Firkák
a söralátéten
Szellemi távsörözésünk második korsaja legyen: Krúdy korsó.
Illő ez. Legalább ennyivel tartozunk Gyula bácsinak, és legalább ennyivel
érezhetjük irodalmi italnak a sört.
Dr. Seregélyesi János írása
Kezdjük magával a sör szóval.
E számunkra oly megnyugtató szó jó néhány Krúdy elbeszélésben ilyes-formán
jelenik meg:
- Nagyságos uram! Tessék a sör!
- Nem sörnek híják ezt barátom! - Hanem? - Sernek.
Rezeda Kázmértól kezdve Szindbádig nem kevés Krúdy szereplő oktatja
így a pincéreket.
Honnan ez az etimológiai pontosság? Nem könnyű kideríteni.
A számunkra oly kedves és megnyugtató sör szavunk meglehetősen régen
került szókincstárunkba. Valószínűleg még a honfoglalás előtt fogadtuk
magyarrá. Ma már jóformán kinyomozhatatlan, hogy milyen közeli nyelvek
milyen szóáttételein keresztül.
Így aztán - legnagyobb sajnálatunkra - nem tudunk honfoglaláskori sörmárkákról.
(A tervezett, hatalmas millecentenáriumi költségekből talán erre is
kéne valamit fordítani... legalábbis megérne egy sörös-közös gondolkozást...
persze a költségvetés pénzén, esetleg bizonyos söradók bizonyos mentessége
formájában... velünk lehetne beszélni... a sör kompromisszumokra késztet.
No, de vissza Gyula bácsi asztalához.)
Ser szót viszont, bármilyen archaikusnak is hangzik, nemigen ismernek
szótáraink.
Honnan vette tehát Krúdy az általa szívesen használt sert? Író barátai
szerint otthonról, a Nyírségből hozta magával ezt a szót, ott használják,
vagy legalábbis használták Krúdy fiatal kora idején ezt a kifejezést.
|
Krúdy egyébként csak bizonyos
helyeken ivott sert, így például az egykori London Szálló Éttermében,
ami valahol ott állt a Nyugati pályaudvar mellett, vagy Óbudán, a Bródy
kávéházban, ami a mostani Új Sípos Vendéglő falai között képzelhető el.
Hőseit viszont bőségesen itatta serrel. A ser könnyű italnak, nem is igazán
alkoholnak számított Krúdynál.
Szereplői általában délelőtt isznak sert, mintegy étvágygerjesztő gyanánt,
vagy karneválszerű déli csapolásokról ír, határmenti kisvárosokban, ahol
megjelenik az egész városka.
De folyik a ser a Fehér Lóban, a Zöld Ászban vagy a Fácánban is.
Általában füles poharakban kérik az italt, és hanzli, vagyis maradék sör-habbal
való olcsó manipulációk nélkül. És legtöbbször schwechatit isznak, ami
ugyanazon öreg Dreher tulajdonában áll, mint a pesti, Kőbányai Sergyár.
A söröző pedig iszik, elmélkedik, akár álmodik is. Gyönyörű mondatok jutnak
eszébe ilyenkor, fantasztikus fölismerésekre jut.
A legszebb gondolat az Arabs Szürkében hangzik el, ami minden serkedvelő
jelmondata lehet:
,,Van valami rejtély a ser körül, amely rejtélyre sohase jő rá ember
fia!"
(A legfrissebb kutatások szerint a ser szavunk ótörök jövevényszó. S.J.)
|
A
sörkertész
Márió a napon felejtette kibontott sörét. Megbuggyant, gondolta, és dühében
rálocsolta az egészet a rügyeit éppen hogy csak bontogatni készülő, tízéves
barackfájára.
Mudik Rita novellája
Aznap csökkent érdeklődéssel szemlélte büszkeségei,
a virágok fejlődését és kevesebb lelkesedéssel kapálta végig a számára
oly kedves veteményest, mint bármikor azon a tavaszon. Aztán másnapra
történt valami.
- Csoda! Csoda történt - vakargatta ütemesen a fejét Márió a barackfa
előtt. Egyetlen nap alatt virágba borult az egész fa. A gyenge nap fényétől
virágai glóriát szikráztak maguk köré, pompás volt, a maga nemében elragadó,
és gazdája szerint talán túlságosan is hivalkodó.
- Te jó ég! Ez egy nő... - mondta Márió, és kezdett másképp nézni a fára.
Majd, amikor végiggondolta az egészet, megállapította - ...és szereti
a sört!
Vidám tavaszi szél libbent át a kerten, és a barackfa bólogatni látszott.
- Hát, én megbolondultam - gondolta a gazda, és bement a házba. Számolgatni
kezdett. Ha csak a permetszert és a tápsót helyettesítené vele... - Ha
megbolondultam, hát legyek egészen bolond!
Kibontott egyet kedvenc söréből, magának pohárba töltött, a maradékot
üvegből locsolta a fára, ahogy azután minden nap. A fa hatalmas, különleges
aromájú, egészséges és szép gyümölcsöket termett. Egyet Márió evett meg,
ajándékként, a többit piacra vitte, és mint bio-barackot, jó áron adta
el.
A következő évben már az egész gyümölcsöst sörrel locsolta, és ha rákérdeztek
a vevők, vagy a kíváncsi, esetleg irigy termelők, mindig így felelt:
- Nincs itt semmi titok. Csak barátja vagyok a fáimnak...
|