Vitray Tamás:
McEnroe,
a kvízmester

Sorozat a szerző önéletrajzi írásaiból

Hivatalból kellett külhonba utaznom nemrégiben. Az egyik napon a szokottnál korábban végeztem, de mert már reggel hatkor buszon ültem, kissé fáradt voltam, nem mentem sehová, inkább tévét néztem.
Vetélkedő. Na, nézzük, mi napjaink korszerű játéka? Azt tudom, hogy a tendencia a ,,Leggyengébb láncszem" típusú, kissé sokkolóan kemény hangvétel. Rideg, szikár, gyors tempójú játék. Semmi humánum, semmi kultúra, semmi nyafogás, semmi derű.
A játékvezető ismerősnek tűnt, ám nem tudtam elhelyezni, hol láttam én ezt az arcot. De tudtam, hogy ismerem. Méghozzá jól. Hát, a műsor végéig sem jöttem rá, csak már a vége főcímből, de Önöknek elárulom: John McEnroe volt, a közelmúlt fantasztikus teniszcsillaga.
Hát, akkor nézzük a játékot!
A játékos egy süllyesztőből indul. Ott ültetik be egy fogorvosi székfélébe, és (mint később kiderül) csatolnak rá pulzusszámlálót. Amikor a süllyesztőből a stúdiószintre emelik, döbbenten látom, hogy lángok veszik körül. Mint Brünhilde köré Wotan a fermán mitológiában, tűzkoszorút fon köré a bölcs berendezés. Ha jól emlékszem, hét kérdésre kell megfelelnie, ezzel kettőszázötvenezer dollárt nyerhet. A kérdések három-négy alternatívát adnak, ebből kell a helyes választ megtalálnia. Ám adva van egy bizonyos pulzusszám, amit nem léphet túl. Kijelzőn látom a pulzusszámát, látom, hogy változik izgalmában, ha nyer, izgalmában, ha a kérdés nincs ínyére, ha kétségbe esik, hogy vállalja-e a következő kérdést, vagy kiszálljon. Ha a megszabott pulzusszámot átlépi, nem válaszolhat, és egy idő után kieshet.

Addig is másodpercenként száz dollárt levon a gép a már megnyert összegből. És mindez még nem elég, legalább két ízben horror-epizód ijeszti. Mondjuk olyan, hogy egy élő kígyót eresztenek le fentről az orra elé, és az ott tekereg centiméterekre az arcától.
Szóval, mindent megtesznek, hogy felugorjon a pulzusszáma. Tetejébe a játékos egy közeli hozzátartozóját is beteszik a kép sarkába, amint az hangosan nyugtatgatja a játékost, nehogy elnémítsa a magas pulzusszám.
Összegzem: lekötözve, lángnyelvekkel melegítve, hatalmas összeg megnyerésének reményében, ,,kígyóval-békával" ijesztgetve (a hozzátartozója is idegesíti, szerintem az a legjobban), kell a játékosnak megőriznie nyugalmát. Láttam egy hölgyet, aki eljutott százhúszezer dollárig, ám a következő kérdésen elakadt, mert pulzusa úgy felugrott, hogy nem válaszolhatott. Míg várták, hogy lejjebb menjen, lejárt az erre szánt idő, és ő kiesett. Azon csodálkoztam, hogy nem kapott ott, rögtön infarktust.
Ez tehát a játék. Jelzem, McEnroe igen kellemesen jól vezeti. Azért annyit megkérdezek, így ,,szónokilag": Tessék mondani, normálisak ezek?

A tanács munkája
Most már szinte városiasak nálunk az igények. Például a szórakozásban a legnépszerűbb fővárosi művészek helyben adott műsoros estjei.

Részlet a Görcsöny című kiadvány 1973 augusztusi számából

A község vezetőinek arra kell törekedniük, hogy ezeket az igényeket kielégítsék. A tanács vezetői tehát felmérték a lehetőségeket. Elsősorban a rendelkezésre álló pénzt. Ez a pénz azonban lényegesen, kevesebb, mint amennyit a lakosság által elvárt fejlesztések kívánnak.