Két évvel ezelőtt, 1972-ben kezdődött meg az országban a szarvasmarhaprogram megvalósítása. Ehhez csatlakoztunk mi is, az akkori Görcsönyi Új Március Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Mi a szarvasmarhaprogramból az üszőneveléssel kívántuk kivenni a részünket. Ezért 1972-ben 200 úgynevezett "népi borjút" vásároltunk fel. A népi borjú azt jelenti, hogy háztáji gazdaságokban látta meg a napvilágot. Ezt az üszőnevelést más néven intervenciós üszőnevelésnek is hívják. Ezzel együtt átalakítottuk a meglévő sertés- és szarvasmarha férőhelyeinket. Az átalakító munkát megbeszéltük az Állattenyésztési Felügyelőség technológusával, sőt, egyeztettük az Országos Állattenyésztési Felügyelőséggel is. A feladatot sikerült mindössze egy hónap alatt elvégezni, vagyis átalakítani a férőhelyeket. Sőt, jól sikerült a munka, mert az első télen jól vizsgáztak ezek az épületek. A borjúnevelőben például az elhullás és a kényszervágás minimális volt. Pontosabban, a 850 állatból csak l hullott el és 7-et kellett levágni, vagyis az elhullási és kényszervágási arány csupán egy százalék alatt volt. A későbbiek során aztán a többi épületet is ilyen módon alakítottuk át. December 31-én összesen 776 állat volt az üszőtelepünkön. Baranya megyetan egyébként három termelőszövetkezet van, mely foglalkozik népi borjú felvásárlása révén üszőneveléssel,

s közülük a mi telepünk a legnagyobb.
Fontos kérdés: mit ad az üszőnevelő a tagságnak és mit ad az országnak, a népgazdaságnak? - A tagságnak a borítékjába kerülő pénzt öt éves időszakra kell számolni, mivel ennyi idő alatt térül meg a befektetett összeg. Első évben természetesen semmi jövedelem nem volt az üszőnevelőből, mivel az állatok még kicsik voltak. Most, az idén kezdjük őket eladni, mégpedig 325 vemhes üszőt adunk el. Egy üszőnek általában 15-16 ezer forint a költsége a nevelés alatt, s 23-25 ezer forint közötti összeget kapunk érte. Tehát egy üsző tiszta haszna 6-8 ezer forint körül lesz. Mivel egy-egy évben az állomány kétharmad részét adjuk el,- az

öt éves időszak első évét leszámítva - négy éven át 2 ezer üszőt akarunk értékesíteni 46-50 millió forintért. Ez az összeg persze nyers bevétel. Vagyis négy éven át évi 12 millió forintot kapunk értük. A jogszabályok alapján azonban az ilyen bevételt nem oszthatjuk teljesen ki a tagok között, hanem 30 százalékot fejlesztési alapra kell fordítanunk. Így a megmaradó tiszta jövedelemből levonjuk a közös célra fordítandó összeget, s akkor a tagság négy éven át körülbelül évi l millió 300, vagy 400 ezer forintot kap az üszőnevelésből.
Ennyit jelent tehát a tagságnak ez a telep. Az országnak pedig sok húst. Büszkék lehetünk arra, hogy a megyéből mi adjuk majd az üszőnevelők közül a legtöbb élelmiszert a lakosságnak, pedig a kockázat igen nagy, mivel ezt a nevelést nagy létszámmal végezzük, és az értékesítést csak 1974 második felében kezdjük majd meg. Tehát közel két évig benne áll a pénzünk egy fillér megtérülés nélkül. Persze a legszebb pillanatokat az utolsó. vagyis az ötödik év vége okozza majd a tagságnak, mivel akkor már semmi kiadás nem lesz, csupán bevétel. Igaz, a Magyar Nemzeti Bank hitelt adott a borjak vásárlására, de a munkabért a takarmányt és egyéb költséget a tsz-nek kellett fedeznie, a többi gazdasági ágazat bevételéből. Kockázat tehát volt, de úgy hisszük megéri!