Krúdy egyébként csak bizonyos helyeken ivott sert, így például az egykori London Szálló Éttermében, ami valahol ott állt a Nyugati pályaudvar mellett, vagy Óbudán, a Bródy kávéházban, ami a mostani Új Sípos Vendéglő falai között képzelhető el.
Hőseit viszont bőségesen itatta serrel. A ser könnyű italnak, nem is igazán alkoholnak számított Krúdynál.
Szereplői általában délelőtt isznak sert, mintegy étvágygerjesztő gyanánt, vagy karneválszerű déli csapolásokról ír, határmenti kisvárosokban, ahol megjelenik az egész városka.
De folyik a ser a Fehér Lóban, a Zöld Ászban vagy a Fácánban is.
Általában füles poharakban kérik az italt, és hanzli, vagyis maradék sör-habbal való olcsó manipulációk nélkül. És legtöbbször schwechatit isznak, ami ugyanazon öreg Dreher tulajdonában áll, mint a pesti, Kőbányai Sergyár.
A söröző pedig iszik, elmélkedik, akár álmodik is. Gyönyörű mondatok jutnak eszébe ilyenkor, fantasztikus fölismerésekre jut.
A legszebb gondolat az Arabs Szürkében hangzik el, ami minden serkedvelő jelmondata lehet:
,,Van valami rejtély a ser körül, amely rejtélyre sohase jő rá ember fia!"
(A legfrissebb kutatások szerint a ser szavunk ótörök jövevényszó. S.J.)

A sörkertész
Márió a napon felejtette kibontott sörét. Megbuggyant, gondolta, és dühében rálocsolta az egészet a rügyeit éppen hogy csak bontogatni készülő, tízéves barackfájára.

Mudik Rita novellája

Aznap csökkent érdeklődéssel szemlélte büszkeségei, a virágok fejlődését és kevesebb lelkesedéssel kapálta végig a számára oly kedves veteményest, mint bármikor azon a tavaszon. Aztán másnapra történt valami.
- Csoda! Csoda történt - vakargatta ütemesen a fejét Márió a barackfa előtt. Egyetlen nap alatt virágba borult az egész fa. A gyenge nap fényétől virágai glóriát szikráztak maguk köré, pompás volt, a maga nemében elragadó, és gazdája szerint talán túlságosan is hivalkodó.
- Te jó ég! Ez egy nő... - mondta Márió, és kezdett másképp nézni a fára. Majd, amikor végiggondolta az egészet, megállapította - ...és szereti a sört!
Vidám tavaszi szél libbent át a kerten, és a barackfa bólogatni látszott.
- Hát, én megbolondultam - gondolta a gazda, és bement a házba. Számolgatni kezdett. Ha csak a permetszert és a tápsót helyettesítené vele... - Ha megbolondultam, hát legyek egészen bolond!
Kibontott egyet kedvenc söréből, magának pohárba töltött, a maradékot üvegből locsolta a fára, ahogy azután minden nap. A fa hatalmas, különleges aromájú, egészséges és szép gyümölcsöket termett. Egyet Márió evett meg, ajándékként, a többit piacra vitte, és mint bio-barackot, jó áron adta el.
A következő évben már az egész gyümölcsöst sörrel locsolta, és ha rákérdeztek a vevők, vagy a kíváncsi, esetleg irigy termelők, mindig így felelt:
- Nincs itt semmi titok. Csak barátja vagyok a fáimnak...