Igen ám, de kiderült: ilyesmihez csak hozzátartozónak van joga. Hozzátartozókról azonban a polgármester sem tud. Illetve valahol Komlón lakik a már emlegetett lány, de ki tudná, vajon a saját nevén, vagy az asszonynevén-e? Meg aztán: azóta az örökösödési ügy óta amúgy sincs is köztük kapcsolat. Végül a rendőrségen elfogadták, hogy a jegyzőnő bejelentést tesz: eltűnt a falu szegénye. Opova Ferenc neve fölkerült hát arra a végeláthatatlan listára, amelyiken az ismeretlen helyen tartózkodók szerepelnek, és amelyiken olyan nehéz megtalálni akár csak egy nevet is.
- Volt ott egy kaposvári asszony - fűzi tovább történetét Opi -, de ő már teljesen tönkrement idegileg. Másfél éve még a házat sem hagyhatta el, és időnként, jó alaposan megverték. Én is csak egyszer-kétszer láttam, amikor a házban akadt dolgom. Egyébként alig lehetett vele beszélni, mert mindentől borzasztóan megijedt.
- Gondoltam, ha másért nem, talán a nyugdíjáért majd csak hazajön, akárhol van is - mutatja a rövid utat a posta és a polgármesteri hivatal között Grünwald Géza. - Megkértem a postamesternőt, ha Opi jelentkezik, azonnal értesítsen.
- Az volt a szerencsém - magyarázza Opova Ferenc -, hogy elfogyott a pénzük. El akarták adni az egyik kancát. Háromszázötvenezer forintot kértek érte. Kétszázötvenet még csak megért volna, de kérdem én, ki ad egy kancáért, egy olyan kancáért háromszázötvenet? Senki. Úgyhogy a nyakukon maradt, és nem tudtak pénzhez jutni. Megkérdezték, mennyi a rokkantnyugdíjam, mondtam, hogy tízezerhatszáz. Az elég lesz, mondták, megint beraktak a sárga Zsiguliba, és irány Görcsöny. Bemehettem a postára, ők pedig ott vártak a bejárat előtt. De hamar kiderült, hogy csak másnap reggel vehetem föl az összeget.

- A postamesternő mindenről beszámolt, én pedig úgy gondoltam, helyesebb, ha a hivatalban intézzük el a dolgot. Áthozattam tehát a pénzt hozzánk - meséli Grünwald Géza. - Másnap megint megjelent a posta előtt a sárga autó, majd egész a hivatalig jött a - most már így mondom - fogoly mögött lépésben. Ott aztán megállt, Opi bejött, én kifaggattam, majd kihívtam a rendőröket. A pécsi négyes rendőrőrssel nagyon jó a kapcsolat, hamar jönnek, ha szólunk nekik, úgyhogy itt voltak egy-kettőre, és lefogták a két jómadarat. Persze, Opovát is bevitték kihallgatásra, de délután már kinn álldogált a sarkon megint.
A helybéli kávézó csöndes. Újabban nincs se tévé, se magnó: a tulaj nem győzte fizetni a januárban megemelt jogdíjakat. Amúgy is hóvégi a forgalom, alig néhányan kortyolgatják a délelőtti feketéjüket, meg a betevő felest. A szomszéd most jött éppen, bömbölteti az autóban a rádiót. Odabenn a még mindig riadt Opi meséli történetét, idekinn viszont már valamelyik kereskedelmi adó üvölt:
- Hová tűnt Demon Hill? Hová tűnt Demon Hill?

Téli Költemény
Szeidlné Zsoldos Éva verse

A téli napsütésben megláttalak én
S szívemben azóta a szerelem lángja ég.
Azt mondtad, szeretsz, míg élsz
Örökre hűséget esküdtél.
S mégis: oly hamar elmentél.

Azt mondtad, nem hagysz el soha már
Mindig csak reám vársz.
Azt mondtad: velem az élet édes,
Napsugaras és fényes.
Ha velem vagy, magad a fellegekben érzed.

Aztán pár hónap, s elszállt a boldogság
Már nem égett többé szemedben a láng
Azt mondtad: ne haragudj, kérlek,
Szép volt, de már elmúlt végleg
De megőrzőm emléked, míg élek.