Vitray
Tamás:
Amióta
olvastam a hírt...
Amióta olvastam a hírt, képtelen vagyok
elfogadható magyarázatot találni rá. Hogy tudniillik egy malamut
kutya halálra mart két kisbabát. Állítom, hogy akinek kutyája
volt, vagy van, nem értheti, fel nem foghatja, hogyan volt ez
lehetséges. Én sem értem, de ez az én bajom...
Sorozat
a szerző önéletrajzi írásaiból
Tudtommal ez a malamut amúgy sem agresszív fajta,
aztán csak úgy odamegy a babák fekhelyéhez, ágyához vagy kocsijához,
és nekik esik!? Az én kutyám, a német juhász hölgy falánk, mint
egy fekete farkas, de nem lehet olyan éhes, hogy ne a legnagyobb
óvatossággal vegye ki a jutalom-kolbászdarabkát a kezemből. Az
a malamut meg vadul belemélyesztette a két metszőfogát a kis csecsemőkbe?!
Sehogyan sem értem, de ez már csak az én bajom...
Ha meglátom, hogy valami maradék odaragadt a fogához, megragadom
szerelmetes Lizimet, hosszan kapirgálom a fogáról, és ő a világért
se mozdulna, pedig de nagyon utálja, hogy a szájában turkálok...
Az a szerencsétlen kutya (a hír szerint Csepelen történt az eset)
néma csendben falatozgatott a két gyerekből, miközben az otthon
tartózkodó anya nem hallott semmiféle vérszomjas morgást? A gyerekek
nem sírtak fel fájdalmukban? Nem értem, nem értem, de mondom,
most már ez csak az én bajom...!
|
|
Tudjuk, mi lett a
malamut sorsa a szörnyű tragédia után. Ebben és egy múltkoriban
történet esetben is injekcióval végleg elaltatták a kutyát. Megbüntették,
mint fővétkest. Én azért ezt sem értem, de ez is csak az én bajom
csupán...
Még cseng az eset visszhangja, még csócsálják a bulvárlapok, mikor
itt az új kutya ,,ügy". Nem tudom, hallottak-e róla? Hallottak-e
a többtucatnyi megnyúzott kutya esetéről? A zsákban talált, fülüktől
megfosztott kutyatetemekről?
Sok kivégzett, senkinek sem ártó, kivert vagy éppen hirdetésre eladott
kutya sorsa teljesedett be azokban a zsákokban. Ezeket az állatokat,
ki tudja, milyen ,,egyszerű" eszközzel elpusztította ,,hű"
társuk, az ember, majd nekik esett, hogy még meleg testükről lehúzza
a bőrt. (Azt hiszem, így könnyebb nyúzni.) Aztán már csak a szállítás
volt hátra, akár belföldre, akár - mint hírlik - Olaszországba.
No és a kasszírozás... Ami a lényeg.
Kell-e mondanom, hogy iszonyodva ültem még percekig, amikor ezt
a hírt hallottam a rádióban? Irtóztató, borzalmas a malamut históriája!
Ölt az oktalan állat, a gazdája gondatlansága miatt... Most meg
ez a tömeges kivégzés, az állatok bőréért! Mondom, ott ültem még,
és elmondhatatlan érzések kavarogtak bennem.
De -és ez már az én bajom (is)- egyetlen percig sem mondhatom, hogy
nem értettem... Sajnos.
|

|
|
A'
la Bamba
...tehát bamba módra, de méltósággal és tisztelettel emlékezünk március
15-ére.
Az 1848-49-es szabadságharcnak március 15-e a karácsonya. Körbeveszi
a születés misztériuma. Az, a ma már megfejthetetlennek tetsző csoda,
hogy Magyarország fővárosa éppen Pozsony, és hogy az események onnan
indulnak ki, s terjednek át Pest-Budára. A világosi fegyverletétel ugyanakkor
a forradalom húsvétja. A tudható, a kiszámítható, az előre látható tragikus
vég valamennyire a születés örömét is beárnyékolja. A Szentírásban boldogan
olvassuk, hogy a már nem éppen fiatal Erzsébet szíve alatt Mária látogatásakor
fölujjong a gyermek. A néma Zakariás újból megszólal, amikor a fiúcska
nevét kell megmondania. És bár az idős szülők nem érik meg, mégis elgondolkodtató,
hogy mit gondolnának a fiúk haláláról, arról a pillanatról, amikor Keresztelő
Szent János fejét veszik? Hát ezért kellett? Érdemes volt? Ezért örültek
ők ennyire az ő Jánoskájuknak? - gondolhatnánk hitetlen fejjel.
Nyilvánvalóan nem ezért. Hanem azért a küldetésért, amit létével, életével
Szent János beteljesített. Hogy tudniillik előkészítette valakinek,
történetesen Jézus Krisztusnak az útját, akinek ő, saját szavai szerint
még a saruszíját sem oldhatta meg, merthogy méltatlan volt rá.
1848-49 is előkészít valamit. Jelesül egy folyamatot, amely nélkül nem
lehetne 1867, amely nélkül nem jöhetne létre a kiegyezés. 1956 is hasonló
szerepet tölt be a közelmúlt történetében. Előkészíti 1968-at, 1989-90-et,
végső soron azokat a napokat, amelyeket ma élünk. Lehet, hogy ez volna
az újkori forradalmak küldetése?
Nehéz erre feleletet adni.
Anton Szvick
|