/1 darab kénlapot elégettünk, 100 literenként 2-4 dkg kénport tegyünk, attól függően, hogy milyen erős a barnatörés. Egészséges borokhoz 1-2 dkg borként számoljunk 100 literhez.
A jobb keveredés érdekében előbb egy-két vödör bort öntsünk a fogadó hordóba, majd a jól elkevert ként öntsük hozzá, és utána a többi bort. Úgy gondolom, ma már nem nagyon merül föl a kérdés, hogy kell-e kénezni a bort? A jó bor helyes, okszerű kénezéssel születik. A kénezéssel minden borhibát és borbetegséget megelőzhetünk. Az a helyes eljárás, ha a musthoz az első fejtéskor több ként használunk, majd a többi fejtésnél kevesebb is elég. Okvetlenül tartsuk szem előtt, hogy a túl kései fejtés a borok betegségéhez vezethet (seprőíz, egéríz). A további fejtések időpontját a gazda dönti el, akinek szinte kötelessége sűrűn kóstolgatni, ellenőrizni a borát. Amikor a pohárba eresztett bor már nem pezseg, ,,lusta", akkor végezzük el a második (tavaszi) majd harmadik fejtést.
Fontos művelet a töltögetés. Akármilyen kis mennyiséget emelünk ki, azonnal pótoljuk, mert a levegő oxigénje sietteti a bor érését, ó-ízt, ,,darab-ízt" kap, és megecetesedik.
A bor rendellenes elváltozásai megelőzhetők, ha a fentiek szerint járunk el, valamint betartjuk a tisztasági szabályokat. Amennyiben mindennek ellenére rendellenes változás alakul ki, akkor átfejtjük és kénezzük a bort. Leginkább a lágy borokra kell ügyelni, mert azok hajlamosak a betegségre.
Végezetül szeretnék néhány gondolatot fölidézni a borok érzékszervi bírálatához (kóstolás), hogy olvasóink és Clubunk tagjai is véleményt tudjanak formálni az eléjük tett borok minőségéről.
Először is a kóstolást végző személynek nem szabad éhesnek vagy túlságosan jóllakottnak lennie.

(Folytatás a negyedik oldalon)