| |
Oldalak: | 1. | 2. | 3. | 4. | A'la Bamba 2003. húsvét 4.oldal |
Fehér Dezső rovata Egy taxis az erdő szélére érve, húsz órai szolgálat
után úgy határoz, hogy néhány órát bóbiskolni fog. El is szunyókál,
amikor arra fut egy kocogó, bezörög a szélvédőn, és megkérdezi, hány
óra? Olvasóinkhoz!
|
Késve, és nagyon szerény terjedelemben vehetik kézbe e havi lapszámunkat
Olvasóink. Március 15. Az ünnepi beszéd rövidített változata Az 1848-49-es szabadságharcnak március 15-e a karácsonya. Körbeveszi a születés misztériuma. Az, a ma már megfejthetetlennek tetsző csoda, hogy Magyarország fővárosa éppen Pozsony, és hogy az események onnan indulnak ki, s terjednek át Pest-Budára. A világosi fegyverletétel ugyanakkor a forradalom húsvétja. A tudható, a kiszámítható, az előre látható tragikus vég valamennyire a születés örömét is beárnyékolja. A Szentírásban boldogan olvassuk, hogy a már nem éppen fiatal Erzsébet szíve alatt Mária látogatásakor fölujjong a gyermek. |
A néma Zakariás újból megszólal, amikor
a fiúcska nevét kell megmondania. És bár az idős szülők nem érik meg,
mégis elgondolkodtató, hogy mit gondolnának a fiúk haláláról, arról a
pillanatról, amikor Keresztelő Szent János fejét veszik? Hát ezért kellett?
Érdemes volt? Ezért örültek ők ennyire az ő Jánoskájuknak? - gondolhatnánk
hitetlen fejjel. Nyilvánvalóan nem ezért. Hanem azért a küldetésért, amit
létével, életével Szent János beteljesített. Hogy tudniillik előkészítette
valakinek, történetesen Jézus Krisztusnak az útját, akinek ő, saját szavai
szerint még a saruszíját sem oldhatta meg, merthogy méltatlan volt rá. 1848-49 is előkészít valamit. Jelesül egy folyamatot, amely nélkül nem lehetne 1867, amely nélkül nem jöhetne létre a kiegyezés. 1956 is hasonló szerepet tölt be a közelmúlt történetében. Előkészíti 1968-at, 1989-90-et, végső soron azokat a napokat, amelyeket ma élünk. Lehet, hogy ez volna az újkori forradalmak küldetése? Nehéz erre feleletet adni. Különös módon mintha mai napság is ilyen, sorsfordító időket élnénk. Most ugyan nem egy forradalomtól várjuk, hogy megalapozza a jövőnket, hanem egy népszavazástól. Ki így, ki úgy. Akad, aki titkon abban reménykedik, hogy a végeredmény a rövidebb szó, a nem lesz. Mert így érzi biztonságban magát, gyermekei holnapját. Mások az igent várják, és azt a hétköznapokat jobbító évtizedet, amely az ő életükben is eljöhet még. Tudnunk és éreznünk kell, hogy jövőt formálunk, ha elmegyünk szavazni. Akár igennel voksolunk, akár nemmel. És bármi lesz is a végeredmény, látnunk kell, hogy mi csak előkészítői vagyunk egy folyamatnak. Ha a fejünket nem is veszik, a jövőnkért, vagy inkább a gyermekeink jövőjéért rengeteg áldozatot kell majd hoznunk az előttünk álló években. Egy dolgot azonban nem szabad szem elől tévesztenünk. Egy varázslatos, nagy író mondását, Karinthyét, aki szerint az emberért minden áldozatot meg kell hozni, csak az emberáldozatot nem. Szóval, nem lesz egyszerű. Még az is előfordulhat, hogy valaki rád lő. De akkor is adj neki inni. |
| |
|
|
A'la Bamba |

